Minden jót kíván
Margot, Lady Fenring
Jessica bólintott, emlékezett rá, hogy Leto említette: Fenring gróf volt a Császár első itteni megbízottja. Sokkal sürgetőbb volt azonban az üzenet titkos tartalma. A megfogalmazás módja az értésére adta, hogy az írója szintén Bene Gesserit. Jessicában egy pillanatra fölmerült a keserű gondolat: a gróf feleségül vette az övét.
De közben már lehajolt, hogy megkeresse az elrejtett üzenetet. Ott kellett lennie. A látható szöveg tartalmazta a jelszót, amellyel minden Bene Gesseritnek, akit nem kötött Iskolai Parancs, figyelmeztetnie kellett a másikat, ha a körülmények szükségessé tették: „Az az út veszéllyel terhes.”
Jessica megtapogatta az üzenet hátoldalát, végigsimította a felületet, pont-vonás jeleket keresett. Semmi. Kutató ujja végigszaladt a jegyzettömb szélén. Semmi. Visszatette a jegyzettömböt oda, ahonnan fölvette, közben mintha valami sürgette, ösztökélte volna, hogy gyorsan, gyorsan!
Talán a jegyzettömb elhelyezése…? töprengett.
De Hawat már átvizsgálta ezt a helyiséget, biztosan elmozdította. Jessica fölnézett a nagy levélre a jegyzettömb fölött. A levél! Ujját végigfuttatta az alsó felén, a szélén, a szárán. Ott volt! Ujja érzékelte a finom jeleket, egyetlen folyamatos mozdulattal leolvasta őket:
„A fiadat és a herceget közvetlen veszély fenyegeti. Van egy hálószoba, amelyet arra terveztek, hogy a fiad vonzónak találja. H. elrejtett benne sok fölfedezésre váró csapdát, hogy az igazit ne vegyék majd észre.” Jessica megfékezte magában az első reakcióját, hogy visszarohanjon Paulhoz; végig kellett olvasnia az egész üzenetet. Ujja sebesen futott a kis kiemelkedéseken: „Nem tudom, pontosan milyen jellegű a veszély, de valami köze van egy ágyhoz. A hercegedet egy bizalmas társának vagy emberének árulása fenyegeti. Téged H. ajándékba akar adni az egyik kegyencének. Legjobb tudomásom szerint ez az üvegház biztonságos. Sajnálom, nem tudok többet. Kevés a forrásom, mert a gróf nincsen H. zsoldjában. Üdv: M. F.”
Jessica ellökte a levelet, sarkon fordult, hogy a fiához rohanjon. Abban a pillanatban kivágódott a légzsilip ajtaja. Paul beugrott rajta, valamit szorongatott a kezében. Becsapta maga mögött az ajtót. Meglátta az anyját, átfurakodott a levelek között hozzá, egy pillantást vetett a szökőkútra, és a kezét a benne szorongatott tárggyal együtt a vízsugár alá dugta.
— Paul! — Jessica vállon ragadta a fiát, tekintetét a kezére szegezte. — Mi az?
A fiú könnyed hangon szólalt meg, de az anyja megérezte mögötte az erőfeszítést.
— Fürkészvadász. A szobámban kaptam el. Szétvertem az orrát, de biztosra akarok menni. A víztől mindenképpen zárlatos lesz majd…
— Merítsd bele! — parancsolt rá Jessica.
Paul engedelmeskedett.
Néhány pillanat múlva Jessica azt mondta:
— Vedd ki a kezed. Azt hagyd a vízben!
Paul kivette a kezét, lerázta róla a vizet, mereven nézte a szökőkútban heverő, mozdulatlan tárgyat. Jessica letört egy zöld növényszárat, megpiszkálta vele a félelmes kis fémszilánkot.
Nem reagált.
Jessica a vízbe ejtette a szárat, Paulra nézett. A fiú tekintete kutatón söpört végig a szobán, Jessica felismerte a B. G: módszer alkalmazását…
— Ebben a szobában akármi is rejtőzhet — mondta Paul.
— Megbízható forrásból tudom, hogy biztonságos.
— Állítólag az én szobám is biztonságos volt. Hawat kijelentette, hogy…
— Ne felejtsd el, hogy ez fürkészvadász volt — figyelmeztette az anyja. — Ez azt jelenti, hogy a házon belülről kellett irányítani. A fürkészek irányítósugara korlátozott hatótávolságú. Lehet, hagy már Hawat nyomozása után csempészték be.
De Jessica közben a levélen talált üzenetre gondolt: „… bizalmas társának vagy emberének árulása…” Nem Hawat, az biztos. Biztosan nem Hawat…
— Hawat emberei épp most kutatják át a házat — mondta Paul. — A fürkész kis híján elintézte azt az öregasszonyt, aki benyitott, hogy fölkeltsen.
— A Shadout Mapes — mondta Jessica. Eszébe jutott az előbbi találkozás a lépcsőnél. — Apád hívat, hogy…
— Az most várhat — mondta Paul. — Honnan veszed, hogy ez a szoba biztonságos?
Jessica az üzenetre mutatott, elmagyarázta.
Paul szemlátomást megkönnyebbült egy kicsit.
Jessicában azonban nem enyhült a feszültség. Egy fürkészvadász! gondolta. Könyörületes Anya! Minden tanult önuralmára szüksége volt, hogy ne fogja el hisztérikus reszketés.
Paul tárgyilagos hangon szólalt meg:
— Persze a Harkonnenek keze van a dologban. Muszáj lesz végeznünk velük.
Kopogás hallatszott a légzsilip ajtaja felől — Hawat gárdájának ismertető ritmusában.
— Tessék! — szólt ki Paul.
Az ajtó kitárult. Egy Atreides-egyenruhás, magas férfi hajolt be a szobába, a sapkáján a Hawat-jelvény.
— Hát itt van a fiatalúr! — mondta. — A házvezetőnő igazított útba. — Körülpillantott. — A pincében, egy kőrakás mélyén egy ember lapult. Fürkészvezérlő volt nála.
— Ott akarok majd lenni a kihallgatásán — mondta Jessica.
— Sajnos, úrnőm, nagyon elbántunk vele, mert nem hagyta magát. Meghalt.
— Van valami, aminek az alapján azonosítani lehet? — kérdezte Jessica.
— Egyelőre semmit sem találtunk, úrnőm.
— Arrakisi bennszülött volt? — kérdezte Paul.
Jessica bólintott az okos kérdés hallatán.
— Bennszülött külseje van — mondta a férfi. — A jelek szerint több mint egy hónapja rejtették el annak a kőrakásnak a mélyén, aztán csak várta, hogy megjöjjünk. A kő és a habarcs, ahol kijött a pincébe, érintetlen volt tegnap, amikor átvizsgáltuk azt a részt. A becsületemre mondom!
— Senki sem vonja kétségbe az alaposságotokat.
— Én kétségbe vonom, úrnőm. Ultrahangszondákat kellett volna használnunk odalent.
— Feltételezem, hogy most használjátok — mondta Paul.
— Igen, uram.
— Üzentess apámnak, hogy késni fogunk.
— Tüstént, uram. — A férfi Jessicára pillantott. — Hawat utasítása, hogy ilyen körülmények között a fiatalurat biztonságos helyén kell őrizni. — A tekintete megint körbeszaladt. — Mi a helyzet ezzel a szobával?
— Legjobb tudomásom szerint biztonságos — mondta Jessica. — Hawat és én is átvizsgáltam.
— Akkor őrséget állítok idekint, úrnőm, amíg még egyszer teljesen át nem kutattuk a házat. — Mélyen meghajolt.
Tisztelgett Paul felé, kihátrált és becsukta maga mögött az ajtót.
Paul törte meg a csendet:
— Később mi is átvizsgálhatnánk a házat. A te szemed esetleg meglát olyasmit, ami fölött mások elsiklanak.
— Ez a szárny volt az egyetlen, amelyet nem néztem át — mondta Jessica. — Ezt hagytam utolsónak, mert…
— Mert Hawat ezzel személyesen foglalkozott — mondta a fiú.
Jessica gyors, kérdő pillantást vetett rá.
— Nem bízol Hawatban?
— De igen, csak… öregszik, és túl sokat dolgozik. Levehetnénk a válláról a teher egy részét.