Rodisz megcsókolta Evizát.
— Súlyos kérdések ezek, Eviza, nálunk is felmerültek. A Megosztott Világ Korának válságos időszakában, a kapitalista európai civilizáció hanyatlásának kezdetén, az antropológusok felfigyeltek a hopi indiánokra, akik Észak-Amerika délnyugati sivatagában éltek, sokkal rosszabb körülmények között, mint amilyenek a Tormanszon vannak, és mégis sajátos társadalmát hoztak létre, amely sok vonatkozásban hasonlított a kommunizmushoz, csak alacsonyabb anyagi színvonalon. Az MVK tudósai példát és reményt láttak a hopikban: a nők szabadok voltak, kollektiven gondoskodtak a gyermekekről, önálló munkára nevelték őket kora gyermekkoruktól kezdve, mindez fejlett intelligenciát és pszichikai erőt eredményezett a hopiknál. Az európai tudósok csodálkozva és zavartan tapasztalták, hogy tizenöt évszázad nehéz és rideg életkörülményei ellenére a hopik gyerekeinek képességei jobbak voltak, mint a tehetséges fehér gyermekeké. Meglepte őket nagy intelligenciájuk, megfigyelő képességük, összetett és elvont gondolkodásuk. A hopik fizikailag is tökéletesebbek voltak, mint a körülöttük élő népek. Emlékszem egy lány fényképére, nagyon hasonlított Csedire…
— Tehát a Tormansz nyomorúsága nem akadálya a felemelkedésnek? — kérdezte felélénkülve Csedi.
— Biztos vagyok benne — mondta Rodisz határozottan.
— De mit lehet tenni a reménytelenül elrontott lelki alkattál? — kérdezte Eviza.
— Maga ugyanazt a hibát követi el, amit az MVK pszichológusai, köztük az akkoriban hírneves Freud. Ők a dinamikus pszichikai folyamatokat statikusaknak, állandóknak tekintették, amelyek olyan sajátos lényegekben rögződnek, mint a „libido” vagy a „mentalitás”. Valójában pedig csak impulzív felvillanások vannak, amelyeket könnyű koordinálni a neveléssel. Amikor ezt az egyszerű dolgot megértették, megkezdődött a kapitalista társadalom tulajdonosi és egoista lelkialkatának fokozatos átalakítása kommunista tudattá. Kidérült, hogy a magas színvonalú nevelés csodát tesz az emberi lélekben és a társadalmi berendezésben.
— Csakhogy itt hiányzik az emberekből a jobb jövőbe vetett hit — kelt Eviza védelmére az asztronavigátor.
— Ezért jutottak el a tormansziak a miszticizmushoz — mondta Rodisz. — Ha az embernek nincs támasza a társadalomban, ha nem óvják őt, hanem csupán fenyegetik, nem bízhat a törvényben és az igazságosságban, hinni kezd a természetfölöttiben, utolsó menedékében. A Megosztott Világ Korának végén a misztika mind a zsarnoki államkapitalizmusbán, mind az álszocialista országokban megerősödött. A művetődéstől megfosztott, tudatlan tömegek elvesztették hitüket a mindenható diktátorokban, és a szektásságba, a miszticizmusba menekültek. A történelmi fejlődés spirálja visszavezette az emberiség többségét az ateizmushoz. Ha párhuzamot vonunk, itt a legkedvezőbb pillanat, hogy a tormanszi népbe beoltsuk az emberbe vetett igazi hitet.
— Mikor teijedt el a Földön a miszticizmus? — kérdezte Eviza.
— A tizenhetedik kör kék ciklusában. A történészek az akkori időkre ugyanazt a korszakbeosztást alkalmazzák, mint a karakorumi Bán Togolo kolostorának krónikái. A világtól elvonult krónikaírók az ellentmondó rádióhírek összevetésének rendszerét alkalmazva, tárgyilagosan jegyezték fel az MVK világeseményeit. A buddhista kolostor távoli fekvésével magyarázható, hogy a krónikák ott megmaradtak, holott abban az időben más országok történelmi dokumentumaiból igen sok elpusztult. Bán Togolóban maradt fenn a legteljesebb kronológia. Mi ezt naptárként használjuk.
— És a Nyugat és Kelet közötti nagy ütközet vagy a Maricsata, szintén a tizenhetedik körben történt? — kérdezte Csedi.
— A tizenhetedik kör vörös vagy tüzes tyúk évében — felelte Fay Rodisz és a vörös tigris évéig tartott.
— Mulatságos kronológia! — mondta Eviza. — Régies badarságnak hangzik.
— Nem is olyan badarság, amilyennek első pillantásra látszik. Minden kör megfelel az ember átlagos életkorának, és ezért nemcsak értelemmel, hanem érzékekkel is felfogható.
— Előbbi korból is maradtak fenn krónikák Bán Togolóbán? — kérdezte Eviza.
— Ezek messzi idők mélyébe, a Társadalmi Formák Keveredésének Korán túlra nyúlnak vissza.
— A Sötét Századokba? Akkor ezek az ötödik és a tizenharmadik kör közé esnek. Az MVK a tizenötödikben kezdődött — számította ki gyorsan Csedi.
— És a tizenhetedik kör fekete ciklusában végződött — tétte hozzá Rodisz.
— Nem volna ideje abbahagyni a kutatásokat, akármilyen körben vagyunk is? — kérdezte Eviza. — Agyongyötöijük Fayt.
— Az ötvenegyedik kör kék ló évében — nevetett Rodisz. — Menjünk át hozzám. Mostanában sokat töprengtünk. Még táncolni is elfelejtünk…
Egy hét múlva megjelent Rodisznál Csoio Csagasz megbízottja — maga a „lilák” főnöke, Jan Hao-Juar, rövidítve Janhar: jól megtermett, darabos arcú férfi volt. Tael mérnök már a neve hallatára is félénken körülnézett.
Janhar a ragadozó madár könyörtelen és rettenthetetlen pillantásával nézett a világba, kifejezéstelen szemével, félig leeresztve szemhéját, mint aki nagyon fáradt. Tael mérnök később megmagyarázta, hogy a „lilák” főnöke mindig úgy néz, mintha célozna. Híres céllövő abban a golyós pisztoly típusban, amelyet a Jan-Jah őrtisztjei és előkelőségei is használnak. Janhar kihívón végignézte a Földről jött vendéget, akit először látott ilyen közelről, s átadta az elnök meghívását.
Fay Rodisz megígérte, hogy néhány perc múlva ott lesz, de a „lilák” parancsnoka nem ment el.
— Parancsot kaptam, hogy elkísérjem.
— Ismerem az utat a zöld szobába.
— Nem oda! Parancsot kaptam, hogy elkísérjem!
„Megváltoztak a körülmények” — gondolta Rodisz. Bement a szobájába, néhány percre bezárkózott, hogy összpontosítson, erőt gyűjtsön.
A „lilák” parancsnoka egy lépéssel mögötte ment, Rodisz így nem tudta kipróbálni Janhar pszichikai szilárdságát.
Csoio Csagasz a vörös szőnyegen föl-alá járkált. A magas, keskeny ablakok kevés fényt bocsátottak be, a szobában a tormansziak kedvelt rózsaszínű félhomálya uralkodott. Csagasz ezúttal nem kínálta hellyel vendégét. Rodisz nem látott megfelelő bútordarabot, így keresztbe tett lábbal egyenest a szőnyegre telepedett. Csoio Csagasz felvonta szemöldökét, egy intéssel elbocsátotta Janhart, s föl-alá sétálva a teremben, megállt Rodisz előtt. Gyanakvón és haragosan nézte végig.