Még az ágyban, de kitűnő hangulatban találta Margitot, nem véletlenüclass="underline" mivel a hercegek a királyi palotában maradtak az éjszakára, hogy részt vegyenek a kivégzésen és az azt követő tanácson, Blanche az unokatestvérénél töltötte az éjszakát, és visszavonultak a toronyba.
Brokátfüggönyei között, félig elheverve a selyemlepedők és takarók halmazán, csodálatos haját meztelen vállán szétterítve Margit éppen tejet ivott és édességet rágcsált elmerengve. Gondolatai különösen kellemesek lehettek, ahogyan azt húsos ajka félmosolya és fekete szeme ragyogása jelezte. Gond nélkül igent mondott a Bertrade kérte négyszemközti beszélgetésre. Madame de Courcelle egyébként magától visszavonult, meg sem várta, hogy felkérjék rá. Nem kerülte el a figyelmét a varrónő
feldúlt arca.
– Nos, jó Imbert-em, mi történt? – kérdezte Margit, aki álmodozásában semmit sem vett észre.
– Madame, arra kérem felségedet, engedjen el engem és az unokahúgomat. Már mától.
A királyné összerezzent a szóra, és döbbenten bámult a cselédjére.
– Engedjem el? Mindkettőjüket? Éppen amikor a sógornőm, az angol királyné látogatását várjuk? Ne is gondoljon erre!
– Muszáj, felség. Másra sem tudok gondolni, hisz különösen Aude számára nagyon nehéz napok ezek!
Bertrade térdre ereszkedett az ágy lépcsőjén. Margit közelebbről láthatta elgyötört arcát, könnyben úszó szemét hihetetlen volt az erős tartású asszonytól.
– No de mi történt? Meghalt az anyja, és az apja hazahívja?
– Egyelőre nem tudjuk, él-e még az apja.
Kéjes pózát elhagyva Margit felemelkedett a párnáin, és intett Bertrade-nak, hogy üljön az ágy szélére.
– Meséljen! – utasította.
Úrnője közelsége és a vastag brokátfüggönyök ellenére lefojtott hangon Bertrade elmondta Denis beszámolóját és a hirdetmény lényegét.
– Ha Mathieu nem halt meg, törvényen kívül került Tudnom kell, mi lett a húgommal, és menedékbe kell vinnem Aude-ot a király… és Lajos herceg haragja elől –
magyarázta.
– Szó sem lehet róla! – kiáltott fel parancsolón a királyné. – Sehol nem lehetnek nagyobb biztonságban, mint mellettem. A férjemet egyáltalán nem érdeklik a hölgyeim. Ráadásul ismerheti annyira, hogy tudja, nincs politikai érzéke. Tegnap el volt ragadtatva, hogy a templomosok ügye végleges lezárást nyert a nagymester halálával, mert reméli, hogy Marigny és Nogaret urak végre nyugton maradnak. Ez a felfordulás megzavarta az örömeit. Szerintem leginkább szórakoztatónak találta, hogy egy maroknyi kőműves megpróbálta kiszabadítani az elítélteket a folyón. Ez volt az előadás sója. Ami a királyt illeti…
– Róla nem mondható, hogy nincs politikai érzéke – sóhajtotta Bertrade.
– Nem. Az én ízlésem szerint kissé túl sok is van, de nagy uralkodó, aki nem zaklatja az asszonyokat… sem a fiatal lányokat! Ráadásul azt hiszem, kedvel engem, hisz előfordul, hogy rám mosolyog. Tehát biztos lehet benne, hogy ha bármi veszély fenyegetné magát vagy Aude-ot, meg tudom védeni. Maguk a navarrai királynénál vannak, tehát nem teljesen Franciaországban. Nogaret pribékjeinek ide nincs bejárásuk…
– Kivéve, ha Navarra királya…
– Navarra királya gyűlöli Nogaret-t. Sosem engedi meg neki, hogy átlépje a küszöböt. Legyen nyugodt, jó Imbert! Isabelle királyné hamarosan megérkezik, és Maubuissonba megyünk, hogy ott várjuk. Magammal viszem magát és Aude-ot! –
hajolt előre gyengéden, és megfogta a varrónője kezét. – Nagyon szeretem Aude-ot, és a szívemen viselem a sorsát… ahogyan a magáét is.
– Ó, az enyém… az én koromban!
– Az élet szép minden korban, Bertrade, és a magáéban nincs semmi rossz. Aude tud az éjszakai eseményekről?
– Nem. A szobánkban hagytam, hogy megjavítson egy elszakadt aranyhímzést az egyik bársonyzekén…
Margit szélesen elmosolyodott:
– És még meg akarna fosztani egy ekkora művésztől? Küldje ide: beszélni akarok vele! Igaz is, tud valamit a húgáról?
– Nem – felelte Bertrade ismét elfelhősödő arccal. – Remélem, hogy a férjének, mielőtt belevetette magát ebbe az őrült kalandba, volt annyi esze, hogy elvitte Montreuil-ből…
– Biztos, hogy Nogaret odaküldte a kopóit – vetette oda megvetően Margit –
Elküldök valakit… nem, jobban meggondolva megkérem Madame de Poitiers-t, hogy küldjön el egy megbízható embert, megtudni, mi a helyzet.. Szívesen megteszi nekem ezt a szolgálatot
Bertrade, bár erővel el kellett fojtania grimaszát a gondolatra, hogy a „megbízható ember” valószínűleg az egyik Aulnay lesz, őszinte szívvel köszönetet mondott az úrnőnek, aki nyíltan kiállt mellette és az unokahúga mellett, majd a lány keresésére indult, hogy Margithoz küldje.
Amikor Aude visszatért hozzá a szobájukba, kivörösödött a szeme, és még mindig folytak a könnyei. Bertrade kitárta felé a karját, és a két nő egy időre összeölelkezett: míg el nem csitult Aude zokogása, és végre meghallhatta, amit a nagynénje mondani akart:
– Ne aggódj túlságosan! Az apád tegnap este elküldte Juliane-t, Mathilde-ot és Margot-t a passiacumi házamba…
– No de az apám? A királyné azt mondja, megsebesült. Talán meghalt, vízbe fulladt a nagy vérveszteségben! És Rèmi nem volt vele! Hogy hagyhatta egyedül…
– Amikor az apád parancsol, mindenki engedelmeskedik, ezt tette Rèmi is. Nem vetheted a szemére, hogy biztonságba vitte a ház asszonyait. Ráadásul… az apád nem volt egyedül. Volt mellette valaki, akinek montreuil-i jelenlétéről sem te, sem én soha nem tudtunk, valaki, aki inkább megölette volna magát, mint hogy magára hagyja…
– Valaki, aki…
Aude könnyei egy csapásra elapadtak, miközben rémült, kérdésekkel teli, de egyben halvány reménytől csillogó tekintettel nézett a nagynénjére. Bertrade szárazon, halkan felnevetett:
– Nem tévedsz! Ő az! A férfi, akit régóta szeretsz, az elmúlt éveket a bátyád műhelyében töltötte. Sőt, szobrász lett! Méghozzá elég ügyes, ahogy mondják.
Mathieu-vel és Rèmivel volt tegnap a Notre-Dame-nál… és gondolom, később is. Tehát vagy mind a ketten meghaltak, vagy rejtőzködnek valahol, együtt. Miért ne éppen az én házamban?
– Istenem! Túl szép lenne, túl csodálatos! Ó, drága néném, igaza kell legyen! Oda kell mennünk azonnal…
– Ne bolondulj meg! Ha odarohanunk, egyenesen odavezetjük Nogaret embereit is.
A családodon kívül senki sem tudja, hogy van az a házam…
– És az unokaöccse?
– Gontran? Virágzó üzlete van, melyben szépen gömbölyödik az erszénye és a hasa. A világ minden kincséért sem avatkozna egy olyan veszélyes ügybe, mint a templomosoké! Nem őrült meg! Ráadásul kedvel engem. Türelmesnek kell lennünk, hogy megtudjuk, van-e valaki Passiacumban. Semmit sem szabad tennünk, ami a legkisebb kockázatot is jelentheti. Most frissítsd fel az arcod, és láss munkához!