— Igaz-e, hogy a magas rangú vezető személyek hivatottak felelős döntéseket hozni? — kérdezte halkan Eviza.
— Csakis ők!
— A törvényekben nincs szó automaták küldésének engedélyezéséről. De tiltó rendelkezés sincs, ugye?
A „kígyós” kissé zavarba esett.
— Ilyesmiről a törvény nem intézkedik, következésképpen tilos.
— Önt éppen azért nevezték ki, hogy előre nem látott helyzetekben döntsön. Másként miért lenne itt?
— Én azért vagyok itt, hogy megvédjem az állam érdekeit! — felelte gőgösen a „kígyós”.
Vir Norin Eviza vállára tette a kezét.
— Ne vesztegessük az időt. Ez csak egy korlátozott feladatkörre beprogramozott robot. Közönséges hangrögzítő is ellátná a feladatát.
A főtisztviselő fenyegetőn felállt. Az asztronavigátor a kezét nyújtotta feléje.
— Üljön le! Aludjon! Felejtse el!
A „kígyós” a karosszékbe huppant, lehunyta a szemét, feje oldalt billent. Eviza és Vir Norin kiment a szobából. A két titkárnőnek azt mondták, hogy főnökük a Négyek Tanácsával beszél.
— A pilóta nélküli korongrepülő engedély nélkül is le fog szállni — döntötte el a kérdést Vir Norin. — Tael majd talál helyet. Az automata annyi terhet hoz magával, amennyit csak elbír. Gyorsan az SDF-hez! Rodisz megállapodott Rifttel, Tael is vele van.
Tael és barátai egy kiszáradt kertben a Központi Kórháztól körülbelül egy kilométernyire állították fel a fény-irányjelzőt. A korongrepülő tizenhét perc alatt tette meg a csillaghajó és a Bölcsesség Központja közti távolságot. Eviza és Vir Norin magához vette a szükséges holmit, és futva a kórház felé indúlt. Tael csoportja pedig kirakta a neki küldött műszereket. Grif Riflt megígérte, hogy éjszaka újabb korongot küld.
Csedi eszméletlenül került a kórházba. Először az ágyakkal telerakott folyosón helyezték cl. Az ügyeletes orvos nem hitte el a „liláknak”, hogy a lány a Földről érkezett vendég. Túlságosan valószínűtlennek látszott, hogy éjnek évadján idehozzák, közönséges „rél” ruhában, ráadásul azzal, hogy egy utcai verekedésben sérült meg. Megvizsgálta a lányt, aki közben néhány szót mondott tiszta Jan-Jah nyelven, a hátsó félteke csengő hanglejtésével, így minden kétsége eloszlott. Megállapítása szerint a sebek halálosak, nem tudja megmenteni a lányt. Legyintett, nem tudta, hogy ugyanebben az időben az „uralkodó szeme” parancsot adott: azonnal kutassák fel Eviza Tanetet.
Erős akarata segítségével Csedi felbukkant a fájdalom és gyengeség vörös tengeréből. Sárga takaró alatt ruhátlanul feküdt a keskeny vaságyon, a csupasz vákuumos lámpa éles fényében. Az éles fény elviselhetetlennek tűnt, de a szomszéd ágyakon fekvő, sóhajtozó, lázálomban vergődő betegek közül senki sem törődött vele. Éjszaka sem ápolónő, sem orvos nem látogatta a betegeket. Az emberek magukra maradva kínlódták át a Tormansz hosszú éjszakáját.
Csedi tudta, hogy meghal, sorsára hagyták. Leküzdötte hiheteden fájdalmát és bódultságát, feltápászkodott, lelógatta lábát az ágyról, de újra elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, Eviza izgalomtól égő arcát pillantotta meg.
Átvitték egy üres műtőbe. Az ügyeletes orvos minden ízében remegve kísérte. Amikor Eviza meggyőződött róla, hogy a közveden veszély elmúlt, összeköttetésbe lépett Rodisszal és Vir Norbinál.
Ami ezután következett, beleértve az eredménytelen beszélgetést a „kígyóssal”, jó két órát rabolt el. Csedi aludt a műtőben. Amikor Eviza forgószélként berontott, vállán cipelve a táskát a szükséges preparátumokkal, a kórház egész orvosi kara együtt volt. Egy perccel később befutott Vir Norin. A sebészfőorvos idegesen járkált a műtő ajtaja előtt, megszokod a szobájából, ahol a nagy képernyőn Zet Ug és Gén Si felváltva követelt jelentést a földi vendégről. Eviza, akit Tael már figyelmeztetett, egy szót sem szólt a csillaghajóról küldöd segítségről. A kórházban azt hitték, hogy gyógyszerért szaladt haza vagy a társához.
Eviza bemosakodód, majd haladéktalanul hozzálátod a műtéthez. A Tormansz sebészei most tanúi lehettek a földi orvos különös technikájának. Eviza hosszanti vágásokkal bátian feltárta a sérült részeket, nagyon vigyázott, nehogy megsértse akár a kisebb idegszálakat vagy a nyirokedényeket is. Piros kapcsokkal összekapcsolta az eltöfi csontokat. Azután az egészműtéti területet ötször átitatta gyors hatású csont—, izom— és idegregeneráló oldattal, a vágásokat fekete kapcsokkal összekapcsolta. Újabb műszerrel a sebek szélét masszírozta, és sűrű bőrregeneráló folyadékot dörzsölt be. Ekkor felébresztette Csedit, s bőségesen megitatta valami tejszerű folyadékkal. Vir Norin nagyon óvatosan leemelte Csedit a műtőasztalról. A földlakók most nem törődtek a tormanszi illemmel, nem takarták le a beteget, nem bíztak a lepedő sterilségében. Az asztronavigátor kinyújtott karján vitte a teljesen meztelen Csedit a kis kórterembe. Letette a különleges, ezüstösen csillogó anyaggal letakart ágyra, és a keretre kifeszített áttetsző, könynyű anyaggal befedte. Csedi szürkéskék kilenclábúja már ott állt az ágy mellett. Rákapcsoltak egy több hengeres készüléket, amelynek a csöveit hozzáerősítették a bórához. Eviza Tanét a kemény díványon fekve könnyedén bal karjára könyökölve, jobb kezét a feje mögé téve pihent. A fejénél levő indikátort figyelte. Az indikátor vezetékei Csedi halántékához, nyakához, melléhez és csuklóihoz csatlakoztak.
Vir Norin hálásan pillantott Evizára, megszorította a könyökét, s az ajtó felé indult.
Az asztronavigátor még el sem hagyta az óriási kórházépületet, mikor az alvó Csedi és a szendergő Eviza szobájába belépett egy ember, a látogatók gyűrött és agyonmosott sárga köpenyében. Eviza felpattant, és a nyakába ugrott.
— Rodisz!
— Azért jöttem, hogy felváltsam. — Rodisz végighúzta ujjait Eviza beesett arcán.
Eviza összehúzta szemét, mint a gyerek, ha szappan csípi, és elszántan megrázta a fejét.
— Most ne. Ha elmúlik az idegfeszültség, nyugodt leszek.
— Én majd elmulasztom. Feküdjön le!
— Olyan rég nem beszélgettünk, még SDF-en keresztül sem. Hosszú időre engedték el?
Rodisz felkacagott.
— Senki sem adott engedélyt, mint ahogy a korongrepülő leszállásához sem. Ha én odaállok engedélyt kérni, holnapig se tudták volna eldönteni a nagy kérdést. Addig maradok, amíg szükség van rám.
— És ez a maskara?
— Tael és barátai eszelték ki.
Rodisz levette a sárga köpenyt, és a fekete tormanszi ruha fölé ezüstösfehér, pókhálóvékony földi orvosruhát húzott.
— S hol az SDF-je, Rodisz?
— Kikapcsoltam. Éjszaka elhozzák és leteszik a pavilon bejárata előtt. Ide fogom hívni. No, feküdjön le, én meg sétálgatok a szobában, levezetek egy másfajta izgalmat. Régen nem élveztem annyira a hosszú gyaloglás örömét, mint ma. Úgy érzem magam, mint aki időtlen idők óta bezártan él — ami térmészetes az űrhajón, de nyomasztó a Tormanszon.
— Csedi sem tudta megszokni ezt az életet. Az ő barangolásai az emberek és a szokások megismerése szempontjából hasznosak voltak, de végül is katasztrófához vezettek — mondta Eviza.
— Mi volt a támadás oka?
— Csedi még nem tudott semmit mondani. Támadója ott helyben végzett magával. Csedi aligha tud erről.
Rodisz elgondolkodott, majd így szólt: Mindennek az oka a szexuális nevelés hiánya. Egyébként hallottam, hogy előadást tartott a Föld erotikájáról, de még az orvosok sem értették, pedig nekik tájékozottaknak kellene lenniük ebben.