A második napon hangzott el a kis fogadalom. A jegyesek megfogadták, hogy támogatják és védelmezik egymást, de hűséget nem ígértek — ami a Hisseknél teljesen szabályszerű. Ezután következett a kis lakoma a közeli bárátok részvételével.
Stéen-sétan szerepem csak a harmadik napon kezdett terhessé válni. Ez a nap a Csillagoknak tett fogadalommal kezdődött: a fiatalok megfogadták, hogy gyermekeiket a Fény szeretetére valamint az Éjszaka és a Hideg gyermekeinek gyűlöletére fogják nevelni. A szertartás végeztével öt órát szenteltek az imádkozásnak, végül megkezdődött a nagy lakoma.
Ez már a területi Házasságkötő Teremben zajlott le. Több mint négyszázan ültünk az asztalok mellett. A Bölcsek Házában működő laboratóriumok tudományos munkatársai mind eljöttek, néhányan még a Bölcsek közül is, s ezt a nagy megtiszteltetést Souilik saját érdemének, s főképp annak köszönhette, hogy felfedezett egy piros vérű emberiséget. A Bölcsek között ült Assza is, és tőle hallottam, hogy a Mislix elpusztult. A ksillparancsnokok küldöttségét az «admirális» hadsegéde vezette. A Sinzukat huszonhét személy képviselte, természetesen köztük volt Ulna és a fivére is. A vendégek között rengeteg ismerős és ismeretlen Hisst láttam. Essine balján csodálkozva fedeztem fel a kékesszürke bőrű, fiatal Hr'ben lányt, aki Essine diáktársa és barátnője volt, egyébként a Réssanon született, és a szépen hangzó Beichitinsiantorépanséroset nevet viselte. Phű! Tizenegy segédem társaságában a terem egyetlen ajtaja mellett elhelyezett asztalhoz ültettek. Előjogomnál fogva meghívtam az asztalomhoz Ulnát és Akéiont is.
Több különböző fogást tálaltak, valamennyit színes zselé formájában. Közülük néhányat igen ízletesnek találtam, másokat középszerűnek vagy egyszerűen ehetetlennek. A gyengén alkoholos italokat ugyancsak nem egyformán értékelte az ínyem. A lakoma vége felé Zéran, a ksill-flotta «altábornagya» megkínálta Souilikot a Mara bolygón lakó Kren emberiség híres Aben-Torne italával. Ó, látnod kellett volna Souilik ábrázatát, mialatt kénytelen-kelletlen felhajtotta ezt a förtelmes italt! Én is kértem belőle egy pohárkával, s amikor belekóstoltam, kellemesen csalódtam. Az íze egy pompás, régi whiskyre emlékeztetett. Ulna és fivére egyetértett velem, és a Hissek elszörnyedt pillantásai közepette hármasban kiürítettük a palackot.
A vendégek körében a legőszintébb vidámság uralkodott, amint az minden társaságban tapasztalható az Ellán. Mint stéen-sétannak egyszer sem kellett közbelépnem, s már azt hittem, hogy szerepem véget ért, amikor odakint zajt hallottam. Assza már korábban elment, valami sürgős munka végett visszahívták a Bölcsek Házába. A félig nyitott ajtó résén át egyre fokozódó lárma hatolt a terembe. Azonnal felálltam, és magam köré gyűjtöttem a segédeimet. Mintegy harminc fiatal Hiss közeledett. Ôsi harci dalokat énekeltek, és a hagyományokhoz híven erőszakkal próbáltak behatolni a terembe, hogy elrabolják a menyasszonyt. Ezt persze legalább fél bousikon keresztül mindenáron meg kellett akadályoznom.
Pokoli verekedés tört ki. A támadó fiatalokat ádáz ökölcsapásokkal fogadtuk. Földi erőm valóságos csodát művelt. Ilyen ünnepségen utoljára akkor vettem részt, amikor együtt rögbiztünk, és én hátvéd voltam a csapatban! A csete-paté már csaknem negyed bousik óta folyt, váltakazó eredménnyel, de az «ellenfélnek» nem sikerült áttörni a védelmet. Ekkor a támadók feje fölött hihetetlen gyorsasággal lefelé ereszkedő réobot pillantottam meg. A gépből kiugró Hisset azonnal felismertem nagyon magas termetérőclass="underline" Assza volt. Kiabálva rohant felénk, de a lárma miatt nem hallhattuk a szavait, s mivel túlságosan távol volt, nem próbálkozhatott a gondolatávitellel sem. A verekedők közé vetettem magam, és jobbra-balra osztogatva az ütéseket üvöltöztem: «Hallgassatok! Hallgassatok!» Amikor így néhány másodpercre viszonylagos csendet teremtettem, tisztán hallottuk Assza hangját:
— A Kalvénault kialszik! A Kalvénault kiatiszik!
Nincs esély a visszatérésre
E szavak hallatán mélységes csend támadt. Mindenki azonnal megértette a hír jelentőségét. Balthazár lakomája óta soha ilyen «Mene, Tekel, Ufarszin» nem vetett még véget ennyire váratlanul egy ünnepségnek.
Assza némi magyarázattal szolgált: a lakoma közben kapta meg Azzlem üzenetét, hogy azonnal térjen vissza a Bölcsek Házába. Ott megmutatták neki az Arana hegyen levő központi obszervatóriumból akkor érkezett spektrogramokat. Egy asztrofizikus számára teljesen világos volt a helyzet: a Kalvénault az Elátkozott Galaktikák spektrumát mutatta. Mivel a Házasságkötő terem Épületében nincs távközlő berendezés, Assza haladéktalanul visszafordult a réobján.
Souilik felállt, és lassú léptekkel közeledett felénk.
— Ha jól értettem — kezdte —, a Mislixek a Kalvénault bolygóin vannak.
Elhúzta a száját.
— Öt fényév. Csupán öt… — mormogta.
— Az Ôsi Fény védelmezze Ialthart — hallatszott Essine hangja. Mindenki elhallgatott. Vendéglátóim sápadt arcát figyeltem.
— Csak nemrég kezdhették el a munkájukat — mondtam —, hiszen Souilik három évvel ezelőtt a Rissmanon járt, és semmit sem vett észre.
— Valóban a Rissmanon voltam, de nem jártam az Erphenen, a Sionon meg a Hatodik és a Hetedik bolygón. A Mislixek nyilván a Hatodikon és a Hetediken vannak. A többi bolygó túl meleg nekik, legalábbis pillanatnyilag…
Ismét csend lett, majd Assza szólalt meg:
— Bárhogy is van, ez a hely nem alkalmas a további teendők megbeszélésére. A Tserien jöjjön velem. Akiknek vissza kell térniük az állomáshelyükre, még az est beállta előtt térjenek vissza. Az Ialthart egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély. Valamennyi bolygónkon vannak településeink, még a leghidegebben is. És a Mislixek a Kalvénaultról nem tudnak hatást gyakorolni a mi csillagunkra. Souilik és Essine, ez a nap maradjon a ti napotok. Holnap délben azonban jelentkezzetek.
Sinzukkal együtt indultunk el. Assza a réobban az eddigieknél többet is elárult: nemcsak a Kalvénaultot fenyegeti halálos veszély, az El-Toéa és az Asselor spektrumaiban is nyugtalanító jelek mutatkoznak. Az Ella, a Mars és a Réssan adminisztratív kormányaival, valamint az Emberlakta Világok Ligájának Tanácsával egyetértésben a Bölcsek már holnap el fogják rendelni a riadókészültséget. A helyzet nyilvánvaló: a Mislixek megszállták az Első Univerzumot.
A Bölcsek Háza fölött elrepülve, az Essanthem félszigetnél egy ksill-rajjal találkoztunk: zárt sorokban mintegy száz gép emelkedett felfelé. Különös látvanyt nyújtottak ezek a rendkivül sebesen mozgó, csillogó lencsék. Körvonalaik csakhamar beleolvadtak az ég kékjébe.
— Az első felderítő repülés a Kalvénault felé — jegyezte meg Assza. — Vajon hányan térnek vissza? Nem tudjuk, melyik bolygón rendezkedtek be a Mislixek. Az is lehet, hogy valahol a bolygók közötti Térben találhatók. Akik elsőnek fedezik fel őket, azoknak úgyszólván semmi esélyük nincs a visszatérésre.
Eltűnődött, majd folytatta:
— Souilik haragudni fog. Ezt a rajt neki kellett volna vezetnie.
— És mi lesz az én szerepem? — kérdeztem. — Te a második rajjal fogsz elindulni egy Hissekből és Sinzukból álló vegyes személyzetű ksillben.
Az űrhajó mellett szálltunk le, és észrevettem, hogy a bejárati nyíláshoz vezető lépcsőt, továbbá a külső zászlókat eltüntették. A hatalmas légi jármű felkészült a háborúra.