A herceg bólintott.
Kynes tétovázott, aztán a szájához emelte a mikrofont.
— Észlelési jutalom Leto Atreides hercegnek. Ismétlem: Leto Atreides hercegnek. Vége.
A hangszóróból érkező hang színtelen volt, és légköri zavar ropogása torzította:
— Vettük, köszönjük.
— Most pedig mondd meg nekik, hogy osszák szét a jutalmat maguk között — utasította Halleck. — Mondd meg, hogy ez a herceg kívánsága!
Kynes mély lélegzetet vett, aztán:
— A hercegnek az a kívánsága, hogy osszátok szét a jutalmat a legénység között! Vétel.
— Nyugtázva és köszönjük — mondta a hang.
A herceg megszólalt:
— Elfelejtettem megemlíteni, hogy Gurney igen tehetséges a propaganda területén is.
Kynes értetlen arckifejezéssel fordult Halleck felé.
— Ebből az emberek tudni fogják, hogy a herceg törődik a biztonságukkal — mondta Halleck. — Híre fog menni. A területi üzemi frekvenciát használtuk, nem valószínű, hogy Harkonnen-ügynökök hallották volna. — Kitekintett a kísérő gépekre. — És elég erősek vagyunk. Megérte a kockázatot.
A herceg nagy ívben a fűszergyárból kitóduló hoirtokfelhő felé kanyarodott a géppeclass="underline"
— És most mi lesz?
— Valahol itt kell lennie a közelben egy légivagonnak — mondta Kynes. — Idejön és elviszi a fűszereseket.
— Mi van, ha a légivagon tönkremegy? — kérdezte Halleck.
— Olykor csakugyan előfordul, hogy le kell mondani a fűszergyárról — mondta Kynes. — Kerüljünk közelebb, uram, érdekes látvány lesz!
A herceg összeráncolta a homlokát, a keze sebesen járt a karokon, ahogy belekerültek a fűszergyár fölött örvénylő levegőbe.
Paul lenézett, látta, hogy még mindig tódul ki a homok az alattuk elterülő fém- és műanyag monstrumból. Úgy festett, mint valami hatalmas, sárga-kék csíkos bogár, hosszú karokon támaszkodott maga körül a sok hernyótalpra. Paul látta, hogy elöl egy hatalmas, felfordított tölcsér alakú orr nyúlik bele a sötét homokba.
— A színéről ítélve dús fűszergyárat találhattak — jegyezte meg Kynes. — Az utolsó pillanatig dolgozni fognak.
A herceg több energiát adott a szárnyaknak, megmerevítette őket, mielőtt meredeken leereszkedett, aztán siklórepülésben körözni kezdett a fűszergyár fölött. Két oldalpillantással meggyőződött róla, hogy a kísérő gépek tartják a magasságukat, és fölötte köröznek.
Paul szemügyre vette a fűszergyár csöveiből kitóduló sárga felleget, aztán a sivatag felé pillantott, a közeledő féregnyomra.
— Nem kellene hallanunk, ahogy a légivagont hívják? — kérdezte Halleck.
— Általában másik frekvenciát szoktak használni — mondta Kynes.
— Nem kellene két légivagonnak készenlétben állnia mindegyik fűszereshez? — kérdezte a herceg. — Huszonhat embernek kell odalent lennie azon a gépen, nem számítva az értékes berendezést.
Kynes azt mondta:
— Nincs elég tar…
Elhallgatott, mert a hangszóróból indulatos hang tört elő:
— Látja valaki a vagont? Nem felel!
Hangzavar csapott ki a hangszóróból, aztán elfojtotta egy hangos sípolás. Csend lett. Az első hang szólalt meg:
— Sorban kérek jelentést! Vétel.
— Egyes figyelő: semmi. Vétel.
— Kettes figyelő: semmi. Vétel.
— Hármas figyelő: semmi. Vétel.
— Négyes figyelő: semmi. Vétel.
A herceg lenézett. Az ornitopter árnyéka éppen áthaladta sárga-kék csíkos monstrumon.
— Csak négy figyelő van, igaz?
— Igen — mondta Kynes.
— Mi öten vagyunk — mondta a herceg. — A toptereink nagyobbak. Három embert mindegyik föl tud venni. Az ő figyelőik is elbírnak két plusz utast.
Paul végezte el a fejszámítást.
— Hárommal kevesebb — mondta.
— Miért nincs két légivagon mindegyik fűszereshez? — csattant föl a herceg.
— Nincs elég tartalék felszerelés — mondta Kynes.
— Annál inkább vigyáznunk kellene arra, ami van!
— Hová tűnhetett az a légivagon? — kérdezte Halleck.
— Kényszerleszállás, valahol látótávolságon kívül — mondta Kynes.
A herceg elkapta a mikrofont, a kapcsolóra tette az ujját, tétovázott.
— Hogyan veszíthették szem elől?
— A földet figyelik, hogy hol jelenik meg a féregnyom — mondta Kynes.
A herceg lenyomta a kapcsolót, beleszólt a mikrofonba:
— Itt a hercegetek beszél. Leszállunk, fölvesszük a Delta Ajax kilences legénységét! Minden figyelő engedelmeskedjék! A figyelők szálljanak le a keleti oldalon! Mi a nyugatira megyünk. Vége. — Előrenyúlt, beütötte a parancsnoki frekvenciát, megismételte az utasítást a kísérőinek, aztán visszaadta a mikrofont Kynesnak.
Kynes visszakapcsolt az üzemi frekvenciára, és egy hang dörgött a hangszóróbóclass="underline"
— … majdnem teljes rakományt! Majdnem teljesen tele vagyunk már fűszerrel! Nem hagyhatjuk itt egy rohadt féreg miatt! Vétel.
— Kit érdekel a fűszer? — csattant fel a herceg. Kikapta Kynes kezéből a mikrofont, beleszólt: — Fűszert mindig tudunk kitermelni. A gépeinken hárommal kevesebb hely van, mint ahányan vagytok. Húzzatok sorsot, vagy döntsétek el úgy, ahogy jónak látjátok, hogy ki jön. De jöttök, ez parancs! — Visszalökte Kynes kezébe a mikrofont, aztán azt morogta: — Bocsánat! — ahogy Kynes elkapta felsértett ujját.
— Mennyi időnk van? — kérdezte Paul.
— Kilenc perc — mondta Kynes.
— Ez a hajó erősebb, mint a többi — mondta a herceg. — Ha sugárhajtással szállunk fel, háromnegyed szárnnyal, még egy embert föl tudunk venni.
— Ez puha homok — mondta Kynes.
— Négy plusz utassal és sugárhajtású felszállással letörhetnek a szárnyak, Sire — mondta Halleck.
— De nem ezen a gépen — mondta a herceg. Hátrahúzta a vezérlőkart, ahogy a topter lesiklott a fűszergyár mellé. A szárnyak nekifeszültek a levegőnek, lefékezték a toptert. Húszméternyire állt meg a fűszerestől.
A gigászi gépezet már elnémult, homok sem jött a nyílásaiból. Csak valami halk zörgés hallatszott belőle, amely felhangosodott, amikor a herceg kinyitotta a gép ajtaját.
Abban a pillanatban megcsapta az orrukat a fahéjszag, sűrűn, csípősen.
A figyelőgép hangos szárnycsapkodással leereszkedett a homokra a fűszeres túloldalán. A herceg kísérő gépe is lesiklott, mellette landolt.
Paul ránézett a fűszergyárra, és látta, hogy valamennyi ornitopter eltörpül mellette — mint a szúnyogok a szarvasbogár mellett.
— Gurney és Paul, dobjátok ki azt a hátsó ülést — mondta a herceg. Kézi erővel kicsörlőzte a szárnyakat háromnegyed részig, beállította a szögüket, ellenőrizte a sugárhajtómű vezérlését. — Most meg miért nem jönnek elő abból a nyavalyás gépből?
— Remélik, hogy megjön a légivagon — mondta Kynes. — Van még pár percük. — Kelet felé pillantott.
Minden tekintet arra fordult. Semmi jelét nem látták a féregnek, de valami súlyos, feszült aggodalom érzett a levegőben.
A herceg a kezébe vette a mikrofont, beütötte a parancsnoki frekvenciát.
— Kettőtök dobja ki a pajzsgenerátorát — mondta. — Az egyes és a kettes. Akkor még egy-egy embert föl tudtok venni. — Visszaállt az üzemi frekvenciára, és felharsant a hangja: — Figyelem, Delta Ajax kilences! Kifelé, de rögtön! Ez a hercegetek parancsa! Futás, különben lézerrel aprítom szét azt a hordót!