Valójában nem remélhettem, hogy ha megtalálom, azzal már a megoldás is a kezemben lesz, de a helyzetem kétségbeejtő volt, és úgy éreztem, nem tehetek mást. És talán az is segített, hogy Daneel annyira akart egy solariai gyereket.
Akárhogyan történt is, a végén megtaláltuk a Földet, aztán a Holdat, ahol Bliss megérezte Daneel elméjét, melyet ő nyilván szándékosan nyújtott ki elébe. Erről az elméről Bliss azt állította, hogy nem egészen emberi, de nem is egészen robotikus. Utólagos okoskodással ez könnyen belátható, hiszen Daneel agya sokkal fejlettebb, mint bármilyen létező robotagy, ezért nem lehetett egyszerű robotagyként értelmezni. De ugyanakkor emberi agyként sem. Pelorat úgy fogalmazta meg, hogy „valami új”, és ez, mint valami elsütő szerkezet, bennem is megindított valami újat: egy új gondolatot.
Ahogy egykor Daneel és a társa kidolgozott egy Negyedik Robottörvényt, amelyik lényegesebb volt a másik háromnál is, úgy világosodott meg bennem egy pillanat alatt a pszichohistória egy harmadik alaptétele, amely lényegesebb, mint a másik kettő — egy harmadik axióma, amely olyan alapvető, hogy soha senki még csak meg sem fogalmazta. Íme. A két ismert axióma az emberi lényekre vonatkozik, és azon a ki nem mondott alaptételen nyugszik, hogy az ember az egyetlen értelmes lény a Galaxisban, tehát az egyetlen organizmus, amelynek cselekedetei hatással vannak a társadalom és a történelem alakulására. A meg nem fogalmazott alaptétel így hangzik: mindössze egy értelmes faj létezik a Galaxisban, és ez a homo sapiens. Ha volna „valami új”, ha volnának más, egészen különböző természetű értelmes fajok is, akkor az ő viselkedésüket a pszichohistória matematikájával nem lehetne pontosan leírni, és a Seldon-tervnek nem lenne értelme. Értik?
Trevize szinte remegett a buzgalomtól, hogy megértesse magát.
— Értik? — ismételte. Pelorat szólalt meg:
— Igen, értem, öreg cimbora, de mint advocatus diaboli…
— Nos? Folytassa.
— Az emberi lény tényleg az egyetlen értelmes lény a Galaxisban.
— És a robotok? — kérdezte Bliss. — És Gaia? Pelorat gondolkodott kicsit, aztán tétován beszélni kezdett:
— A robotok nem voltak hatással az emberi történelemre a Térutazók eltűnése óta. Gaiának a legutóbbi időkig semmiféle szerepe nem volt. A robotok az emberi lények teremtményei, Gaia pedig a robotok teremtménye, és mind a robotok, mind Gaia nem tehetnek mást, mint engedelmeskednek az ember akaratának, hiszen köti őket a Három Törvény. Ámbár Daneel húszezer éven át munkálkodott, Gaia pedig hosszú-hosszú fejlődésen ment keresztül, mégis: Golan Trevize egyetlen szava véget vethetne mindeme fáradozásnak és e hosszú fejlődésnek. Ebből tehát az következik, hogy a Galaxisban az emberi lény az egyetlen jelentős értelmes faj, a pszichohistória tehát továbbra is érvényes.
— Az értelem egyetlen formája a Galaxisban — mondta Trevize lassan. — Egyetértek. Csakhogy mi oly sokat és oly gyakran beszélünk a Galaxisról, hogy már észre sem vesszük, hogy ez nem minden. Hogy a Galaxis még nem a Világegyetem. Hogy vannak más galaxisok is.
Pelorat és Bliss összerezzentek, Daneel jóindulatú komolysággal hallgatott, keze lassan cirógatta Fallom haját.
— Most jól figyeljenek megint — folytatta Trevize. — A Galaxis szélénél kezdődnek a Magellán-felhők, ahová emberkészítette hajó még nem jutott el. Azon túl vannak más, kisebb galaxisok, és tőlük már nem is olyan messze található a hatalmas Androméda Galaxis, amely nagyobb, mint a miénk. És még távolabb milliárdszám vannak galaxisok.
A mi Galaxisunk csak egy olyan értelmes fajt fejlesztett ki, amely képes volt rá, hogy technikai alapokon álló társadalmat alakítson ki, de mit tudunk mi a többi galaxisról? Lehet, hogy a mi esetünk nem is tipikus. Lehet, hogy néhány másik galaxisban — vagy akár mindegyikben — sok, egymással versengő, egymással kölcsönösen harcban álló értelmes faj. él, melyek mindegyike érthetetlen számunkra. Talán leköti őket az egymással folytatott harc. de mi lesz, ha valamelyik galaxisban az egyik faj magához ragadja a hatalmat a többiek fölött, s fontolgatni kezdi, ne hatoljon-e be más galaxisokba is?
Hipertéri viszonylatban a Galaxis csak egy pont — mint ahogy az egész Világegyetem is az. Mi nem jártunk még egyetlen más galaxisban sem, és legjobb tudomásunk szerint kívülről sem látogatott még hozzánk értelmes lény. De egy napon ennek az állapotnak is vége szakadhat. És ha meglepnének bennünket holmi betolakodók, megtalálnák a módját, hogy embert ember ellen uszítsanak. Mindeddig Csak egymás között harcoltunk, hozzá is szoktunk az efféle, testvérek közötti veszekedésekhez. De ha egy megszálló megosztottságban talál bennünket, akkor fölibénk kerekedik, vagy elpusztít mindannyiunkat. Csak Galaxia megteremtésével védhetnénk meg magunkat, mert azt nem lehet önmaga ellen fordítani, s bármiféle betolakodóval szemben maximális erővel léphetne fel.
— Rémítő a kép, amit élénkbe rajzol — mondta Bliss. — Lesz időnk, hogy megteremtsük Galaxiát?
Trevize fölnézett, mintha tekintetével át akarná fúrni a holdkőzet vastag rétegét, mely elválasztotta a felszíntől és az űrtől; mintha kényszeríteni akarná magát, hogy belelásson azokba a távoli galaxisokba, melyek lassan mozogtak a tér felfoghatatlan útjain.
— Aztán azt mondta:
— Az emberi történelem során, amennyire tudjuk, egyetlen más értelem sem hatott ránk. Ennek már csak néhány évszázadig kell így lennie, s ez nem sokkal lehet több, mint annak az időnek a tízezred része, amióta a civilizáció létezik. De mi addigra már biztonságban leszünk. Végtére is — tette hozzá, s minden erejével elnyomta a váratlanul rátörő szorongást — nem arról van szó, mintha az ellenség máris itt volna közöttünk.
És nem pillantott le, nehogy tekintete találkozzék Fallom — a hermafrodita, az energiaátalakító, a másfajta lény — tűnődő tekintetével, mely kifürkészhetetlenül nyugodott az arcán.
MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Isaac Asimov: Foundation and Earth
Doubleday and Company, Inc., 1986
© 1986 by Nightfall, Inc.
FORDÍTOTTA F. NAGY PIROSKA
A FEDÉL BOROS ZOLTÁN ÉS SZIKSZAI GÁBOR MUNKÁJA
Hungarian translation © F. Nagy Piroska, 1989
HU ISSN 0238-3063
ISBN 963 11 6339 3
Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó: Sziládi János igazgató
Szedte a Nyomdaipari Fény szedő Üzem (887924/10)
Zrínyi Nyomda (881354) Budapest, 1989
Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató
Felelős szerkesztő: Futaki József
Műszaki vezető: Szakálos Mihály
Képszerkesztő: Szecskó Tamás
Műszaki szerkesztő: Rucsek Andrea
Terjedelem: 34,13 (A/5) ív. IF 6209.
Az ész és a szellem óriása, Judy-Lynn del Rey (1943-1986) emlékének ajánlom