— Eszerint rám bízod? — kérdezte Piter.
— Az őr, akit beküldök, engedelmeskedik majd a parancsaidnak — mondta a báró. — A továbbiakat rád bízom. — Átható tekintettel nézett Piterre. — Igen. Az én kezemhez itt nem fog vér tapadni! Te döntesz majd. Te bizony! Én semmit sem tudok róla. Megvárod, amíg elmegyek, csak aztán végzed el, akármit kell is elvégezned. Bizony. Hát… no igen. Pompás!
Attól fél, szembe kell néznie egy Igazmondóval, gondolta Jessica. De melyikkel? Aha, természetesen Gaius Helen Tisztelendő Anyával! Ha a báró tudja, hogy a Tisztelendő Anyával fog szembekerülni, akkor viszont a Császár biztosan benne van ebben az egészben. Jaj, szegény Letóm!
A báró még egy utolsó pillantást vetett Jessicára, aztán megfordult és kiment. Jessica követte a tekintetével, és arra gondolt: Úgy van, ahogy a Tisztelendő Anya mondta — túl veszélyes ellenfél!
Két Harkonnen-katona lépett be, aztán egy harmadik — kivont lézerfegyverrel megállt az ajtóban. Egész arca egyetlen sebhelyes maszk volt.
A süket, gondolta Jessica, ahogy szemügyre vette a sebhelyes arcot. A báró tudja, hogy mindenki más ellen használhatnám a Hangot.
A sebhelyes Piterre nézett.
— A fiú kint van egy hordágyon — mondta. — Mi a parancsod?
Piter Jessicához fordult.
— Először arra gondoltam, hogy a fiadat fenyegető veszély révén tartalak pórázon, de most már kezdem megérteni, hogy ez nem vált volna be. Hagytam, hogy az érzelem elködösítse a logikát. Veszélyes dolog egy Mentátnál. — Ránézett az első két katonára, úgy fordult, hogy a süket olvasni tudjon az ajkáról. Vigyétek ki őket a sivatagba, ahogy az áruló javasolta, amikor a fiúról volt szó! Jó a terve. A férgek eltüntetnek majd minden nyomot. A testeknek sohasem szabad előkerülniük.
— Nem óhajtod személyesen intézni? — kérdezte a sebhelyes.
Szájról olvas, gondolta Jessica.
— Követem az én báróm példáját — mondta Piter. — Vigyétek ki őket oda, ahová az áruló mondta!
Jessica kihallotta a félelmetes Mentát-önuralmat a rekedtes hangból. Ő is retteg az Igazmondótól, gondolta.
Piter válla megrándult. Megfordult, kiment. Az ajtóban megtorpant egy pillanatra, Jessica azt hitte, megfordul, és még egyszer megnézi, de Piter nem nézett hátra, úgy ment ki.
— Hát én nem volnék oda érte, hogy a ma éjszakai munka után szembe kelljen néznem az Igazmondóval — jegyezte meg a sebhelyes.
— Te aligha fogsz összeakadni a vén boszorkával — mondta az egyik a két katona közül. Odalépett Jessica fejéhez, lehajolt. — Sohasem végzünk, ha csak állunk itt és beszélgetünk — mondta. — Fogd meg a lábát, és…
— Miért nem nyírjuk ki őket itt? — kérdezte a sebhelyes.
— Mindent összemocskolnánk — mondta az első. — Legfeljebb megfojtani lehetne őket. De énnekem jobban tetszik a tiszta munka: kihajítjuk őket a sivatagba, ahogy az áruló mondta, megnyessük őket egyszer-kétszer, aztán a többit rábízzuk a férgekre. Nem kell takarítgatni.
— Hát… jó, lehet, hogy neked van igazad — mondta a sebhelyes.
Jessica hallgatta, amit mondtak, figyelt, regisztrált. De betömött szájjal nem használhatta a Hangot, és számolnia kellett a sükettel is.
A sebhelyes a tokjába tette a lézerfegyverét, megfogta Jessica lábát. Fölemelték, mint egy liszteszsákot, kievickéltek vele az ajtón, aztán odadobták egy szuszpenzorokon függő hordágyra, egy másik megkötözött alak mellé. Ahogy megfordították, hogy odakössék a hordágyra, meglátta társa arcát — Paul volt az! A fiút csak megkötözték, a száját nem tömték be. Az arca arasznyira sem volt Jessicáétól, a szemét lehunyta, egyenletesen lélegzett.
Elkábították? tűnődött Jessica.
A katonák fölemelték a hordágyat, és Paul szeme kinyílt egy résnyire — sötét hasadék meredt Jessicára.
Csak meg ne próbálkozzék a Hanggal! fohászkodott magában Jessica. A süket!
Paul lehunyta a szemét.
Már egy ideje egyenletesen végezte a tudatossági légzőgyakorlatot, nyugalmat erőltetett elméjére. Az anyjától tanult Bene Gesserit-eljárásokkal megőrizte az önuralmát, ugrásra készen várakozott, hogy éljen bármilyen kínálkozó alkalommal.
Még egyszer óvatosan, résnyire nyitott szemmel megnézte az anyja arcát. Jessicának szemlátomást nem esett bántódása. A száját viszont betömték.
Paul azon tépelődött, ki ejthette foglyul az anyját. A tulajdon fogsága egyszerű eset volt: bevett egy Yueh-től kapott kapszulát, lefeküdt aludni, és amikor fölébredt, erre a hordágyra kötözve találta magát. Lehet, hogy valami hasonló történt az anyjával is. A logika azt súgta, hogy Yueh volt az áruló, de Paul egyelőre várt a végső döntéssel. Nem tudta megérteni — Egy Suk-orvos áruló?
A hordágy enyhén megbillent, ahogy a katonák kievickéltek vele egy kapun a csillagfényes éjszakába. Egy szuszpenzor súrolta a falat. Aztán már homok csikorgott a lábak alatt. Egy topter magasodott föléjük, eltakarta a csillagokat. A hordágy leereszkedett a földre.
Paul szeme lassan megszokta a gyönge fényt. Látta, hogy a süket katona kinyitja a topter ajtaját, és bekémlel a műszerfaltól zöldes fényben derengő belső térbe.
— Ezzel a topterrel kell mennünk? — kérdezte, és megfordult, hogy lássa a társa száját.
— Az áruló azt mondta, ez van átalakítva sivatagi utakra — válaszolta a másik.
A sebhelyes bólintott.
— Csak mert Az egy kis futárgép. Kettőjükön kívül csak ketten férünk el benne.
— Kettő elég is — mondta a hordágyvivő közelebb lépve, hogy a másik jól lássa a száját. — Innentől már mi is elboldogulunk, Kinet!
— A báró azt mondta, gondom legyen rá, hogy mi lesz evvel a kettővel — mondta a sebhelyes.
— Mit izgulsz? — kérdezte egy másik katona a hordágyvivő mögül.
— Ez egy Bene Gesserit-boszorkány — mondta a süket. — Nagy hatalmuk van.
— Ohó… — A hordágyvivő a füléhez emelte ökölbe szorított kezét. — Afféle, mi? Értelek már, cimbora!
Mögötte a másik fölmordult:
— Nemsokára féregeledel lesz belőle. Szeretném én látni azt a Bene Gesserit-boszorkát, amelyiknek hatalma van egy megtermett féreg fölött! Mi, Czigo? — Megbökte a hordágyvivőt.
— Egen — mondta az. Visszament a hordágyhoz, megragadta Jessica vállát. — Gyerünk, Kinet! Jöhetsz te is, ha mindenáron látni akarod, mi lesz!
— Kedves, hogy meghívsz, Czigo — mondta a sebhelyes.
Jessica érezte, hogy fölemelik, forgott fölötte a szárny árnyéka, a csillagok. A katonák belódították a topter hátsó részébe, megvizsgálták, szorosak-e rajta a krimskellrost kötelékek, és leszíjazták. Pault is odatuszkolták melléje, és jó szorosan lekötözték. Jessica látta, hogy a fiút csak egyszerű kötéllel kötözték össze.
A sebhelyes arcú süket, akit a társai Kinetnek szólítottak, elfoglalta a helyét elöl. A Czigo nevezetű hordágyvivő megkerülte a gépet, beszállt a másik első ülésre.
Kinet bezárta az ajtót, megragadta a kormányt, a műszerfalhoz hajolt. Néhány pillanat múlva a topter föllebbent, és hátracsapott szárnnyal eliramodott a Pajzsfal fölött délre. Czigo megveregette társa vállát.