— Sohasem fog sikerülni — mondta Bewt.
A herceg ebben a pillanatban hirtelen rájött, mikor változott meg Kynes magatartása — akkor, amikor Jessica arról beszélt, hogy az Arrakis népének őrzik meg az üvegházi növényeket.
— Mi kellene hozzá, hogy önfenntartó rendszer jöjjön létre, dr. Kynes? — kérdezte Leto.
— Ha az Arrakis zöld növényzetének három százalékával szénvegyületeket állíttathatnánk elő tápláléknak, megindulhatna a ciklus — mondta Kynes.
— És a víz az egyetlen gond? — kérdezte a herceg. Megérezte Kynes izgatottságát, és őt is magával ragadta.
— A víz mellett eltörpülnek az összes többiek — mondta Kynes. — A bolygón bőven van oxigén, a szokásos kísérő tényezők nélkül. Nincsen nagy kiterjedésű növényvilág, és nincsenek nagy széndioxid-források, mint például a vulkánok. Szokatlan kémiai kölcsönhatások mennek végbe itt nagy felületeken…
— Végeztél kísérleteket? — kérdezte izgatott érdeklődéssel a herceg.
— Volt rá időnk bőven, hogy beindítsuk a Tansley-effektust, kis egységekben, amatőr módon, de most már le tudom vonni belőle a tudományos igényű következtetéseket — mondta Kynes.
— Nincs elég víz — vetette oda Bewt. — Egyszerűen nincs elég víz!
— Bewt barátunk pedig igazán szakértő a vízügyekben — mondta Kynes. Elmosolyodott, a tányérfölé hajolt.
A herceg heves kézmozdulat kíséretében fölcsattant:
— Nem! Választ kérek! Van elég víz, Kynes?
Kynes nem emelte föl a tekintetét a tányérjáról.
Jessica figyelte az érzelmek játékát az arcán. Jól palástolja a gondolatait, futott át rajta, de Jessica mostanra már regisztrálta magában Kynest, meg tudta állapítani, hogy megbánta, amit mondott.
— Van elég víz? — kérdezte követelőzően a herceg.
— Esetleg… lehet — mondta Kynes.
Tetteti csak, hogy bizonytalan! — gondolta Jessica.
Paul, a maga tökéletesebb igazságérzékével kitapintotta a mélyben rejlő indítékot, és minden tudására szükség volt, hogy leplezze felindulását. Van elég víz! De Kynes nem akarja, hogy kiderüljön!
— A mi derék planetológusunknak sok érdekes álma van — jegyezte meg Bewt. — A fremenekkel együtt álmodozik a jövendölésekről és a messiásokról…
Innen-onnan kuncogások hallatszottak. Jessica megnézte magának, ki kuncogott: a csempész, a cirkoruhagyáros leánya, Duncan Idaho meg a rejtélyes kísérőszolgálat tulajdonosnője.
Furcsán alakulnak ma itt az erővonalak, gondolta Jessica. Túl sok minden folyik itt, amit nem fogok fel. Új információforrásokra kell szert tennem.
A herceg Kynesról Bewtra nézett, aztán Jessicára. Különös módon úgy érezte, mintha valamiből kimaradt volna, mintha valami nagyon fontos dolog elkerülte volna a figyelmét.
— Lehet — mormolta.
Kynes gyorsan hozzátette:
— Talán máskor beszélhetnénk még erről, uram. Olyan sok a…
A planetológus elhallgatott — a személyzeti ajtón egy egyenruhás Atreides-katona lépett be. Miután az őr ellenőrizte és átengedte, odasietett a herceghez, lehajolt, valamit súgott Leto fülébe.
Jessica megismerte Hawat egységének sapkajelvényét, leküzdötte magában a szorongást. Megszólította a cirkoruhagyáros társaságában levő nőt — aprócska, sötét hajú, babaarcú teremtés volt, enyhén ferde állású szemmel.
— Alig nyúltál hozzá a vacsorához — mondta Jessica. — Hozassak neked valami mást?
A nő először ránézett a cirkoruhagyárosra, csak aztán válaszolt:
— Nemigen vagyok éhes.
A herceg hirtelen fölállt, érdes, parancsoló hangon megszólalt:
— Mindenki maradjon ülve! Bocsássatok meg, de közbejött valami, amit személyesen kell elintéznem. — Hátralépett. — Paul, kérlek, vedd át a házigazda szerepét!
Paul fölállt, szerette volna megkérdezni, miért kell most elmennie az apjának, de tudta, hogy előkelően kell viselkednie. Odament az apja székéhez, leült.
A herceg az alkóv felé fordult, ahol Gurney ült, és odaszólt:
— Gurney, légy szíves, ülj oda Paul helyére az asztalhoz! Nem szabad, hogy páratlan számban legyünk. Lehet, hogy a vacsora után ki kell majd hoznod Pault a leszállópálya parancsnoki állásába. Várd meg a hívásomat!
Halleck díszegyenruhájában előbújt az alkóvból, szögletes csúfsága idegennek rémlett a csillogó cicomában. A falnak támasztotta a balisetet, odament a székhez, ahol addig Paul ült, helyet foglalt.
— Nincs ok az aggodalomra — mondta a herceg —, de azt kell kérnem, hogy senki ne távozzék, amíg a házi őrség nem mondja azt, hogy biztonságos. Amíg itt vagytok, semmi veszély nem fenyeget benneteket, ezt a kis problémát pedig tüstént megoldjuk.
Paul kiszűrte a rejtett értelmű szavakat apja bejelentésébőclass="underline" őrség — biztonságos — tüstént. Biztonsági probléma adódott tehát, nem erőszakos cselekmény történt. Látta, hogy az anyja is fölfogta az üzenetet. Mind a ketten kissé megnyugodtak.
A herceg kurtán biccentett, sarkon fordult, és a katonával a nyomában kisietett az ebédlőből.
— Kérlek, folytassátok az étkezést — mondta Paul. — Ha jól emlékszem, dr. Kynes éppen a vízről mondott érdekes dolgokat.
— Folytathatnánk inkább máskor? — kérdezte Kynes.
— Természetesen — felelte Paul.
És Jessica büszkén látta fia méltóságteljes viselkedését, az érett emberre valló magabiztosságot.
A bankár fölemelte a vizeskupáját, Bewt felé intett vele.
— Senki sincs közöttünk, aki fölülmúlhatná Lingar Bewt urat cikornyás frázisok terén. Az ember szinte azt hihetné, a Nagy Házak rangjára szeretne emelkedni. Rajta hát, Bewt úr, mondjál nekünk pohárköszöntőt! Talán tartogatsz a tarsolyodban egy-két bölcsességet a fiúcskának, akit férfiszámba kell vennünk!
Jessica jobb keze ökölbe szorult az asztal alatt. Látta, hogy Halleck int Idahónak, látta, hogy a házi őrség a falak mellett fedező állásba helyezkedik.
Bewt gyűlölködő pillantást vetett a bankárra.
Paul Halleckre nézett, tudatosította magában őrei pozícióit, aztán farkasszemet nézett a bankárral, amíg az le nem tette a kupáját. Akkor megszólalt:
— Egyszer, még a Caladanon, láttam, ahogy kihúzták a vízből egy vízbe fúlt halászember holttestét. A…
— Vízbe fúlt? — A cirkoruhagyáros leánya szólt közbe.
Paul tétovázott, aztán válaszolt:
— Igen. Víz alatt volt, nem kapott levegőt, belehalt. Belefulladt a vízbe.
— Milyen érdekes módja a halálnak — mormogta a lány.
Paul mosolya megkeményedett. Visszafordult a bankárhoz.
— A holttestnek az volt az érdekessége, hogy sebek voltak a vállán: egy másik halászember karmos csizmájának a nyomai. A halász előzőleg többedmagával indult el egy csónakban — egy vízi utazásra való járműben —, amely aztán elsüllyed. Egy másik halász, aki segített kihúzni a tetemet, azt mondta, ő már nemegyszer látott ezekhez hasonló sebeket. Arról árulkodtak a sebek, hogy egy másik fuldokló halász megpróbálta annak a szerencsétlennek a vállára állva kidugni a fejét a víz fölé — hogy levegőhöz jusson.
— Mi ebben az érdekes? — kérdezte a bankár.
— Az a megjegyzés, amelyet akkor az apám fűzött hozzá. Azt mondta, annak a fuldoklónak a viselkedése, aki az ember vállára mászik, hogy megmeneküljön, érthető — kivéve, ha az ember a szalonban látja a jelenetet. — Paul elhallgatott pár pillanatra, csak addig, hogy a bankár már tudja, mi következik, aztán folytatta: — Én hozzátenném, hogy az étkezőasztalnál sem vonzóbb.