— Ezzel egyetértek. De az információt másképp kell térjeszteni — mondta Rift. — Naivul kezdtük, és veszélyes helyzetet teremtettünk. Azt ajánlom, közölje a vezetőkkel, hogy megszüntetjük a filmbemutatókat. Igazat fog mondani, mi pedig elkészítünk több millió patront, amiből száz darab elfér egy zsebben. Sztereofilm-előadások helyett videoinformációs patronokat fogunk osztogatni. Akik látták a filmeket, bizonyítani fogják, hogy az információk az igazságot tükrözik.
— Ma értettem meg, hogy a PV-n kívül még pszichológiai edzésre is szükségük van, hogy megszabadítsuk őket az üldözéstől való félelemtől és a hatalom fetisizálásától. Itt az állam nagyon eltávolodott az emberektől. Ellenséges és mindenható erőként áll fölöttük.
Grif Rift fanyarul elmosolyodott.
— Egyetértek! De mi legyen az Ahriman Nyilával?
— Majd meglátjuk… — Rodisz fülelt, és gyorsan hozzátette:
— Valaki jön. Viszontlátásra, Grif! Készítsék el az információs patronokat, a témákról majd gondolkodunk, amikor mindenkit összehív megbeszélésre. Minél több PV-t és REI-t! Minden erőt bele!
Rodisz kikapcsolta az SDF-et, és leült a díványra. Kopogtattak az ajtón. Egy magas, sovány, idős „kígyós” lépett be.
— A nagy elnök meghívja a földlakók úrnőjét, töltse vele az estét a lakosztályában. A megjelenés időpontja… — Az élőkélőség a falra nézett, ahol a nagy órán világító sávok rezegtek, s észrevette Fay Rodisz festményét. Belezavarodott az ünnepélyes beszédbe, és sietve befejezte: — Két időgyűrű múlva.
Rodisz köszönetét mondott, és elbocsátotta a követet. „Ismét valami új” — gondolta. A tükörhöz lépett, és kritikus szemmel vizsgálta szerény öltözékét.
A földi nők született színésznők, szerettek alakváltozást játszani. Külsejüket megváltoztatva át is hangolódtak. Idejövet, a csillaghajón, Olla Dez a feudális kor végének márkinőjét alakította, Neia Holly az MVK szertelen fruskájává változott, Tivisza Henako pedig a régi Japán gésájává. A férfiakat az ilyesmi kevésbé szórakoztatta, mert szegényesebb volt a képzeletük, és nem szerettek a részletek kidolgozásával bajlódni.
Rodisz a tükör előtt forgolódva a régi India asszonyánál, a maharaninál állapodott meg. A hindu nő ruhája — a szári — illett az alkalomhoz egyszerűsége miatt és mert semmilyen más ruha nem forr úgy össze a viselőjével. A szári pontosan tükrözi a nő hangulatát és érzéseit. Lehet páncél, de fel is oldódhat a testen, érzékeltetve minden vonalát.
Rodisz ügyesen élt a rendelkezésére álló kevés eszközzel.
Bekapcsolta az SDF-et, ion-zuhanyt és elektromos masszázst vett, majd fokozta bőre pigmentképződését, amíg olyan aranybarna nem lett, mint a tinga gyümölcse. Haját a fejtetőn elválasztotta, és jókora kontyot csinált belőle. Egy darabka tükörfényesre csiszolt titánhuzalt eltördelt, karikákat formált belőle, felhúzta a csuklójára és a bokájára. Hófehér, ezüst csillagokkal díszített kelméből szárit készített, de rövidebbet, mint amilyet régen viseltek. Szemöldöke közé sötét pontot tett, majd végigsétált a szobán, hogy mozdulatait a ruhához hangol-ja. Sajnálta, hogy gyönyörű fülbevalói nincsenek vele.
Még fél órája maradt. Összpontosított, felidézte a régi India képeit…
Vidáman, kissé izgatottan vonult be a zöld szobába, az erősítő légáramlattól felfrissült egészséges test kellemes, alig észrevehető illatát árasztva.
Csoio Csagasz a szokottnál kissé gyorsabban állt fel. Mint mindig, gunyoros mosollyal fogadta Rodiszt, de láthatóan örült neki. Csak keskeny szeme mélyén bújt meg az óvatos bizalmatlanság.
Zet Ug és Gén Si az asztalnál ült, fekete karosszékben, a függöny mellett pedig az a magas és sovány „kígyós” állt, aki Fay Rodiszért ment. Az asszony megjelenésekor megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy cikomyásan faragott lábú székre ereszkedett. A belső ajtót takaró függöny mögül egy nagyon magas, délceg nő jött be a szoba közepére. Abból, ahogy a Tanács tagjai üdvözölték, Fay Rodisz felmérhette, milyen helyzetet foglal el a nő Tormansz bonyolult hierarchiájában. Az ismeretlen jóval magasabb volt Rodisznál, lába hosszú, talán túlságosan is vékony, válla széles, testtartása fejedelmi. Arca keskeny és rideg, szeme szúrós, szemöldöke egyenes, fekete haja magasra fésülve. Az ismeretlen nő egyetlen ékessége fülbevalója volt: mindegyik tíz égővörös golyóból állt, amelyek különös fényfoltokat vetítettek a nő kissé beesett arcára. Válla és melle félig csupasz volt. A ruháját tartó két keskeny szalag belemélyedt finom bőrébe. A Tormansz mindennapi életében semmilyen körülmények között nem tűrték, hogy egy nő keble fedetlen maradjon. Ezzel szemben esténként a nők úgyszólván meztelenül jelentek meg. Ezt az ellentmondást Rodisz még nem tudta megértem.
Rodisznak tetszett az ismeretlen nő vad szépsége és az önmutogatás artisztikus képessége.
A nő nyugodtan végignézte a földi vendéget, hideg szemét kissé összehúzta. Csoio Csagasz várt néhány másodpercig, mintha alkalmat akarna adni, hogy a nők jól szemügyre vegyék egymást, de valójában fesztelenül összehasonlította őket.
— Er Vo-Bia, barátom és tanácsadóm államügyekben — szólalt meg végül —, a földlakók úrnője pedig bolygószerte ismert személyiség. Csagasz barátnője mosolyogva felkapta büszke fejét, mint aki azt mondja: „Engem is ismernek az egész bolygón!” Kezet nyújtott Fay Rodisznak.
— Azt hittem, hogy a kozmosz vándorai másképp öltözködnek — mondta a nő, láthatóan meglepte Rodisz öltözéke.
— Útközben valóban másképp. De a köznapi életben úgy, ahogy éppen eszünkbe jut.
— S ma éppen ez a ruha jutott eszébe? — kérdezte Er VoBia.
— Ma a Föld régi népeinek asszonya kívántam lenni — válaszolta Rodisz.
Er Vo-Bia vállat vont, mint aki azt mondja: „Átlátok a ravaszságodon.”
Csoio Csagasz asztalhoz ültette a nőket, ahol már tarka csészékben illatos frissítő ital várt rájuk.
A Négyek Tanácsának Elnöke jó hangulatban volt. Ő maga nyújtotta át Rodisznak a csészéjét.
Fay Rodisz elhatározta, hogy él az alkalommal. Amióta Taellel és Rifttel beszélt, állandóan az járt a fejében, hogy könnyelműség volt az oligarchák tilalmával dacolva bemutatni a filmeket. Valóban, a Földről jött emberek olyan nagy erővei rendelkeztek, hogy nem féltek a Tormansz hatóságaitól. A hatóságok nem tudták megakadályozni, hogy a nép tudómást szerezzen gyönyörű őshazájáról. Ám a Föld bölcs dialektikusai megfeledkeztek a másik oldalról, azokról, akiknek átadták a tiltott információt, s így belevitték őket a bűnbe. Bármilyen furcsának találták is a földi kommunista világ emberei, a Tormanszon súlyos büntetést kaphattak a tudásra szomjazók. Ők, az űrhajósok idézték elő ezt a veszélyt! A Tormansz védtelen embereit szembeállították a hatalom, az elnyomás, az árulás és a besúgás szörnyű apparátusával.
— Kettőnk beszélgetése óta a barátaimmal újra végiggondőltük, amit tettünk — kezdte halkan Rodisz.
— És? — vonta össze türelmetlenül a szemöldökét Csoio Csagasz. Láthatóan nem kívánt itt hivatalos dolgokról beszélni.
— És arra a következtetésre jutottunk, hogy nem volt igazunk. Beszüntettük az adásokat, és tisztelettel bocsánatot kérünk.
— Csak nem? — csodálkozott megenyhülten Csoio Csagasz, — Ez már kellemes hír. Látom, hogy beszélgetéseink nem vesznek kárba.