Óvatosan lemásztak a porzó omladékon. Hogy lejussanak a kiszáradt patakmederbe, a földön fekvő gép mellett kellett elmenniük. Úgy hevert ott az óriás, mint egy partra sodort hajó. Szótlanul, egyszerre megálltak a horpadt acélfalnál. A gépben még mocorgott és egyre halkabban zörögve, keringett valami.
— Hát ilyen dicstelen véget kellett érned, kétszer kettő pedig mégiscsak — kezdte Trurl, de ebben a pillanatban a gép erőtlenül felbúgott, és alig érthetően, halkan utoljára elnyögte: — HÉT.
Aztán halk reccsenés hallatszott a belsejéből, néhány kavics pergett le róla, és mozdulatlan, halott vastömbbé dermedt. A két mérnök egymásra nézett, majd szótlanul elindult hazafelé a kiszáradt patakmederben.
AZ AJÁNDÉK
Valaki kopogott Klapanciusz mérnök házának ajtaján. Ajtót nyitott, kidugta a fejét, és megpillantott egy potrohos gépet, négy kurta lábon.
— Ki vagy, és mit akarsz? — kérdezte.
— Én Kívánságteljesítő Gép vagyok. Barátod és nagy kollégád, Trurl küldött hozzád ajándékba.
— Ajándékba? — gyanakodott Klapanciusz, aki elég vegyes érzelmeket táplált Trurl iránt, és különösen az nem tetszett neki, hogy Trurlt a gép az ő „nagy kollégájának” nevezte. — No jó — döntött rövid gondolkodás után —, bejöhetsz.
A sarokba küldte, a kemence mellé, és látszólag rá se hederítve, visszatért félbeszakított munkájához. Háromlábú, gömbölyű gépet épített. Már majdnem kész volt, most fényesítette. Kisvártatva megszólalt a Kívánságteljesítő Gép: — Hadd emlékeztesselek jelenlétemre.
— Nem feledkeztem meg rólad — felelte Klapanciusz, és tovább végezte munkáját. Egy idő múltán a gép megint megszólalt: — Elárulnád, hogy mit csinálsz?
— Tudtommal Kívánságteljesítő Gép vagy, és nem Kérdezgető Gép — oktatta Klapanciusz, majd hozzátette: — Kék festékre van szükségem.
— Nem tudom, lesz-e az az árnyalat, amelyet kívánsz — buzgólkodott a gép, és a hasán levő kisajtón át festékes dobozt varázsolt elő.
Klapanciusz kinyitotta, szó nélkül belemártotta ecsetjét, és festéshez látott. Estig kért még csiszolópapírt, karborundot, fúrót, fehér festéket és csavarokat, s a gép minden alkalommal rögtön átnyújtotta, amit kívánt. Este aztán ponyvát terített épülő masinájára, megvacsorázott, leült a géppel szemben egy kis háromlábú székre, s így szólt: — No most lássuk, mit tudsz. Azt mondod, mindent képes vagy megcsinálni?
— Mindent éppen nem, de sok mindent — szerénykedett a gép. — Meg voltál elégedve a festékkel, a csavarokkal és a fúróval?
— Nagyjából — felelte Klapanciusz. — De most sokkal nehezebb dolgot kívánok tőled. Ha nem csinálod meg, visszaküldelek a gazdádhoz, az ennek megfelelő köszönettel és véleménnyel.
— És mi lenne az? — érdeklődött a kép, egyik lábáról a másikra állva.
— Trurl — közölte Klapanciusz. — Egy Trurlt kell nekem csinálnod, pontosan ugyanolyat, mint az igazi. Meg se lehessen különböztetni tőle!A gép hunyorgott, hümmögött-zümmögött, végül azt mondta: — Jól van, csinálok neked Trurlt, de finoman bánj vele, mert ő nagyon nagy mérnök!
— Hát persze, nyugodt lehetsz — felelte Klapanciusz. — No, hol az a Trurl?
— Hogyhogy? Csak úgy kapásból? Hiszen ez nem gyerekjáték — méltatlankodott a gép. — Ez eltart egy darabig. Egy Trurl, az nem holmi csavar vagy festék!
De azért meglepően gyorsan zúgott-búgott, csengett — bongott, hasán jókora ajtó nyílt, és sötét belsejéből Trurl kászálódott elő.
Klapanciusz felállt, közelről szemügyre vette, jól megtapogatta, végig kopogtatta, de nem volt semmi kétség — Trurl állt előtte, szakasztott ugyanolyan, mint az eredeti. A gépből előmászott Trurl hunyorgott a fényben, de aztán már egészen hétköznapian viselkedett.
— Hogy vagy, Trurl? — szólította meg Klapanciusz.
— Hát te, Klapanciusz? De tulajdonképpen hogy kerültem ide? — kérdezte Trurl, szemlátomást csodálkozva.
— Csak úgy beugrottál… Rég nem láttalak. Hogy tetszik itt nálam?
— Nem rossz, nem rossz… Mi van ott a ponyva alatt?
— Semmi különös. Nem ülnél le?
— Á, azt hiszem, későre jár. Sötét van odakinn, inkább hazamegyek.
— Ne siess annyira! — tiltakozott Klapanciusz. — Gyere le előbb a pincébe, meglátod, milyen érdekes lesz…
— Hát mi van a pincében?
— Még nincs semmi, de mindjárt lesz. Gyere csak, gyere…
Megveregette a vállát, levezette a pincébe; s egy óvatlan pillanatban elgáncsolta. Trurl hasra esett, Klapanciusz gúzsba kötözte, aztán egy bunkósbottal csépelni kezdte. Trurl ordított, ahogy a torkán kifért, segítségért kiabált, de ugyan ki hallotta volna meg a sötét, kihalt éjszakában? Szitkozódott, irgalomért könyörgött, de mindhiába: Klapanciusz tovább tángálta, hogy csak úgy kopogott.
— Jaj! Jajaj! Miért ütsz engem?! — kiabálta Trurl, és megpróbált kitérni a csapások elől.
— Mert kedvem telik benne — közölte Klapanciusz, és újra nekilátott. — Ilyesmit se próbáltál még, Trurl barátom!
És fejbe kólintotta, hogy megkondult, mint egy fazék. — Engedj el azonnal, mert elmegyek a királyhoz, és megmondom, mit tettél velem!
Meglátod, börtönbe vettet! — ordította Trurl.
— Dehogy vettet, dehogy vettet. És tudod-e, miért? kérdezte Klapanciusz, és leült a kispadra.
— Nem tudom — mondta Trurl, örülve, hogy szünet áll be a verésben. — Mert te nem vagy az igazi Trurl. Ő otthon van, épített egy Kívánságteljesítő Gépet, és elküldte nekem ajándékba, én pedig, hogy kipróbáljam, megcsináltattalak vele téged! Most lecsavarom a fejedet, az ágyam elé teszem, és csizmahúzónak fogom használni!
— Te szörnyeteg! Miért csinálod ezt?!
— Mondtam már: kedvem telik benne. No, de elég a fecsegésből! — s Klapanciusz két marokra fogta a bunkósbotot, de Trurl ordítani kezdett: — Hagyd abba! Hagyd abba! Valami nagyon fontosat mondok!!
— Kíváncsi vagyok, mit mondhatnál, ami visszatartana attól, hogy csizmahúzónak használjam a fejedet — jegyezte meg Klapanciusz, de abbahagyta a püfölést. Trurl ekkor lázasan magyarázni kezdte: — Ide figyelj, engem nem a gép csinált! Én az igazi Trurl vagyok, a legigazibb a világon! Csak tudni akartam, mit barkácsolsz, hogy ilyen hosszú időre bezárkóztál a házadba. Ezért építettem egy gépet, elrejtőztem a hasában, és hozzád vitettem magam, azon a címen, hogy ajándékot küldtem!
— Nahát, szép kis históriát találtál ki, mégpedig ilyen sokára! — háborodott fel Klapanciusz, és felállva, odasózott egyet. — Kár a gőzért, nem ejtesz át a meséddel. Téged a gép csinált! Minden kívánságomat teljesíti, kaptam tőle csavarokat, fehér festéket, sőt kéket is, meg fúrót és egyéb holmikat. Ha ezt meg tudta csinálni, téged is megcsinálhatott, barátocskám!
— Mindezt odakészítettem a hasába! — kiabálta Trurl. — Nem volt nehéz kitalálni, mire lesz szükséged munka közben. Esküszöm, hogy igazat mondok!