Halleck és még néhányan félig fölemelkedtek, haragos kifejezés jelent meg az arcukon. Halleck felfortyant:
— Azt Leto herceg határozza meg, hogy…
— Egy pillanat! — szólt közbe Leto, és a higgadt, szelíd hangtól hirtelen csend lett. Ezt a helyére kell tenni, gondolta, mielőtt baj lesz belőle. A fremenhez fordult: — Uram, én tiszteletben tartom a személyes méltóságát minden embernek, aki tiszteli az én méltóságomat. Valóban le vagyok kötelezve neked, és én soha, senkinek nem szoktam adósa maradni. Ha nektek az a szokásotok, hogy ennek a késnek itt a hüvelyében kell maradnia, akkor én parancsolom, hogy úgy legyen. És ha van még valami módja, hogy tiszteletet adjunk annak az embernek, aki meghalt a szolgálatunkban, csak egy szavadba kerül.
A fremen átható tekintettel megnézte a herceget, aztán lassan félrehúzta a fátylát, kivillant mögüle egy keskeny orr, egy fényes, fekete szakáll keretezte, telt ajkú száj. Lassú, kimért mozdulattal az asztal fölé hajolt, ráköpött a fényes lapra.
Ahogy az asztal körül ülők egyszerre mozdultak meg, hogy talpra ugorjanak, Idaho dörgő hangja töltötte be a szobát:
— Nyugi!
A hirtelen, feszült csendben Idaho azt mondta:
— Köszönjük neked, Stilgar, hogy megajándékoztál tested nedvével. Olyan szellemben fogadjuk, amilyenben adtad. — Ezzel ő is az asztalra köpött a herceg előtt.
Utána halkan odaszólt a hercegnek:
— Ne feledd, milyen érték itt a víz, Sire! Ez a tisztelet jele volt.
Leto visszahuppant a székére, elkapta Paul tekintetét, a fiú ajkán fanyar mosoly játszott. Az asztal körül érezhetően enyhült a feszültség, ahogy az emberek lassan felfogták a történteket.
A fremen Idahóra nézett.
— Megmérettél és jónak találtattál a sziecsemben, Duncan Idaho — mondta. — Köt-e téged a hercegednek tett hűségeskü?
— Azt akarja, Sire, hogy álljak be hozzá — mondta Idaho.
— Elfogadná a kettős kötöttségedet?
— Óhajtod, hogy vele tartsak, Sire?
— Azt óhajtom, hogy a magad feje szerint határozzál a kérdésben — mondta Leto, de nem tudta leplezni hangjában az aggodalmas várakozást.
Idaho fürkészően ránézett a fremenre.
— Elfogadnál ilyen feltételekkel, Stilgar? Lesznek időszakok, mikor vissza kell térnem a hercegem szolgálatába.
— Jól harcolsz, és megtettél mindent, amit megtehettél a barátunkért — mondta Stilgar. Letóra nézett. — Így legyen: az Idaho nevű ember megtartja a nála levő kriszkést a hozzánk való hűsége jeleként. Természetesen meg kell tisztulnia, a szertartásokat el kell végezni, de ez megoldható. Idaho fremen lesz, és az Atreidesek katonája. Van már erre példa: Liet is két urat szolgál.
— Duncan? — kérdezte Leto.
— Értem, Sire — mondta Idaho.
— Akkor megegyeztünk — mondta Leto.
— A te vized a miénk, Duncan Idaho — mondta Stilgar. — A barátunk teste itt marad a hercegednél. Az ő vize Atreides-víz lesz. Ez összeköt bennünket.
Leto felsóhajtott, Hawatra pillantott, elkapta az öreg Mentát tekintetét. Hawat bólintott, elégedett kifejezés ült az arcán.
— Lent várok — mondta Stilgar —, amíg Idaho búcsút vesz a barátaitól. A halott barátunk neve Turok volt. Emlékezzetek rá, amikor eljön az ideje, hogy kiszabadítsátok a szellemét. Ti Turok barátai vagytok.
Stilgar már fordult is volna az ajtó felé, de a herceg azt kérdezte:
— Nem maradsz velünk egy darabig?
A fremen feléje fordult, könnyed mozdulattal helyrerántotta a fátylát, megigazított alatta valamit. Paul egy pillanatra mintha egy vékony csövet pillantott volna meg, mielőtt a helyére került a fátyol.
— Van rá ok, hogy maradjak? — kérdezte a fremen. Szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket — mondta a herceg.
— A becsület azt kívánja, hogy nemsokára másutt legyek — mondta a fremen. Még egy pillantást vetett Idahóra, sarkon fordult és kicsörtetett az ajtónállók között.
— Ha a többi fremen is ilyen, jól fogjuk szolgálni egymást — jegyezte meg a herceg.
Idaho kimérten felelt:
— A többi sem rosszabb, Sire.
— Tisztában vagy a feladatoddal, Duncan?
— Én vagyok a fremenekhez akkreditált követ, Sire.
— Sok múlik rajtad, Duncan. Legalább öt zászlóaljnyira lesz szükségünk ezekből az emberekből, mielőtt megrohannak minket a sardaukarok.
— Az nem fog könnyen menni, Sire. A fremenek igencsak független népség. — Idaho tétovázott, aztán folytatta: — És van még valami, Sire. Az egyik zsoldos, akivel elbántunk, épp ezt a kést akarta elszedni a haldokló fremen barátunktól. A zsoldos azt mondta, a Harkonnenek egymillió solaris jutalmat ajánlanak annak, aki a kezükbe ad egyetlen kriszkést!
Leto szemmel látható meglepetéssel kapta föl a fejét.
— Miért vannak úgy oda egy ilyen késért?
— Ezeket a késeket a homokférgek fogából csiszolják. A kriszkés a fremenek ismertetőjele, Sire. A birtokában egy kék szemű ember akármelyik sziecsbe be tudna férkőzni. Engem kérdőre vonnának ott, ahol nem ismernek, mert nekem nincsen fremen külsőm. De…
— Piter de Vries — mondta a herceg.
— Ördögien ravasz az az ember, uram — mondta Hawat.
Idaho visszadugta a kést a ruhája alá.
— Jól vigyázz rá — mondta a herceg.
— Értem, uram. — Idaho megveregette az övére erősített adóvevőt. — Jelentkezem, mihelyt lehet. Thufirnál megvan a hívókódom. Használjatok harci nyelvet! — Tisztelgett, sarkon fordult, kisietett a fremen után.
Hallották, ahogy a lépései dobogva távolodnak a folyosón.
Leto és Hawat sokatmondó pillantást váltott. Elmosolyodott mind a kettő.
— Sok tennivalónk van, Sire — mondta Halleck.
— És én nem hagylak dolgozni benneteket — mondta Leto.
— Itt van a jelentés az előretolt bázisokról — mondta Hawat. — Máskor számoljak be róla, Sire?
— Hosszú?
— A lényege nem. A fremenek azt mondják, több mint kétszáz ilyen előretolt bázis épült az Arrakison a Sivatagi Botanikai Állomás idején. Mindegyiket elhagyták, de egyes jelentések szerint előzőleg lezárták őket.
— Bennük a felszereléssel?
— A Duncantól kapott jelentések szerint igen.
— Hol helyezkednek el?
— Erre a kérdésre — mondta Hawat — a válasz mindig ugyanaz: „Liet tudja.”
— Az isten tudja — mormolta Leto.
— Nem biztos, Sire — mondta Hawat. — Hallottad, hogy használta a nevet ez a Stilgar. Lehet, hogy valóságos emberről beszélt?
— Két urat szolgál — mondta Halleck. — Úgy hangzik, mint valami vallási idézet.
— Te igazán tudhatod — jegyezte meg a herceg.
Halleck elmosolyodott.
— És a Változás Bírája, a Császári Ökológus, ez a… Kynes — mondta Leto. — Ő nem tudhatja, hol vannak a bázisok?
— Sire — mondta figyelmeztetően Hawat —, Kynes a Császár embere!
— De a Császár messze van — mondta Leto. — Szükségem van azokra a bázisokra! Biztosan tele vannak olyan anyagokkal, amelyeknek jó hasznát vehetnénk javításokhoz.
— Sire — mondta Hawat —, azok a bázisok jog szerint azóta is Őfelsége hűbérbirtokainak részei.