Sikerült-e rendszert létrehozniuk?
Kynes és az emberei vártak és figyeltek. A fremenek most már tudták, mire véljék azt a körülbelül ötszáz éves előrejelzést.
Jelentés érkezett a palmáriumokbóclass="underline"
Az ültetvények sivataggal érintkező szélein a homokplanktont megmérgezte az új életformákkal való érintkezés. Az ok: fehérje-összeférhetetlenség. Mérgező víz képződött azokon a helyeken, amelyeket messze elkerült az arrakisi élet. Kopár zóna vette körül az ültetvényeket, ahová még a shai-hulud sem hatolt be.
Kynes személyesen kereste föl a palmáriumokat, megtette a húszdobolónyi utat (méghozzá gyaloghintóban, mint valami sebesült vagy Tisztelendő Anya, mert soha életében nem lett belőle mesterhajtó). Megvizsgálta a kopár zónát (förtelmesen büdös volt), és kiderült, hogy váratlan ajándékot kaptak az Arrakistól!
Kén és kötött nitrogén hozzáadásával a kopár zónából a földi típusú növényzet eszményi talaját lehetett kialakítani. Az ültetvényeket tetszés szerinti iramban lehetett bővíteni!
„Megváltoztatja ez az ütemezést?” — kérdezték a fremenek.
Kynes visszatért a bolygóképleteihez. Ekkorra már nagyjából biztosak lehettek a szélcsapdák vízhozamában. Kynes nagy ráhagyásokkal dolgozott, mert jól tudta, hogy az ökológiai problémákat nem lehet egészen szabatosan körülhatárolni. Bizonyos mennyiségű növényzet kellett a dűnék megkötésére, bizonyos mennyiség az emberek és az állatok élelmezésére, bizonyos mennyiség arra, hogy megőrződjék a nedvesség a gyökérrendszerekben, és kijusson a környező, kiszáradt területekre. Ekkorra már föltérképezték a nyílt bled vándorló hidegfoltjait; ezeket is számításba kellett venni. Még a shai-huludnak is megvolt a helye a grafikonon. Vigyázni kellett, nehogy kipusztítsák, mert akkor búcsút mondhattak volna a fűszervagyonnak. Belső emésztő „üzeme” azonban, a benne koncentrálódó rengeteg aldehiddel és savval, hatalmas oxigénforrás volt. Egy közepes méretű, mintegy kétszáz méteres féreg annyi oxigént bocsátott ki a légkörbe, mint tíz négyzetkilométernyi fotoszintetizáló, zöld növényfelület.
Kynesnak számításba kellett vennie a Ligát is. Máris egy egész vagyont kellett fűszerben kifizetni a Ligának azért, hogy ne engedjen időjárás-figyelő műholdakat és más kíváncsiskodókat az Arrakis fölé.
Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a fremeneket sem. A fremeneket különösen nem, a szélcsapdáikkal, a vízkincsek köré szerveződött szabályellenes földbirtokaikkal, újsütetű ökológiai műveltségükkel és azzal az álmukkal, hogy az Arrakis hatalmas területeit először átmenetileg prérivé, aztán összefüggő erdőséggé varázsolják.
A grafikonokból kijött egy szám. Kynes közölte. Három százalék! Ha az arrakisi növényzet három százalékát sikerül bevonni a szénvegyületek előállításába, létrejön az önfenntartó ciklus.
„De mennyi idő alatt?” — követelőztek a fremenek.
„Ja persze, az idő… úgy háromszázötven év alatt.”
Igaz volt tehát, amit ez az umma mondott a kezdet kezdetén: a várva várt eredményt nem éri meg senki közülük, de még az ük-ük-ükunokáik sem — mindazonáltal elérkezik majd!
A munka folytatódott: építettek, ültettek, ástak, tanították a gyermekeiket.
Aztán Kynes, az umma elpusztult, amikor beomlott a barlang a Gipszmedencénél.
Akkorra a fia, Liet-Kynes már tizenkilenc éves volt, teljes jogú fremen és mesterhajtó, aki addig már több mint száz Harkonnent küldött a másvilágra. A császári megbízatás, amelyért Kynes korábban a fia nevében folyamodott, minden további nélkül megérkezett. A faufreluchok merev osztályszerkezetének itt megvolt a maga módszeres célja: a fiút arra képezték ki, hogy az apja nyomdokába lépjen.
Ekkorra ki volt jelölve az út, és az ökológus fremenek már elindultak rajta a céljuk felé. Liet-Kynesnak már csak figyelnie kellett, noszogatnia őket, lesni, mit csinálnak a Harkonnenek… egészen addig, amíg bolygójára meg nem érkezett egy Hős.
II. függelék: A Dűne vallása
Muad-Dib eljövetele előtt az Arrakis fremenjei olyan vallást gyakoroltak, amelynek a gyökereit minden valláskutató fölismerheti a Maometh Saariban. Sokan kimutatták már a nagymértékű átvételeket egyéb vallásokból. A legközönségesebb példa a Himnusz a vízhez, amelyet közvetlenül az Orániai Katolikus Liturgia Kézikönyvéből vettek át, s amely esőfelhőkért könyörög, márpedig az Arrakison emberfia soha nem látott esőfelhőt. Vannak azonban ennél alapvetőbb egyezések is a fremenek Kitab al-Ibarja és a Biblia, az Ilm és a Fiqh tanításai között.
Ha bármiféle összehasonlítást akarunk tenni azok között a vallási hitek között, amelyek Muad-Dib ideje előtt uralkodtak az Impériumban, azokkal a fontosabb erőkkel kell kezdenünk, amelyek szerepet játszottak a hitek kialakulásában. Ezek a következők voltak:
1. A Tizennégy Bölcs követői. Az ő szent könyvük volt az Orániai Katolikus Biblia, s az ő nézeteiket fejezik ki a Kommentárok, valamint az Ökumenikus Fordítók Bizottsága (ÖFB) által előállított egyéb irodalom.
2. A Bene Gesserit. Ők maguk előtt is tagadták ugyan, hogy vallási rend volnának, de az egész tevékenységüket a rituális miszticizmus szinte áthatolhatatlan fala vette körül, és a képzésük, jelképrendszerük, szervezetük, belső tanítási módszereik szinte teljesen vallási jellegűek voltak.
3. Az agnosztikus uralkodó osztály (ideértve a Ligát is), akiknek a szemében a vallás holmi cirkusz volt, amelynek a célja, hogy elszórakoztassa a népet és könnyen kezelhetővé tegye. Az ő hitük szerint lényegében minden jelenséget — még a vallási jelenségeket is — vissza lehetett vezetni mechanikus magyarázatokra.
4. Az úgynevezett Ősi Tanítások. Közöttük vannak azok, amelyeket a Zenszuni Vándorok őriztek meg az első, második és harmadik iszlám mozgalomból; Csuszuk nava-kereszténysége, a Lankiveilen és Szikunon uralkodó buddiszlám-változatok, a Mahanaja Lankavatara Összegező Könyvei, aztán a Delta Pavonis III. Zen Hekigansuja, a Salusa Secunduson fönnmaradt Tavrah és a Talmudista Zabur, a sok helyütt föllelhető Obeah-rituálé, a caladani pundirizs-termesztők között fennmaradt Muad-Kvurán a maga tiszta Ilmjével és Fiqhjával, a hinduista maradványok, amelyek megtalálhatók az egész világmindenségben az elszigetelt kis piontelepeken, végül pedig a Butleri Dzsihad.
Van egy ötödik erő is, amely a maga módján formálta a vallási hiedelmeket, de ennek a hatása olyan általános és alapvető, hogy megérdemli a kiemelést.
Ez az erő természetesen az űrutazás — és ha a vallásról van szó, megérdemli, hogy így írjuk le: