Még nehezebben fogták fel a Nagy Gyűrű sztereofilmjeit: különös lények, amelyek néha a földlakókhoz hasonlítottak, érthetetlen beszéd, furcsa szokások, szórakozások, épületek, gépek. Lakatlannak látszó bolygók a galaktikai középpont körül, ahol kilométer hosszan összekapcsolva, mozdulatlanul álltak vagy lassan forogtak kéken sugárzó, átlátszó korongok. Más világokban csillag alakú formákkal találkoztak, amelyekét sok ezer vakító lilás gömb szegélyezett, s amelyek a korangoktól eltérően függőleges irányúak voltak. A tormansziak nem is tudták megállapítani, mik ezek: gépek, amelyek valamilyen energiafajtát cseppfolyósítanak, vagy gondolkodó teremtmények, akik nem akarják, hogy akár a Nagy Gyűrű vevőkészülékei is felismerjék őket.
Igen baljóslatúnak érezték az infravörös napok bolygóit, amelyeken magasabb rendű élet fejlődött ki, és amelyek a Gyűrűhöz tartoztak. A felvételek még azelőtt készültek, mi előtt a Béta Gamma csillag bolygóján feltalálták a hulláminvertorokat, amelyeknek segítségével a Sakti világegyetemben mindent látni lehetett, bármilyen volt is a világítás. Óriási épületek, emlékművek, boltívek alig látható körvonalai titokzatosan sötétlettek a csillagok alatt, és a rengeteg ember mozgása félelmetesen hatott. Elmondhatatlanul gyönyörű zene szállt a sötétben, és a láthatatlan tenger ugyanúgy morajlott, mint a Földön és a Jan-Jah bolygón, Olla Dez mutatott néhány meg nem fejtett feljegyzést, amelyeket egyenes sugár csillaghajók hoztak az Androméda-ködről és a Vadászkutyákban levő M-51-ről. A vadul forgó, sokszínű spirálok szinte átfúrták a sötétség sűrű óceánját. Csak a „Sötét Láng” személyzete, mely áthaladt a feneketlen mélység peremén, sejtette, hogy ezek a képek a világegyetemünket körülvevő elérhetetlen és láthatatlan antivilágba való behatolást jelenthetik.
Bármilyen rendkívüliek voltak is a távoli és különös világokról szóló adások, nem nagyon érdekelték a tormansziakat. Ezzel szemben feszülten figyelték azokat a sztereofilmeket, amelyek más bolygókon élő földi emberekről szóltak, például az Ahemar-rendszér zöld Napjának földlakókkal nemrég benépesült bolygójáról. Képzeletüket megragadták a Tucana Üpszilonja gyönyörű vörös emberei. Ezzel a bolygóval a Föld rendszeres kapcsolatot létesített.
Amióta az ESCS-ek a Tucana Üpszilonjára oda-vissza — száznyolcvan parszek távolságra — tizenhét nap alatt tették meg az utat, a Földön, különösen a fiatalság körében, ragályként terjedt a vörös emberek iránti szerelem.
De nagy csalódást okozott, amikor kiderült, hogy a földiakók és a vörös tucanaiak házasságából nem származnak utódók. Mindkét bolygó nagy biológiai intézetei együttes erőfeszítéssel igyekeztek a váratlan akadályt leküzdeni. Senki sem kételkedett benne, hogy ezt a nehéz feladatot rövidesen megoldják, és a két egészen hasonló, de különböző eredetű emberiség egyesülése teljessé válik, s ezzel határtalanul meghoszszabbodik a földi emberfaj fennmaradása.
A zöld Nap bolygójára áttelepült emberek még alig néhány évszázada éltek ott, de a Nap sugárzásától lilás lett a bőrük, és külsőleg sokkal jobban különböztek a bronzbama földiakoktól, mint az utóbbiak a Jan-Jah sárga lakóitól. De a földi emberiség pionnjainak élete az Ahemaron semmiben sem tért el a hazaitól, és ez meggyőzte a tormansziakat arról, hogy ők is szövetségre léphetnek a hatalmas Földdel.
A csillaghajósok szívélyessége és figyelmessége csak megerősítette ezt a reményt. A földlakókat kissé ridegnek találták ugyan, de megértették, hogy érdek és ízlés néha nagyon is messze esik egymástól. A földi emberek nyíltak és nemeslelkűek, soha egy pillanatra sem éreztették, hogy ők felsőbbrendűek, így aztán a Jan-Jah lakói olyan fesztelenül beszélgettek velük, mint legközelebbi hozzátartozóikkal.
A művelt és okos „hél”-ekből álló nézőközönség igen hamar megértette, hogy a Föld és a Jan-Jah szövetsége mindénekelőtt az oligarchikus rend bukását, a „hél” és a „rél” rendszer, a korai halál filozófiájának pusztulását jelenti. Ez a rendszer nem tudná kivezetni a bolygót mai nyomorúságos állapotából. Ugyanakkor ez a rendszer a legnagyobb kiváltságokat biztosította az oligarchikus vezető rétegnek. Bár az előnyök jelentéktelenek voltak a földi kommunista rendszer szabad, derűs és egészséges életéhez képest, a Jan-Jah oligarchák természetesen nem mondhattak le kiváltságaikról. Ezért a Föld sztereofilmjeivel való megismerkedés az uralkodó felső rétegben ellenséges érzelmet és aggodalmat keltett. Ezek az emberek megértették, hogy a Föld élete pusztán a létezésével ellensége a tormanszi rendszernek, cáfolata az állítólag egyetlen helyes útnak, amelyet a vezetők választottak.
A földi csillaghajó közelében levő rögtönzött színház látógatása államellenes bűntettnek minősült. A tormansziak azonbán mindeme el voltak szánva, csakhogy bejussanak a „Sötét Láng” közvetítéseire. A földlakók természetesen állandóan aggódtak nézőik miatt. Az emberek megismerésére szolgáló bioáramú detektor, amelyet Szol Szain már el is nevezett PV-nek, pszichojelleg vizsgálónak, még nem sikerült tökéletesen. Ügyes színlelés esetén még tévedhet.
A helyzetet Neia Holly mentette meg, aki segített Szol Szabinak a PV megkonstruálásában. Neia megfigyelte, hogy a bioáram K hulláma jobban kitér mindazoknál a tormansziaknál, akik őszintén és nyíltan szomjúhozzák az információkat. Mindenféle kétely, bizalmatlanság vagy rejtett erős érzelem esetén a K-hullám feltétlenül laposabb.
A két fa közötti átjáróban olyan védőteret alakítottak ki, amely csak azokat az embereket engedte át, akiknél a K-hullám megfelelőképpen kitért, a többieket pedig feltartóztatta. így a tormansziak még nagyobb biztonságban voltak.
Három hét alatt Olla Dez tizennyolc előadást tartott több ezer tormanszinak. Az utolsó előadások egyikén egy tudós, aki a „Tudós Kígyó” címet viselte, és a földi nyelvben elképzelheteden Csadmo Szonte Taztot névre hallgatott, kétségbe vonta a két bolygó emberiségének közös származását.
A Jan-Jah ember lényénél fogva rossz — jelentette ki a tudós. — Olyan elődöktől származik, akik öltek, féltékenyek, ravaszak voltak, és ezzel biztosították a fennmaradásukat; emiatt a kiválóbb emberek minden erőfeszítése beleütközött a lelki vadság, a félelem és a bizalmatlanság falába. Ha a földi emberiség ilyen magas szintre jutott, akkor nyilván más az eredete, lelki alkata nemesebb.
Olla Dez elgondolkozott, tanácskozott Rifttel és Szainnal, és elővett a múltról szóló filmeket. Ezek nem dokumentumfilmek voltak, hanem inkább kirándulások az irattárak, emlékiratok és múzeumi gyűjtemények alapján rekonstruált különböző történelmi korszakokba.
A meglepetéstől megnémult tormansziak szörnyű szerencsétlenségeket láttak, szürke és unalmas életet a túlzsúfolt városokban, nyilvános „vitákat”, ahol az intő és okos szavakát elnyelte a megtévesztett tömegek ordítása. A tudomány és a művészet, az értelem és a képzelet nagy alkotásai láttán az átiagember akkoriban kisebbrendűnek érezte magát. A megalázottság és az önbizalomhiány pszichológiai komplexusai kiváltották a mindenáron kitűnni akarás agresszív indulatát.
A Föld pszichológusai megjósolták a kiagyalt, értelmeden, formabontó művészet megjelenését, a tehetségtelen emberek absztrakt kísérleteitől kezdve, amelyek a kifejezhetetient akarták kifejezni, egészen az alakok pszichopatikus feldarabolásáig a képzőművészeti ábrázolásban és az irodalmi művek szóözönéig. A rosszul nevelt, fegyelmezetien tömeg, amely nem is merte az öntökéletesítés módjait, igyekezett kitérni a társadalom és a magánélet érthetetlen problémái elől. Ennek szűkségszerű következménye lett a kábítószerek használata; léginkább elterjedt az alkohol, a dübörgő zene. A Földön az MVK korában semmivel sem korlátozták a szaporodást, a katonai fölény szükségességére hivatkoztak. A Tormanszon viszont, ahol nem voltak háborús konfliktusok, a gyermekszületést azért nem szabályozták, hogy kiválasszák a tanulásra alkalmas öt százalék embert, akik nélkül a civilizáció gépezete megállt volna.