Paul megtapogatta a fedél szélét, két mélyedést érzett az ujja. Az apróbbikat nyomta meg. A könyv kinyílt a tenyerében; a nagyító a helyére ugrott.
— Olvasd fel! — mondta Yueh.
Paul megnyalta az ajkát, olvasni kezdte:
— Gondoljatok csak arra, hogy a süket nem hall semmit! Minő süketség lehet hát az, amely mindannyiunkat sújt? Milyen érzékünk hiányzik, hogy nem halljuk, nem látjuk a másik világot, mely körülvesz bennünket? Mi van köröttünk, amit mi nem…
— Hagyd abba! — hördült fel az orvos.
Paul elhallgatott. Tágra nyílt szemmel meredt rá.
Yueh lehunyta a szemét, nagy erőfeszítéssel összeszedte magát. Miféle gonosz tréfája a sorsnak, hogy éppen Wanna kedves passzusánál nyílt ki a könyv? Felnyitotta a szemét, látta, hogy a fiú értetlenül nézi.
— Valami baj van?
— Ne haragudj — mondta az orvos. — Ez… ez volt… szegény feleségem kedvenc szakasza. Nem ezt akartam, hogy fölolvasd. Ez fájdalmas… fájdalmas emlékeket idéz fel.
— Két mélyedés van — mondta Paul.
Hát persze, gondolta Yueh. Wanna is megjelölte magának. A fiú ujja érzékenyebb, megtalálta. Csak véletlen volt, semmi más.
— Szerintem érdekesnek találod majd — mondta. — Sok történelmi igazság van benne, és értékes erkölcsfilozófia.
Paul lepillantott a tenyerében fekvő piciny könyvre.
Micsoda parány! Mégis valami rejtély lappang benne, körülötte… valami történt, amikor felolvasott belőle. Érezte, hogy valami mintha egy pillanatra életre keltette volna a lelkében azt a bizonyos félelmetes célt.
— Most már minden pillanatban itt lehet apád mondta az orvos. — Tedd el a könyvet, aztán ha van időd, olvasgasd!
Paul megérintette a könyv szélét, ahogy Yueh-től látta. A lapok összecsukódtak. A fiú a zsebébe csúsztatta a könyvet. Az előbb, amikor az orvos ráförmedt, Paul attól félt, vissza akarja kérni tőle.
— Köszönöm az ajándékot, dr. Yueh — mondta a fiú szertartásosan. — A kettőnk titka lesz. Ha van olyan szívesség, amelyet viszontajándékba adhatok, csak egy szavadba kerül.
— Nekem… nincs szükségem semmire — mondta Yueh.
És azt gondolta: Minek gyötröm itt magam? És minek gyötröm ezt a szegény fiút… még ha nem tudja is. Jaj! Átkozottak legyenek azok a nyomorult Harkonnenek. Miért épp engem szemeltek ki förtelmes céljukra?
Milyen nézőpontból kell néznünk Muad-Dib apját? Páratlanul melegszívű és ugyanakkor meglepően rideg ember volt Leto Atreides herceg. De sok mozzanat lehetőséget ad rá, hogy megértsük őt: megingathatatlan szerelme Bene Gesserit-asszonya iránt; fiáról szőtt merész álmai; az odaadás, mellyel emberei szolgálták. Hogyan látjuk őt — mint magányos alakot, akit tőrbe ejtett a sors, kinek fényét elhalványítja fia dicsősége? Így vagy úgy, föl kell tennünk a kérdést: mi háta fiú, ha nem az apa folytatása?
Paul nézte, ahogy az apja bejön a szobába, látta, hogy odakint az őrök elfoglalják a helyüket. Az egyikük becsukta az ajtót. Mint mindig, Paulban most is valamiféle jelenlét érzetét keltette föl az apja, mint aki maradéktalanul itt van.
A herceg magas volt, a bőre olajbarna. Sovány, csontos arcának rideg kifejezését csak szürke szemének tekintete enyhítette. Hétköznapi, fekete egyenruhája volt rajta, a mellén a vörös sólymos címer. Keskeny csípőjén meg-megvillant a sok használattól patinás, ezüstözött pajzsöv.
— Sok a dolgod, fiam? — kérdezte.
Odalépett az asztalhoz, a tekintete végigsiklott a papírokon, aztán a szobán, majd visszatért a fiára. Kimerültnek érezte magát, szinte fájt már az erőfeszítés, hogy ne mutassa ki a fáradtságát. Az arrakisi út alatt minden alkalmat meg kell ragadnom a pihenésre, gondolta. Az Arrakison már nem lehet.
— Nem sok — mondta Paul. — Minden olyan…
— Igen. Nos, holnap elindulunk. Jó lesz majd berendezkedni az új világunkon, magunk mögött hagyni ezt az egész felfordulást.
Paul bólintott. Hirtelen a fülébe csengtek a Tisztelendő Anya szavai: „… az apádért azonban semmit sem…”
— Apám — kérdezte —, csakugyan olyan veszélyes lesz az Arrakis, mint ahogy rebesgetik?
A herceg erőltetett könnyedséggel leült az asztal sarkára, elmosolyodott. Agyában egy egész beszélgetés sémája kristályosodott ki, olyasféle beszélgetésé, amilyennel a vezér a csata előtt elűzi az emberei félelmét. Aztán mielőtt szavakba önthette volna, szétfoszlott az egész, szétfoszlatta egyetlen gondolat.
Ez a fiam!
— Veszélyes lesz — vallotta be.
— Hawat azt mondja, terveink vannak a fremenekkel — mondta Paul. Közben azon tűnődött: Miért nem mondom meg neki, amit a Tisztelendő Anyától hallottam? Miféle úton-módon tett lakatot a számra az öregasszony?
A herceg észrevette fia szorongását.
— Hawat szeme előtt a legnagyobb haszon lebeg, mint mindig. De van ám más is! Gondolj például a Kereskedő Házak Általános Fejlesztő Társaságára — a KHAFT-ra. Azzal, hogy nekem adja az Arrakist, Őfelsége kénytelen nekünk adni a KHAFT egyik igazgatói posztját is. Nem akármilyen nyereség!
— A KHAFT kezében van a fűszer — mondta Paul.
— A fűszertermő Arrakis pedig megnyitja az utat a KHAFT-hoz — mondta a herceg. — Márpedig a KHAFT többet jelent a melanzsnál!
— Figyelmeztetett téged a Tisztelendő Anya?! — bökte ki Paul. Ökölbe szorította a kezét, csúszós volt a tenyere a verejtéktől. Hogy mekkora erőfeszítésébe került föltenni ezt a kérdést!
— Hawat mondta, hogy jól rád ijesztett az öregasszony az arrakisi jóslataival — mondta a herceg. — Ne hagyd, hogy asszonyi félelmek elködösítsék az agyadat! Egyetlen nő sem akarja, hogy veszélybe kerüljenek a szerettei. Azokban a figyelmeztetésekben az anyád keze van. Tekintsd az irántunk való szeretete jelének.
— Anyám tud a fremenekről?
— Róluk is és sok minden másról is.
— Miről?
Az igazság rosszabb lehet, mint sejti, gondolta a herceg, de még a veszélyes tények is értékesek, ha megtanul bánni velük az ember. Márpedig ezen a téren mindent megkapott a fiam: hogy tudjon bánni a veszélyes tényekkel. De ezt most azért egy kicsit át kell fogalmazni — hiszen olyan fiatal még!
— Alig van termék, amihez nincs köze a KHAFT-nak — mondta. — Legyen akármi, rönkfa, szamarak, lovak, tehenek, fűrészáru, trágya, cápák, bálnabőr — minden átmegy a kezükön, a legprózaibb és a legelképesztőbb áruk is. Még az itteni pundirízs is; minden, amit a Liga hajlandó elszállítani, az Ecaz bolygó műalkotásai, a Richese és az Ix gépezetei… Mindez azonban semmi a melanzshoz képest! Egy maroknyi fűszerért otthonhoz juthatsz a Tupolon! Nincsen párja, valódi öregedésgátló, és nem lehet mesterségesen előállítani. Az Arrakison kell kibányászni.
— Most a mi kezünkbe kerül?
— Bizonyos mértékben. A lényeg azonban más. Gondolj bele, hány Ház él a KHAFT profitjából! És gondolj bele, annak a profitnak milyen óriási hányada származik egyetlen termékből — a fűszerből! Képzeld el, mi történne, ha valamilyen okból visszaesne a fűszertermelés…
— Aki előzőleg tartalékot halmozott fel, betegre keresné magát. A többiek a tönk szélére kerülnének. A herceg egy pillanatra megengedett magának valami zord kis örömet, ahogy elnézte a fiát, és arra gondolt, milyen éles elméjű volt ez a megfigyelés, milyen kitanult. Bólintott.