— Azt hiszem, ebben nagy haladást ért el — mondta Rodisz. — Ön és a munkatársai olyan magasan állnak a Jan-Jah lakossága felett, hogy ez csak a Föld legrégibb államaiban volt lehetséges.
Csoio Csagasz a homlokát ráncolta, majd hirtelen bizalmásán Rodiszhoz hajolt.
— Értse meg, nem vagyok olyan zseniális, hogy őszintén hódoljon nekem minden alattvalóm!..
— De elég okos ahhoz, hogy ezt belássa! Ön jól tudja, hogy egyetlen ember sem hordozhat magában olyan hatalmas ismeretanyagot, amely a bolygó tudományos irányításához szükséges. De hiszen vannak tudósai, ők majd segítenek. Kár, hogy nem bízik bennük és másban sem.
— Igen! Nem nélkülözhetem őket, ezeket a „hél”-eket, de nem bízom bennük. A tudósok mind csalók, gyávák, hitvány szolgák. Sok nemzedéken át becsapták a vezetőket és a népét a Jan-Jahon, és amennyire tudom, ugyanaz történt régen a Földön is. Azt ígérték, hogy a bolygó korlátlan számú embert tud eltartani. Nem vették figyelembe, hogy a műtrágya ártalmas, mérgezi a növényeket és a talajt, nem vették figyelembe, hogy minden embernek meghatározott mozgástérre van szüksége. Mindezt nem értették meg, de azért nem riadtak vissza a kategorikus megállapításoktól. Az eredmény pedig szörnyű katasztrófa lett, következett az Éhínség és az öldöklés nyolcvan esztendeje! Igaz, megfizettek a tévedésért és a pimaszságért. Több ezer tudóst akasztottak fel a lábánál fogva a városkapura, vagy a tudományos intézetek elé. A tudósok mindig becsaptak minket, uralkodókat, kivált a matematikusok és a fizikusok, akiknek valódi eredményeit senki sem tudta ellenőrizni. így tettek a papok és a mágusok a Földön. Nem, én nem szeretem a tudósokat. Kicsinyes, hiú emberek, elkényeztette őket a könnyű élet, azt hiszik, hogy ismerik a sors titkait!
Fay Rodisz érdeklődve hallgatta az őszinte megnyilatkozást, s tűnődőn mosolygott.
— Az a legnagyobb hibájuk, hogy hiányzik gondolkodásukból az igazi dialektika. Nem értették meg, hogy a rendkívül változatos világban a matematikai módszerek a nyelvhez hasonlítanak. A nyelv is az emberi gondolkodás egyik legrégibb logikai építménye. Szavakkal is lehet játszani, bármit bizonyítani, ugyanígy bármit bizonyíthatunk matematikailag. Ilyen tréfákkal gyakran szórakoznak a Föld tudósai.
— Büntetlenül?
— A tréfáért miért büntetnék őket? Egyébként ön is olyan, mint a matematikusok, határozatokat és parancsokat ad ki abban a hiszemben, hogy a szavak meg tudják változtatni a társadalom fejlődését és a történelem menetét.
— Hát akkor mi tudja?
— Csak maguk az emberek!
— Azért akarom megerősítem a rendszert a csúcsnál. Azért beszéltem a tudósokról, hogy megértse, olyan uralkodót akarok adni a Jan-Jahnak, aki szellemi erőben felülmúlja a mai tudós-lakájokat. Ezek óriási összegeket csalnak ki tőlem, s nagy technikai vívmányokat ígérnek. Aztán kiderül, hogy a nagy felfedezések útján minden lépés elképesztően sokba kerül. Nem véletlenül tiltották be nálunk a kozmikus repüléseket. A tudomány zsákutcába visz, de én nem vagyok képes előre meglátni a hibáit és a csalásait. Csak azt tehetem, hogy rettegésben tartom tudós szolgáimat, azzal fenyegetem őket, hogy odadobom őket a „rél” tömegeknek, számoljanak le velük olyan kegyetlenül, hogy évszázadokig emlékezetes maradjon.
— Maradt már ilyen emlék a Jan-Jahon és a kínai álszocializmus után a Földön — szólt közbe Rodisz.
— A történelem ismétlődik.
— Itt megismétlődött. De hiszen ez az emberiség hibája. Miért kell egy hibát újra elkövetni?
— Hogy eléijem azt, ami elődeinknek nem sikerült!
— S olyan kiváló elméjű fiút szeretne, akire rábízhatja a bolygót? — kérdezte halkan Rodisz.
— Igen! A cél nemes! Ön azt állítja, azért jöttek ide, hogy jót tegyenek az emberekkel. Itt a lehetőség.
— Milyen naiv ön!
— Micsoda?!
Rodisz csillapító mozdulattal nyújtotta feléje a kezét.
— Bocsássa meg, hogy nyersen fogalmazok. Ön nem tud kijutni a Jan-Jah nooszférájából. Az állam első embere előítéletek, sztereotípiák, az emberre jellemző konzervatív gondolkodás rabja. Gondolatok, ötletek, álmok, eszmék, képek halmozódnak fel az emberiségben, és láthatatlanul velünk vannak, évezredeken át nemzedékek sorsát befolyásolják. A tanítók, a szépség alkotóinak, Artúr király lovagjainak vagy az orosz legendák hőseinek nagyszerű alakjain kívül a sötét fantázia gyilkos démonokat, boszorkányokat és szadistákat is szült. Ezek merev klisék, gondolkodási formák képében léteztek a nooszférában, s nemcsak hallucinációkat keltettek, hanem a pszichikumon keresztül befolyásolták az emberek magatartását. A nooszféra megtisztítása a hazugságtól, a szadizmustól, a mániákus-gonosz eszméktől óriási munkájába került a földi emberiségnek. Itt, önöknél testileg érzem a durvaság és elkeseredettség nooszféráját. Ebben minden bizonnyal hibásak a tudósok is, akiket ön annyira gyűlöl. Az embert géppel próbálták helyettesíteni, de veszélyes hibába estek, elteijesztették a nooszférában az egyoldalú lineáris-logikai gondolkodást, amelyet az értelem lényegének tartanak.
— Nem baj! Akkor annál inkább szükség van egy szuperemberre!
— Nem! Az emberi agy fizikailag lassan változik. Még a mi földi civilizációnk élettartama is jelentéktelen, és ezért nem is okozott az agyban lényeges változásokat. Minden fejlődést teljes egészében a körülmények határoznak meg.
— A környező világ körülményei?
— Nem csupán. Sok miihó tehetséges ember pusztult el úgy, hogy nem adta a világnak, amit adhatott volna, mert képességei nem voltak összhangban a társadalom feladataival. Ezért nem tudom elképzelni a fiamat az uralkodó szerepében a tudat ilyen alacsony fokán.
— Hogyhogy alacsony?
— Igen, elnök, az uralkodás, a mások fölé emelkedés, a parancsolás vágya az egyik legősibb ösztön, amely a legnyilvánvalóbb a hím páviánoknál. Emocionálisan ez a legalacsonyabb és legsötétebb szint!
— Azt akaija mondani, hogy…
— Hozzáteszem még, hogy ha valóban fia születne — a leendő örökletes uralkodó akinek intellektusa a kiválókét is felülmúlná, ez bizonyára nagy csapás lenne. Az Ahriman Nyila törvénye szerint…
— Miféle nyíl?
— Így nevezzük a rosszul szervezett, erkölcsileg terhelt nooszférájú társadalomnak azt a tendenciáját, amely a gonosz és a bánat megsokszorozására irányul. Minden cselekedet, még ha látszólag humánus is, bajt hoz az egyes emberekre, csoportokra, az egész emberiségre. Az alacsony rendű, kapitalista típusú társadalom nem nélkülözheti a hazugságot. A céltudatos hazugság szintén megteremti a maga démonait, eltorzít mindent: a múltat, illetve a múltról alkotott képet, a jelent — tettekben, és a jövőt — a tettek következményeiben. A hazugság a legnagyobb csapás, kikezdi az emberséget, a becsületes törekvéseket és a szép álmokat.
Látom, önöknél semmit sem tettek azért, hogy kiépítsék a hazugság és a rágalom elleni védőrendszereket. Enélkül pedig a társadalom erkölcse állandóan hanyatlik, előkészíti a talajt a hatalom bitorlása, a zsarnokság számára. Már közös őseink felfedezték a kedvezőtlen egybeesések törvényét, vagy a Finnegan-törvényt, ahogy félig tréfásan nevezték azt a komoly tendenciát, mikor a természet és a társadalom összes folyamatai kudarcba, hibába, pusztulásba torkollanak az embér szempontjából. Természetesen ez csak részben tükrözi a nivellálódás nagy törvényét, amely szerint az alacsonyabb vagy magasabb fokú struktúrákat elsöpri a fő folyamat. Az ember igyekszik állandóan tökéletesíteni a struktúrákat, de nem teremti meg hozzá az alapokat, semmiért akar kapni valamit. Az élő természet fejlődése a vaktában való kísérletezésre épül. Százezer kísérlet közül egy sikerül, ezer kockadobásra egy nyerés esik. Minél keskenyebb a tökéletesedés folyosója, amelyen át kell haladnia, annál erősebben hat a Finnegan-törvény: átalakul az Ahriman Nyilának irányított tendenciájává. A térmészet rendkívül hosszú idő alatt történő kiválasztódással küzdi ezt le, a szervezetekben sokszorosan ismétlődő védőberendezéseket és szilárdság tartalékokat hoz létre.