Az asztrofizikus némán rázta a fejét, attól félt, hogy a hangja elárulja a félelmét. Gén Si rágyújtott hosszú pipájára, és füstölgő végével a szoba sarkába mutatott.
A „lilák” egy szempillantás alaü Nar-Jang mellett termettek, lehúzták a nadrágját, a többi őr levette a burkolatot a szoba sarkában álló tárgyról. Gen-Si lomhán felállt, és odament a durván faragott fa umaagához. Ezeket a ma már csaknem kihalt állatokat valaha hátasnak és igavonónak használták a Jan-Jah bolygón. Az umaaga pofája vicsorított, a háta ékalakban volt kifaragva.
Az egyik „lila” megkérdezte:
— Egyszerű ülés, uram, vagy…
— Vagy! — felelte Gén Si. — Konok fickó, sietnem kell. A „lila” bólintott, kulcsot dugott a faállat homlokába, és elkezdte csavarni. Az ék alakú hát, mint egy száj, lassan szétnyílt.
— Tegyétek rá a kengyelt! — mondta nyugodtan Gén Si. Nar-Jang megértette, mi vár rá. Az emberek régóta suttogtak Gén Si elődjének, Gir-Baónak szörnyű találmányáról, amellyel bármilyen vallomást ki lehetett csikarni a férfiakból. Lovagló ülésben felültették őket az umaagóra, és az állat hátán levő faállkapcsok lassan összezárultak. Vad rémület fogta el az asztrofizikust, porrá zúzta makacsságát és emberi méltóságát. „Mindent elmondok”! — üvöltötte, és Gén Si lábához kúszva irgalomért könyörgött.
— Emeljétek fel, ültessétek… nem, nem az umaagára, hanem a karosszékbe!
S Nar-Jang remegve elmondta, hogy a földi vendég elszólta magát a fizika-technikai intézet ülésén, nem sejtve, milyen kö
vetkeztetésre jutnak a Jan-Jah tudósai a világegyetem általa megrajzolt képéről.
— És csak te voltál ilyen okos?
— Nem tudom…
— Nyugodtan szólíthatsz uramnak — mondta fölényesen Gén Si.
— Nem tudom, uram. Én rögtön elvonultam, és megcsináltam a rajzokat és a számításokat.
— No és?
— A csillaghajó elképzelhetetlen messzeségből jött. Legalább ezer évbe telik, amíg egy hír eljut innen a Földre, kétezer évbe egy üzenetváltás.
— Ez azt jelenti, hogy…?!kiáltott fel félig kérdőn Gén Si.
— Ez azt jelenti, hogy nem jön semmiféle második csillaghajó… Én tanácsadóként részt vettem a földlakókkal folytatott tárgyalásokon… Ráadásul — folytatta sietve Nar-Jang —, a Jan-Jah megsemmisítését engedélyező földi tanács ülése, amelyet nekünk mutattak, csalás, blöff. Semmit sem fognak letörölni a bolygó színéről! Nincs rá felhatalmazásuk!
— Hát az ilyen dolgokat felhatalmazás nélkül is meg lehet tenni, különösen, ha messze vannak saját uraiktól — gondolkozott fennhangon Gén Si, s hirtelen rárivallt a tudósra: — Senki sem tud erről? Nem mondtad el senkinek?
— Nem, nem, esküszöm a Kígyóra, esküszöm a Fehér Csillagokra!
— S ez minden, amit mondani akartál?
— Minden.
Gén Si tapasztalt füle tétovának érezte a választ. Könyörtelen pillantása belefuródott az áldozatba.
— Sajnálom, de mégis fel kell ültetni téged az umaagára. Fogjátok meg!
— Ne, ne tegye! — ordított fel kétségbeesetten Nar-Jang. — Mindent elmondtam, amire rájöttem. Csak… Megkegyelmez és szabadon bocsát, uram?
— No, halljam!
— Meghallottam két fizikusunk beszélgetését, véletlenül, esküszöm a Kígyóra! Állítólag megoldották a földlakók védőte rének rejtélyét. Golyóval vagy robbantással nem lehet feltépni. De ha polarizált kaszkád-sugár lassú nyomásával szétvágjuk, akkor enged. Az egyik azt mondta, hogy szeretné kipróbálni saját kvantum-generátorát, amelynek mintapéldányát nemrég készítette el.
— A nevük?
— Du Ban-La és Niu-Ke.
— Van még valami?
— Semmi, uram. Semmi többet nem tudok. Esküszöm….
— Mehetsz. Adjatok neki tűt és köpenyt. Két ember ménjen ezekért a fizikusokért! Illetve csak Du Ban-Lat hozzátok be. A nőkkel mindig többet kell vesződni, ők konokabbak.
A „lilák” vezetője mélyen meghajolt és kiment. A többiek a kijárat felé vezették a tudóst. Alighogy Nar-Jang átlépte a küszöböt, egy fekete ruhás tiszt, aki félrehúzódva állt, légpisztollyal hosszú tűt lőtt a tarkójába. A tű behatolt a koponyaalap és az első csigolya közé, kioltotta Nar-Jang életét.
Gén Si intett a fekete ruhás tisztnek, hogy távozhat, ő pedig átment a szomszéd helyiségbe, ahol műszerasztalok és kényeimes távbeszélő készülékek voltak. Egy kék gomb elfordításával hívta Kandó Lelufot, másképp Ka Lufot, a Négyek Tanácsának harmadik tagját, aki a bolygó gardasági ügyeit irányitóttá. Az alacsony, kövér Ka Luf díszruhát viselt, hasonlított Zet Ugra, de nagy álla, nőiesen kicsi szája és cincogó hangja volt.
— Kandó, el kell halasztanod a fogadást — mondta Gén Si minden magyarázat nélkül. — Azonnal gyere ide, innen fogunk irányítani egy bizonyos műveletet. Ritka alkalom adódott, hogy végrehajtsuk, amit kiterveltünk…
Fél óra sem telt bele, s a Négyek Tanácsának két tagja már pipázgatva tárgyalta az álnok tervet.
Csoio Csagasz időnként elvonult palotája titkos részébe (még Gén Si sem tudta, mi van a torony alatt, a föld alatti helyiségekben). Most még csak egy napja volt lent, ez azt jelentette, hogy legalább még egy napig az ő kezükben lesz a teljes hatalom. Ezalatt sok mindent lehet csinálni!
A terv egyszerű volt: letartóztatni Fay Rodiszt és Vir Norint, kínzásokkal kényszeríteni őket, hogy a televízióban mondjanak el mindent, amit kell, aztán minél hamarább megölni őket. A földlakók nem fognak harcolni az egész bolygó ellen. Jó lenne persze segítséget kapni a csillaghajótól, kínzásokkal kicsikarni a földlakók úrnőjétől, hogy intéztessen támadást a Coam kertjei ellen, és pusztítsa el Csoio Csagaszt. A csillaghajónak óriási ereje van. A Coam kertjeiből akkor csupán egy gödör marad, amely elnyeli Csagaszt, közvetlen munkatársait és az őrséget. így aztán Gén Si és Ka Luf az állam első emberei lesznek. Azt majd eldöntik, mi legyen Zet Uggal! Minden tanút eltesznek láb alól, köztük az ostoba Taelt is, aki nem tud ügyesen kémkedni!
— A jövőre nézve gondoskodni kell mély föld alatti fedezékekről. Mert biztosan jönnek még csillaghajók a Földről, ha már ismerik az utat. Elrendelem, hogy mindenkit, akit a fővárosban elfognak, ne küldjék a Gyöngéd Halál Palotájába vagy távoli vidékekre, hanem fogják őket föld alatti munkára — jelentette ki Gén Si.
— Igen bölcs gondolat! — cincogta Ka Luf.
Mialatt ők tanácskoztak, a földszintre becipelték az összevert, de még ellenálló fizikust, Du Ban-Lat. Ő konokabbnak bizonyult Nar-Jangnál, és a „lilák” kénytelenek voltak felültetni az umaagára. A fizikus elvesztette a hangját, megtört, és hóhérai kíséretében elindult a készülékéért.
Fay Rodisz az éj leszálltával lement a föld alá. Aznap nagyszabású, együttes gyűlést tartottak a „rél”-ek és a „hél”-ek, megvitatták, milyen gyakorlati lépéseket tegyenek a közös ellenállás érdekében. A felszólalókat hallgatva, Rodisz azon töprengett, hogyan tudna segíteni Vir Norinon és jó tündérén, Szu-Ten. Biztosra vette, hogy a Földről addig nem küldenek ide expedíciót, amíg a „Sötét Láng” által elhintett magok ki nem kelnek, vagy amíg ki nem derül, hogy a Bika Órája nem ér véget, a Tormanszon tovább uralkodnak a démonok. Ez esetben alkalmazni lehet a Nagy Gyűrű törvényét: meg kell semmisíteni azokat a rendszereket, amelyek elzárják a gondolkodó lények útját a világ teljes megismerése felé, megállítják fejlődésüket, fenntartják az infemót. Senki sem fogja megismételni azokat a hibákat, amelyeket a Föld régi gyarmatosítói követtek el, akik letelepedtek idegen országokban, de nem ismerték az őslakosság történelmét, pszichológiáját, szokásait, ami főleg akkor volt nagy baklövés, ha ezek a népek rendkívül fejlett kultúrával rendelkeztek.