Megint eltűnődött a nő ismeretlen származásán — talán valami renegát Ház…? Valami háttérbe szorított királyi ág? Jessica megjelenése uralkodóibb volt, mint a császári sarjaké.
Kitartó tekintetétől Jessica félig elfordult, az arcélét mutatta felé. A herceg arra gondolt, hogy lám, nincsen semmi rajta, ami egyetlen meghatározója lenne a szépségének. Ovális volt az arca, fölötte fényes bronzszínű hajkorona. Távol álló szeme zöld volt, és tiszta, mint a Caladan reggeli égboltja. Az orra kicsi, a szája széles, ívelt. Az alakja jó, de vékony, magas, sehol sem látszottak rajta gömbölyded idomok.
Eszébe jutott, hogy annak idején a beszerzői elmondták, hogy Jessicát az iskolában Csupacsontnak hívták a laikus nővérek. Az a leírás azért túlzottan leegyszerűsítette Jessica külsejét. Az uralkodói megjelenés jött vissza vele az Atreides-dinasztiába. A herceg nagyon örült, hogy Paul szereti az anyját.
— Hol van Paul? — kérdezte.
— Valahol a házban Yueh-vel. Tanulnak.
— Biztosan a déli szárnyban. Mintha Yueh hangját hallottam volna, de nem volt időm megkeresni őket. — Lepillantott Jessicára, egy pillanatig tétovázott. — Csak azért jöttem ide, hogy az ebédlőben fölakasszam a Caladan-kastély kulcsát.
Jessicának elakadt a lélegzete, át akarta ölelni a herceget, aztán visszafogta magát. Fölakasztani a kulcsot — ez olyan végleges volt… De nem itt és nem most kellett vigaszt nyújtania a férfinak.
— Amikor bejöttünk, láttam a zászlónkat a ház fölött — mondta.
A herceg rápillantott az apja képmására.
— Ezt hová akarod akasztani?
— Ide valahová.
— Nem! — Keményen, véglegesen csengett a szó, értésére adta Jessicának, hogy ravaszkodni megpróbálhat ugyan, de a nyílt vita hasztalan. Mégis meg kellett próbálnia, még ha a gesztus csak arra jó is, hogy emlékeztesse saját magát, hogy a herceggel nem ravaszkodik.
— Én uram — mondta —, ha csak annyit…
— A válasz: nem! A legtöbb dologban szégyentelenül a kedvedben szoktam járni, ebben nem. Most jövök az ebédlőből, ahol…
— Én uram! Kérlek szépen…
— A te emésztéseddel az én ősi méltóságom áll szemben, kedvesem — mondta a herceg. — Az ősök helye az ebédlőben lesz!
Jessica felsóhajtott.
— Úgy lesz, én uram.
— Felújíthatod azt a szokásodat, hogy amikor lehet, a lakosztályodban étkezel. Csak hivatalos alkalmakkor követelem meg, hogy elfoglald a helyedet az ebédlőben.
— Köszönöm, én uram.
— És el ne kezdd most nekem a hűvös és szertartásos viselkedést! Hálás lehetsz, hogy nem vettelek feleségül, kedvesem. Akkor a kötelességed lenne, hogy mellettem foglalj helyet minden étkezésnél.
Jessica ügyelt, hogy mozdulatlan maradjon az arca. Bólintott.
— Hawat már beszereltette a méregdetektorunkat az ebédlőasztal fölé — mondta a herceg. — Van egy hordozható a szobádban.
— Előre láttad ezt a… nézeteltérést — állapította meg Jessica.
— Kedvesem, én szem előtt tartom a kényelmedet is. Már vettem föl személyzetet. Helybéliek, de Hawat utánuk nézett. Mind fremen. Ők megteszik addig, amíg a mieink végeznek a más irányú feladataikkal.
— Lehet ezen a helyen bárki is, akiben valóban megbízhatunk?
— Ha gyűlöli a Harkonneneket, nagyon is. Még az is lehet, hogy kedved szottyan megtartani a házvezetőnőt, a Shadout Mapest.
— Shadout? — kérdezte Jessica. — Ez valami fremen cím?
— Azt mondták, „jól merítőt” jelent. Az ilyesminek fontos mellékértelme szokott lenni errefelé. Majd meglátod, nem úgy fest, mint valami cseléd, de Hawat nagyon jó véleményt alkotott róla Duncan beszámolója alapján. Mindkettőjüknek meggyőződése, hogy a nő szolgálni akar — pontosabban, hogy téged akar szolgálni.
— Engem?
— A fremenek megtudták, hogy Bene Gesserit vagy — mondta a herceg. — Legendák keringenek itt a Bene Gesseritről.
A Missionaria Protectiva, gondolta Jessica. Mindenhová elér a kezük.
— Ez azt jelenti, hogy Duncan sikerrel járt? — kérdezte. — A fremenek a szövetségeseink lesznek?
— Még semmi sem biztos — mondta a herceg. — Duncan szerint a fremenek egy darabig csak figyelni akarnak bennünket. Azt azonban megígérték, hogy egy meghatározott fegyverszüneti időszakra felhagynak a távoli falvaink elleni rablótámadásokkal. Ez fontosabb, mint hinnéd! Hawat azt mondja, a fremenek állandó és súlyos bosszúságot jelentettek a Harkonneneknek, olyannyira, hogy a legnagyobb titokban kellett tartani, mekkora pusztítást vittek véghez! Nem lett volna kellemes, ha a Császár megtudja, milyen tehetetlen velük szemben a Harkonnen-hadsereg.
— Fremen házvezetőnő… — tűnődött Jessica, visszatérve a Shadout Mapesre. — Neki is olyan csupakék szeme lesz…
— Ne engedd, hogy megtévesszen majd ezeknek az embereknek a megjelenése — mondta a férfi. — Mélyről jövő erő és egészséges vitalitás lakozik bennük. Azt hiszem, semmi másra nem lesz szükségünk, csak rájuk.
— Veszélyes játék — mondta Jessica.
— Ebbe most ne menjünk bele megint.
Jessica mosolyt erőltetett az arcára.
— Annyi bizonyos, hogy már nem fordulhatunk vissza. — Gyorsan végigfutatta magában a megnyugvás műveletsorát: két mély lélegzet, aztán a rituális gondolat. Utána szólalt csak meg: — Amikor elosztom a szobákat, van valami különleges kívánságod?
— Egyszer majd taníts meg erre — mondta a herceg. — Nem tudom, hogy csinálod, hogyan tudod elhessegetni az aggodalmadat és a gyakorlati dolgokkal törődni helyettük. Biztosan valami Bene Gesserit-képesség.
— Női képesség — mondta Jessica.
A herceg elmosolyodott.
— No jó. Ami a szobaelosztást illeti, gondoskodj róla, hogy a hálószobám mellett bőven legyen hely irodának. Itt több lesz a papírmunka, mint a Caladanon. Kell persze egy őrszoba is. Nagyjából ez minden. A ház biztonságáért ne fájjon a fejed. Hawat emberei tüzetesen megvizsgáltak mindent.
— Abban nem kételkedem.
A herceg az órájára pillantott.
— És minden óránkat át kell állítani arrakeeni helyi időre. Megbíztam vele egy technikust, nemsokára itt lesz. — Most vissza kell mennem a leszállópályára. Minden percben megérkezhet a második űrkomp a tartalék személyzettel.
— Nem fogadhatná őket Hawat, én uram? Olyan fáradtnak látszol!
— A jó Thufirnak még több a dolga most, mint nekem! Tudod, hogy itt mindig és mindenhol valami Harkonnen-cselszövénytől kell tartani. Ráadásul meg kell próbálnom lebeszélni néhány gyakorlott fűszervadászt arról, hogy elmenjenek. Törvényes lehetőségük van rá most, hogy változik a hűbéruruk, és ezt a planetológust, akit a Császár és a Landsraad helyezett ide a Változás Bírájaként, nem lehet megvásárolni. Engedélyezi a távozást. Várhatóan mintegy nyolcszáz gyakorlott fűszervadász akar elmenni a fűszerszállító komppal, és odafent indulásra készen áll a Liga teherűrhajója.
— Én uram… — Jessica elhallgatott, habozott.
— Tessék.
Nem beszélhetem le arról, hogy megpróbálja biztonságossá tenni a bolygót a számunkra, gondolta Jessica. És vele szemben nem használhatom a Bene Gesserit fortélyaimat.
— Mikor kívánsz vacsorázni? — kérdezte.
Nem ezt akarta mondani, gondolta a herceg. Ó, én Jessicám, ha valahol máshol lehetnénk, akárhol, csak távol ettől a rettenetes helytől — csak mi ketten, hogy ne kell én semmi mással törődni!