— Hamarosan senkinek sem kell majd önerőből kijutnia a sivatagból — mondta a herceg. — Csak be kell kapcsolni ezeket a kis adókat itt a nyakunkban, és máris úton van a segítség. Hamarosan minden munkásunk ilyet fog hordani. Fölállítunk egy külön mentőszolgálatot.
— Nagyon dicséretes — mondta Kynes.
— A hangod arra utal, hogy nem értesz egyet vele.
— Egyetérteni egyetértek vele, de sok hasznát nem fogjátok venni. A homokviharok elektromos zavarai elfedik a jeleket. Az adók zárlatosak lesznek. Tudod, már próbálkoztak itt ilyesmivel. Az Arrakis keményen próbára tesz minden fölszerelést. És ha egy féreg vadászik az emberre, nincsen sok idő. Sokszor csak tizenöt-húsz perce…
— Mit tanácsolnál te?
— A tanácsomat kéred?
— Mint planetológusét, igen.
— És megfogadnád?
— Ha értelmesnek találnám.
— Jól van, uram. Sohase menj egyedül!
A herceg levette a szemét a műszerfalról, Kynesra nézett.
— Ez minden?
— Ez minden. Sohase menj egyedül.
— És ha elválaszt a társadtól a vihar, és kényszerleszállást kell végrehajtanod? — kérdezte Halleck. — Valamit azért csak tehet az ember, nem?
— A valamibe nagyon sok minden belefér — mondta Kynes.
— Te mit tennél? — kérdezte Paul.
Kynes megfordult, fürkésző pillantással nézett a fiúra, aztán visszafordult a herceghez.
— Én ügyelnék rá, hogy jól zárjon a cirkoruhám. Ha a féregzónán kívül vagy sziklára szálltam le, ott maradnék a hajó mellett. Ha a nyílt homokon értem földet, eltávolodnék a hajótól, amilyen sebesen csak tudnék. Úgy ezer méter már elég volna. Aztán elbújnék a köpenyem alá. A féreg elpusztítja a hajót, de én talán elkerülöm a figyelmét.
— És aztán? — kérdezte Halleck.
Kynes vállat vont.
— Megvárom, amíg elmegy a féreg.
— Ez minden? — érdeklődött Paul.
— Amikor a féreg elment, az ember megpróbálhat gyalogszerrel kijönni a sivatagból. Halkan kell lépkedni, kerülni a dobhomokot, a portengermedencéket — egyenesen a legközelebbi sziklás rész felé igyekezni. Sok olyan rész van. Esetleg sikerülhet…
— Dobhomok? — ismételte meg kérdőn Halleck.
— Ha egy bizonyos módon tömörödik össze a homok — mondta Kynes —, a leghalkabb lépéstől is dobogni kezd. Arra mindig odamennek a férgek.
— És a portengermedence? — érdeklődött a herceg.
— Egyik-másik mélyedés a sivatagban az évszázadok során megtelt porral. Van köztük olyan hatalmas is, hogy szabályos áramlatai és árapálya van. De mindegyik elnyeli azt, aki belelép.
Halleck megint megpendítette a balisetet, aztán pár pillanat múlva halkan énekelni kezdett:
— Porfelhő elöl, Sire!
— Látom, Gurney.
— Oda megyünk — mondta Kynes.
Paul kihúzta magát, összehúzott szemmel figyelt előre, amíg úgy harminc kilométernyire meglátta a gomolygó, sárgás porfelhőt lent, a sivatag felszínén.
— Az egyik hernyótalpas fűszergyáratok — mondta Kynes. — Lent van a felszínen, ez azt jelenti, hogy fűszert talált. A felhő a fölösleges homok, amit kidob magából, miután a fűszert kicentrifugálta belőle. Semmilyen más felhő nem fest így.
— Repülőgépek vannak fölötte — mondta a herceg.
— Látom, két… három… négy figyelő — mondta Kynes. — Lesik a féregnyomot.
— Féregnyomot?
— A feléjük haladó homokhullámot. Valószínűleg szeizmikus érzékelőik is vannak a talajon. A férgek néha olyan mélyen haladnak, hogy nem látszik a hullám. — Kynes fölfelé fordította a tekintetét. — Valahol ott kellene lennie a légivagonnak is, de nem látom.
— Szóval a féreg mindig megjön, mi? — kérdezte Halleck.
— Mindig.
Paul előrehajolt, megérintette Kynes vállát.
— Mekkora területet ellenőriz egy-egy féreg?
Kynes összevonta a szemöldökét. Ez a gyerek mindig felnőttes kérdéseket tesz föl!
— Az attól függ, mekkora a féreg.
— Mik a határok? — kérdezte a herceg.
— A nagyok három-négy négyzetkilométeren őrködnek. A kicsik… — Elharapta a szót, ahogy a herceg beletaposott a fékező sugárhajtóművek pedáljába. A gép megingott, ahogy a hátsó hajtóművek elnémultak. A szárnycsonkok megnyúltak, meggörbültek, belecsaptak a levegőbe. A gép átalakult ornitopterré. A herceg megdöntötte, a szárnyak közben egyenletesen suhogtak, bal kezével keletre mutatott, a fűszergyár mögé.
— Az ott féregnyom?
Kynes áthajolt a herceg előtt, összehúzott szemmel meredt a távolba.
Paul és Halleck egymáshoz nyomulva kémlelt ugyanarra. Paul észrevette, hogy a kíséretük, akiket meglepetésszerűen ért a hirtelen manőver, megelőzte őket, de már visszakanyarodtak és feléjük tartottak. A hernyótalpas fűszergyár előttük látszott, még mindig körülbelül három kilométernyire.
Ahová a herceg mutatott, a félhold alakú dűnék árnyékai fodrozódtak egészen a látóhatárig, és közöttük, a messzeségbe nyúló egyenes vonalban haladt valami dagadó mozgás — egy homokhullám! Pault arra emlékeztette, ahogy egy nagy hal zavarja meg a víz tükrét, amikor a felszín közelében úszik.
— Féreg — mondta Kynes. — Méghozzá nagy! — Előrehajolt, lekapta a műszerfalról a mikrofont, beütött egy új frekvenciát. Fölpillantott a fejük fölött tekercseken elhelyezett koordinátahálóra, aztán beleszólt a mikrofonba: — Hívom a Delta Ajax kilencesen a fűszerest. Féregnyom közeledik! Fűszeres a Delta Ajax kilencesen! Féregnyom közeledik! Nyugtázd a hívást! — Várakozott.
A hangszóróból recsegés-ropogás hallatszott, aztán egy hang:
— Ki hívja a Delta Ajax kilencest? Vétel.
— Nem nagyon izgatják magukat — jegyezte meg Halleck.
Kynes beleszólt a mikrofonba:
— Különjárat, tőletek északkeletre, három kilométernyire. A féregnyom egyenesen felétek tart, becsült kontaktus huszonöt perc múlva.
— Itt a figyelőközpont — dördült meg egy újabb hang a hangszóróban. — Az észlelés megerősítve. Közöljük a kontaktidőt… — Szünet következett, majd: — Kontaktus legfeljebb huszonhat perc múlva. Jó becslés volt az az előbbi. Ki van azon a különjáraton? Vétel.
Halleck közben kikapcsolta a biztonsági övét, és előrenyomakodott Kynes és a herceg közé.
— Ez a rendes üzemi frekvencia, Kynes?
— Igen. Miért?
— Ki hallhatja még?
— Csak a munkacsoportok, akik ezen a területen vannak. Így kisebb az interferencia.
A hangszóró megint megreccsent, majd:
— Itt a Delta Ajax kilences. Ki kapja a jutalmat azért az észlelésért? Vétel.
Halleck a hercegre pillantott.
— Jutalom van kitűzve a fűszerrakomány arányában annak, aki az első féregjelzést adja. Tudni szeretnék, hogy…
— Közöld velük, ki észlelte elsőnek a férget — mondta Halleck.