— Az indiai vallási-filozófiai eszme legnagyszerűbb eredménye az volt, hogy önök már a távoli múltban az istennel egy szintre emelték az embert, de ezt Nyugaton nem vették észre, és bizony még önök, indiaiak sem ismerték fel kellőképpen. Abban a tételben, amely szerint az isten és az ember egyaránt nem uralkodik a karma, a világegyetem általános törvénye fölött, az ókori eszme nagyszerű bátorságát látom.
Girin elhallgatott, mert meghallotta Vitarkánanda halk köhintését, és a professzorra nézett.
— Nem jelentene nehézséget tiszteletreméltó vendégünknek, ha egy-egy megfogalmazott tétel után szünetet tartana? — kérdezte óvatosan Vitarkánanda.
Girin barátságosan és bűnbánóan elmosolyodott.
— Az nagyon jó lesz! Könnyebben szedem össze a gondolataimat.
Vitarkánanda megnyugodott, aztán meghajolt és fordítani kezdte Girin szavait az orvos előtt ismeretlen dallamos nyelvre. A jelenlévők bólogattak, néhányan összenéztek.
— Most, hogy az európai tudomány óriási lépést tett előre, az indiai filozófia számos tétele új megvilágításba kerül — folytatta Girin. — A gunák — három van — az indiai fogalmak szerint az örökké változó természet anyagi világának alapvető tulajdonságai. A hindu vallás ide sorolja a pszichikumot is, következésképpen anyaginak és örökké változónak tartja. Ha a metempszichózisról, a lélekvándorlásról, a testátváltozásról szóló tanítást nézzük, mi, materialisták az öröklődés szempontjából úgy vehetjük, hogy az öröklődés! mechanizmusok örök továbbadásáról van szó. Ezek a mechanizmusok az ivarsejtekben biztosítják a faj igazi halhatatlanságát, mégpedig oly módon, hogy az egyik individuum a másiknak adja át az élet stafétabotját. Ilyen értelemben mi mindnyájan távoli testvérek vagyunk, és már sokszor újjá is születtünk, meg is haltunk mint a faj hosszú láncának szemei; magunkban hordozzuk a nemzedékek emlékezetét: az alkalmazkodás ösztöneit. Ami pedig az egy és ugyanazon valaminek a végtelen ismétlődését illeti, nevezzék annak, aminek akarják, léleknek vagy asztráltestnek, valamilyen különleges anyag alvadékának, ezt mi nem fogadhatjuk el. Ha egyszer nincs a világon két egyforma atom, hogyan ismétlődhet egy olyan bonyolult szervezet, olyan finom idegszervezet, mint az ember? Egy-egy élet megismételhetetlen mint különálló egyed, ugyanakkor pedig örök vagy legalábbis hosszú életű mint az egymást váltó individuumoknak a jövőbe húzódó, újból és újból megszülető láncolata vagy ugyanannak a víznek a magasba csapódó, lezuhanó, fodrozódó hullámai.
Miután a professzor lefordította az orvos szavait, a kerevet bal szélén egy csoportban ülő három indiai megint összenézett. Az aranycsatos turbánt viselő öregember vékony ajkán komor, bizalmatlan mosoly futott át.
— Még egy fogalomról, a karmáról, vagyis arról a mechanizmusról, amely az ember korábbi életének vétkeiért és érdemeiért büntet, illetve jutalmaz. Ma már tudjuk, hogy az ivarsejtek hordozta öröklődési mechanizmusokra — ha nem is azonnal és közvetlenül — hatást gyakorol az ősök élete, azok minden dicső tette és betegsége (ugyanígy működik az önök karmája is, s ez nem egybeesés, hanem a valóság tükröződése). Az ősöknek az öröklődést befolyásoló élete az utódoknak nemcsak fizikai, hanem, pszichikai jellegét is meghatározza. Természetes, hogy a helyes életmód szellemi és testi egészséget, tehát sokkal boldogabb és teljesebb életet eredményez. Ily módon a karma is, a metempszichózis is olyan, mint a stafétabot, az olimpiai fáklya: összegyűjti az ösztönös emlékezetet és az egészséget, vagyis a szépséget és az örömöt vagy ellenkezően a betegségeket, a gyengeségeket és a bajokat. Ilyen értelemben elfogadhatnánk a karmáról, az egész népek karmájáról szóló tanítás továbbfejlődését. De mi nem fogadjuk el, és súlyosan tévesnek tartjuk az isten és az ember erejét meghaladó karma szükségszerű elháríthatatlanságát. Az Öröklődési törvények megismerése, az egészséges élet megteremtése, a magasrendű szellemi és testi tulajdonságok kifejlesztése — mind, mind az embertől függ, igaz, nem az egyes emberektől, hanem a társadalomtól. Ezért a karma a jövő nemzedékei számára tudatosan korrigálható és elhárítható.
— A karmát tudatosan korrigálja a saját javára az a bölcs, aki megismerte az igaz élet törvényeit — jegyezte meg Vitarkánanda, miután befejezte Girin szavainak tolmácsolását.
— De nem korrigálhatja azt, ami a múltban felhalmozódott, azt, ami a feje fölött, és nem csak az ő, hanem az egész nép feje fölött függ szörnyű büntetésként, ez következik az önök tanításából. Mi pedig úgy véljük, hogy mindaz, ami a múltból érkezik hozzánk, korrigálható, sőt ki is kell korrigálni, csak tudni kell, hogyan. Azt pedig, hogy ez megtudható, aligha vonják önök kétségbe!
Az indiaiak megint összenéztek. Egyikük néhány érthetetlen szót mormogott. Girin folytatta az indiai filozófia legfontosabb tételeinek elemzését, feltárta dialektikai lényegüket, és lehámozta róluk a vallási csomagolást.
– Önök, indiaiak sokkal szerencsésebbek voltak, mint az európai keresztények — mondta befejezésül Girin. — Az önök bölcsei elmélkedés céljából hűvös erdőkbe, főként a Himalája csodálatos világába vették be magukat. Az önök bölcsei ott, ahol a magas, jeges hegycsúcsok az eget ostromolják, a kopár sziklák és a ragyogó ég birodalmában, a földi szenvedélyektől megszabadulva, higgadtan és tüzetesen elemezték a világot. Ez tette lehetővé az önök számára, hogy feltárják a világegyetem kétoldalú jellegét; hogy az embert a világegyetem trónjára emeljék, egy szintre állítsák az istennel; hogy létrehozzák a legridegebb — ha szabad azt mondanom — legistentelenebb vallást, amelyet csak a későbbiek során cicomáztak fel szertartásokkal és képekkel a nép számára. Mertazadvaita és a védanta a maga tiszta alakjában túlságosan messze áll az egyszerű ember szívétől, szív nélküli vallás pedig talán csak a hósapkás hegyek magányában lehetséges.
– Önök, indiaiak évezredekkel ezelőtt feltárták az ember tökéletesedéséhez vezető helyes utat, mégpedig testi és lelki erejének gondos fejlesztésével és növelésével. Megtanultak parancsolni izmaiknak és idegeiknek, amelyek nem engedelmeskednek az európaiak akaratának, megtudtak sok mindent a hipnózisról és a magasabb rendű testkultúráról. De vajon ezt a tudásukat felhasználták-e a boldogság és a szépség megsokszorozásához? A társadalmi rendeltetés nélküli egyéni tökéletesedés először is hiányos, másodszor pedig haszontalan. Ez olyan, mintha egy hatalmas erejű gépet készítenénk és bezárnánk egy csűrbe. A céclass="underline" tevékenység az emberek közösségében, nem pedig eltávolodás az emberektől! Ne vegyék ezt vádnak, nincs jogom senkit sem elítélni, sem megróni.
Én csupán a tudományos igazságot keresem, és tudom, hogy az igazság a helyi körülményektől meg az időtől függ.
Önök elrejtőztek a világ elől, nyilván azért, mert olyan régen megismerték az ember pszichofiziológiai lehetőségeit, amikor még senki sem gondolt a feudális királyságoknál és rabszolgatartó zsarnokságoknál sokkal tökéletesebb társadalmi alakulat létrehozásának tudományosan helytálló lehetőségére. Amikor a katonai vagy a papi kaszton, vagyis a leghaszontalanabb társadalmi csoporton kívül a többit, az anyagi és szellemi javak igazi megteremtőit mindet kezdték semmibe venni.
A kasztrendszer, amelyet azzal a céllal találtak fel, hogy mint egy különböző társadalmi rendeltetésű emberfajtákat tenyésszenek ki, már ezer évekkel ezelőtt sem vált be, közvetlen célját: az emberek megjavítását tekintve pedig teljesen megbukott. Az indiai páriák, a ceyloni ródiák gyakran szebbek és okosabbak, mint a felsőbb kasztok tagjai. Nehéz életviszonyaiknak köszönhetik ezt, ugyanakkor pedig a brahmanok sok tekintetben elbutultak, begyöpösödtek. Nem vették figyelembe az élet dialektikáját, és India megkapta érte a büntetését.