— Meg is halsz nemsokára — mondta az apja —, ha nem mész el a buborék fölül, amely pontosan alattad növekszik most a mélyben. Ott van, jól tudod! Érzed a fűszerkovász gázainak a szagát. Tudod, hogy a kismesterek már kezdik beleereszteni a vizüket a kovászba.
Őrjítő volt a gondolat, hogy ott van alatta az a víz. Most tisztán látta maga előtt — ahogy elzárták a lyukacsos kőzetben a szívós, félig növény, félig állat kismesterek, és látta a keskeny hasadékot, amelyen át hűvös áramban folyik le a víz, a kristálytiszta, folyékony, üdítő víz, egyenesen bele a…
A fűszerkovászba!
Beszívta a levegőt, érezte az avas, édeskés szagot Most sokkal erősebb volt, mint korábban.
Kynes térdre tápászkodott, madárvijjogást hallott riadt szárnycsapkodást.
Ez fűszersivatag, gondolta. Még fényes nappal is lennie kell itt valahol fremeneknek. Biztosan észreveszik a madarakat, és megnézik, mi van itt.
— Az állati lét szükségszerű része a helyváltoztatás — mondta az apja. — A nomád népek ugyanennek a szükségszerűségnek engedelmeskednek. A mozgásuk ahhoz igazodik, hogy hol lelhetik fel a szükséges vizet, táplálékot, ásványi anyagokat. Nekünk most irányítanunk kell ezt a mozgást, a mi céljainkhoz hangolni.
— Fogd be a szád, öreg — mormolta Kynes.
— Olyasvalamit kell véghezvinnünk az Arrakison, amit bolygóméretben még sohasem kíséreltek meg — mondta az apja. — Ökológiai teremtő erőként kell felhasználnunk az embert, az embernek kell elültetnie itt a viszonyokhoz alkalmazkodott földi életformákat: itt egy növényt, ott egy állatot, amott saját magát, hogy átalakítsa a víz körforgását, hogy új tájképet hozzon létre apránként.
— Hallgass már! — hörögte Kynes.
— A mozgások iránya vezetett először a nyomára a férgek és a fűszer kapcsolatának — mondta az apja.
Egy féreg! gondolta Kynes hirtelen föltámadó reménnyel. Amikor ez a buborék kirobban, biztosan megjelenik itt egy mester. De nincs horgom. Hogy szállhatnék föl egy nagy példányra mesterhorog nélkül?
Érezte, hogy a tehetetlen düh a kevés megmaradt erejét is fölemészti. Olyan közel volt a víz — legfeljebb százméternyire alatta; és biztos volt, hogy megjelenik a féreg, de nem tudta a felszínen tartani és használni!
Előrebukott a homokra, visszaesett a kis mélyedésbe, amelyet a mocorgása vájt. Forró homok égette a bal orcáját, de mintha messziről jött volna az érzés.
— Az arrakisi környezet beleépült az őshonos létformák evolúciós sémájába — mondta az apja. — Furcsa, hogy olyan kevesen voltak, akiknek nemcsak a fűszeren járt az eszük, hanem elgondolkodtak azon, hogy itt szinte ideális nitrogén-oxigén-szén-dioxid egyensúly áll fenn annak ellenére, hogy nincsen nagy kiterjedésű növénytakaró! A bolygó energia-körforgása tisztán látható és érthető — könyörtelen folyamat, de azért folyamat. Valahol hiányzik egy láncszem? Akkor is léteznie kell annak a láncszemnek! Igen sok olyan része van a tudománynak, amely nyilvánvalónak látszik, mihelyt megmagyarázzák. Én már jóval azelőtt tudtam, hogy a kismester létezik valahol a homok mélyén, hogy egyet is láttam volna.
— Kérlek, apám, ne prédikálj már — suttogta Kynes.
Egy sólyom rebbent a homokra, kinyújtott karja mellé. Kynes látta, hogy összecsukja a szárnyát, aztán félrehajtott fejjel szemügyre veszi. Összeszedte az erejét, ráhördült. A madár két ugrásnyit távolodott, de nem vette le róla a szemét.
— Az ember és művei mindig betegségként jelentek meg a bolygók felszínén — mondta az apja. — A természet igyekszik elbánni a betegségekkel, eltávolítani vagy elszigetelni őket, vagy a maga módján beépíteni őket a rendszerébe.
A sólyom leeresztette a fejét, szétnyitotta a szárnyát, megint összecsukta. Most a kinyújtott kézre összpontosult a figyelme.
Kynes rájött, hogy már nincs ereje elriasztani.
— A kölcsönös kifosztás, a rablógazdálkodás történelmi rendszere véget ér itt, az Arrakison — mondta az apja. — Nem lehet a végtelenségig elrabolni azt, amire szükséged van, tekintet nélkül az utánad jövőkre. Minden bolygó anyagi sajátságai beleíródnak gazdasági és politikai történelmébe. Itt van a szemünk előtt a történelem, és egyértelmű, hogy milyen utat kell követnünk.
Sohasem tudta abbahagynia prédikálást, gondolta Kynes. Az örökös prédikálást!
A sólyom közelebb szökkent Kynes kinyújtott kezéhez, először jobbra, aztán balra fordította a fejét, úgy méregette a szabadon levő húst.
— Az Arrakis monokultúrás bolygó — mondta az apja. — Egy terménye van, a fűszer. Ez a termény eltartja az uralkodó osztályt, amely úgy él, ahogy az uralkodó osztályok mindig is éltek, miközben alattuk a félemberek tömege félig rabszolgasorban tengődik a hulladékokon. A tömegekre és a hulladékokra kell fordítanod a figyelmedet. Sokkal értékesebbek, mint valaha is hitték volna!
— Nem érdekelsz, apám — suttogta Kynes. — Eredj innét!
Biztosan itt kell lennie valahol a közelben a fremenjeimnek, gondolta. És nem lehet, hogy ne vegyék észre a madarakat fölöttem. Meg fogják nézni, mi van itt, ha másért nem, azért, hátha nedvesség.
— Az arrakisi tömegek tudni fogják, hogy azon dolgozunk. hogy vízbőséget teremtsünk — mondta az apja. — A legtöbbjüknek persze csak valami többé-kevésbé misztikus elképzelése lesz róla, hogy miképpen akarjuk megvalósítani. Sokan, akik nem fogják föl a tömegarány problémáját, esetleg azt képzelhetik, hogy más, vízben bővelkedő bolygókról szállítjuk majd ide a vizet. Képzeljenek, amit akarnak, csak higgyenek bennünk!
A madár megint eggyel közelebb ugrott Kynes kinyújtott kezéhez. Mögötte két újabb sólyom ereszkedett le a homokra.
— A mi tömegeink között a vallásnak és a törvénynek egynek és ugyanannak kell lennie — folytatta az apja. — Az engedetlenségnek bűnnek kell lennie és vallási büntetést vonnia maga után. Ez kettős előnnyel jár majd: nagyobb engedelmességet és nagyobb bátorságot is eredményez. Mert nekünk, mint tudod, nem annyira az egyének bátorságára, mint az egész népesség bátorságára kell építenünk.
És hol az a népesség most, amikor a legnagyobb szükségem van rá? gondolta Kynes. Összeszedte minden erejét, egy ujjnyival közelebb moccantotta a kezét a legközelebbi sólyom felé. A madár hátraugrott a társai közé, és mindhárman fölrebbenésre készen lesték.
— A tervünk megvalósulása úgy fog festeni, mint egy természeti jelenség — mondta az apja. — Minden bolygón az élet hatalmas, szoros szövevény. A növényzet és az állatvilág változásait először az általunk irányított nyers fizikai erők fogják megszabni. Mihelyt azonban ezek a változások végbemennek, már maguk is meghatározó tényezőkké lesznek — és velük is számolnunk kell majd. De ne feledd el, hogy az energiafelületnek mindössze három százalékát kell megfelelő irányba terelnünk — csak három százalékát! — ahhoz, hogy az egész struktúra átbillenjen, és kialakuljon a mi önfenntartó rendszerünk!
Miért nem segítetek? kérdezte magában Kynes. Mindig ugyanaz: amikor a legnagyobb szükségem van rátok, akkor hagytok cserben! El akarta fordítani a fejét is, hogy farkasszemet nézzen az apjával; de az izmok nem engedelmeskedtek a parancsnak.
Kynes látta, hogy a sólyom megmozdul. Lassan közelített a kezéhez, egy-egy óvatos lépést tett előre, miközben a társai tettetett közönnyel nézték. A sólyom egy ugrásnyira állt meg a kezétől.