Compor felugrott.
— Megvan a magam élete. Elvégezni való munkám van. Feleségem. Egyszerűen nem mehetek el!
— El fog menni. Nekünk, akik az Alapítvány szolgálatára szegődtünk el, fel kell készülnünk rá, hogy ha a helyzet úgy kívánja, hosszan tartó és kényelmetlen feladatokat is vállaljunk érte.
— Természetesen a feleségemnek velem kell jönnie.
— Bolondnak néz? Ő, természetesen itt marad.
— Mint túsz?
— Ha ragaszkodik ehhez a szóhoz. Én inkább úgy mondanám, hogy maga veszélyes útra indul, én pedig annyira a szívemen viselem a felesége sorsát, hogy inkább itt tartom, ahol semmiféle veszély nem fenyegeti. Vitának nincs helye. Maga éppúgy letartóztatásban van, mint Trevize, és bizonyára megérti, hogy gyorsan kell cselekednem, még mielőtt a Terminuson lecsendesedik az örömmámor. Félek, hogy máris leáldozóban van a csillagom.
12.
— Nem bánt vele valami kesztyűs kézzel, polgármester asszony — jegyezte meg Kodell.
— Miért bántam volna? — fintorodott el a polgármesternő. — Elárulta a barátját.
— Mi láttuk a hasznát.
— Történetesen igen. De a következő árulásánál másképpen is alakulhatnak a dolgok.
— Miért gondol következő árulásra?
— Ide figyeljen, Liono — mondta Branno türelmetlenül —, ne adja nekem az ártatlant! Aki egyszer már bebizonyította, hogy kettős játékot is tud űzni, arra mindig gyanakodni kell.
— Talán még arra is képes lesz, hogy ezúttal Trevize-zal fogjon össze… Ők ketten együtt esetleg…
— Ezt maga sem gondolja komolyan. Lehet, hogy Trevize bolond és naiv ember, de egyenesen tör a célja felé. Képtelen az árulásra, és soha, semmi körülmények között nem fog még egyszer megbízni Comporban.
— Bocsásson meg, polgármester asszony — vetette közbe Kodell —, de szeretném tisztán látni, vajon jól értem-e az elgondolását. Ön szerint milyen mértékben bízhat meg Comporban? Honnan tudja, hogy valóban követni fogja-e Trevize-t, és tisztességes jelentéseket küld majd róla? A félelmére épít, hogy jól bánunk-e itthon maradó feleségével? Hogy vissza fog vágyódni hozzá?
— Mindkettőt figyelembe veszem, de nemcsak ezekre építek. Compor hajóján lesz hipernyomkövető. Trevize gyanakodni fog, tehát tűvé teszi a hajóját a műszer után. De Compor — minthogy ő a nyomkövető — szerintem gyanútlan lesz, tehát egyáltalán nem fogja keresni. Ha tévednék, és megtalálja, akkor, természetesen nem marad más hátra, mint a felesége vonzóereje. Kodell elnevette magát.
— Ha arra gondolok, hogy valaha én tanítottam magát! És mi célja van a követésével?
— Kettős védelem a célom. Ha Trevize-t elkapják, Compor még mindig folytathatja az útját, és tőle kapjuk meg azokat az információkat, amelyeket Trevize-tól már nem kaphatunk meg.
— Még egy kérdést engedjen meg. Mi van akkor, ha Trevize valami véletlen folytán megtalálja a Második Alapítványt, és rajta vagy Comporon keresztül tudomást szerzünk róla, vagy legalább megsejtjük, hogy valóban létezik, de tegyük fel, mindkettőjük halála árán?
— Én remélem, hogy a Második Alapítvány valóban létezik, Liono — válaszolta az asszony. — A Seldon-terv mindenesetre nem sokáig szolgál már bennünket. A nagy Hari Seldon a Birodalom haldoklásának napjaiban gondolta ki a tervét, amikor szinte mindenféle műszaki haladás leállt. Maga Seldon is saját korának terméke volt, és bármilyen tüneményes is félig mitikus tudománya, a pszichohistória, ő sem léphette túl a saját korlátait. Ő nem számolhatott a gyors technikai fejlődéssel. Holott az Alapítvány erre az útra lépett, különösen, ami az utolsó évszázadot illeti. Olyan tömegészlelő eszközeink vannak, amikről korábban még csak nem is álmodtak, a számítógépeink gondolkodással irányíthatók, s ami a legfontosabb: van mentális védőernyőnk. Már nem sokáig uralkodhat rajtunk a Második Alapítvány, ha tette is eddig. Azt akarom, hogy kormányzásom utolsó esztendeiben én tereljem új útra a Terminus sorsát.
— És ha bebizonyosodnék, hogy még sincs Második Alapítvány?
— Akkor máris rálépünk erre az új útra.
13.
A zavaros álom, amely végre elnyomta Trevize-t, nem nyúlt valami hosszúra. Egy kéz immár másodszor érintette meg a vállát.
Ködös aggyal merült fel az álomból, és sehogy sem értette, hogy került ebbe az idegen ágyba.
— Mi az?… Mi van?…
Pelorat bocsánatkérő hangon mondta:
— Bocsásson meg, Trevize tanácsos úr. Maga a vendégem, és nem is háborgatnám a pihenésében, de megérkezett a polgármester asszony. — A professzor az ágya mellett állt, flanel pizsamájában dideregve. Erre már Trevize is magához tért, s lassan eszébe jutott minden.
A Pelorat nappalijában várakozó polgármesternőn most sem látszottak a fáradtság jelei. Kodell állt mellette, s időnként végigsimított hófehér bajuszán.
Trevize akkurátusan megigazgatta selyemövét, s közben azon tűnődött, vajon ezek ketten — Branno és Kodell — elváltak-e egymástól egy pillanatra is.
Gúnyosan kérdezte:
— Talán már fel is ocsúdott a Tanács? Lehetséges, hogy nyugtalanítja őket egyik tagtársuk távolléte?
— Mutatkoznak már bizonyos jelek, de ne legyenek vérmes reményei — felelte a polgármesternő. — Kétségtelen, hogy még most is megvan rá a hatalmam, hogy magát távozásra kényszerítsem. A Legszélső Űrállomásra fogják vinni…
— Nem is a Terminus Űrállomásra, polgármester asszony? Meg akarnak fosztani tőle, hogy búcsút vegyek a könnyező sokaságtól?
— Látom, ismét hatalmába kerítette kamaszos szertelensége, tanácsos, és ennek szívből örülök. Csillapítja esetleges lelkiismeret-furdalásomat. Ön és Pelorat professzor csendben eltávoznak a Legszélső Űrállomásról.
— Hogy soha többé vissza se térjünk?
— Hogy talán soha többé vissza se térjenek. Természetesen — kockáztatott meg egy futó mosolyt —, ha valami nagy horderejű és fölöttébb hasznos felfedezésre tesznek szert, olyasmire, aminek örülnék, nos, akkor visszatérhetnek. Még az is megeshet, hogy nagy tisztelettel fogadjuk önöket.
— Megeshet — bólintott Trevize hanyagul.
— Szinte minden megtörténhet… A kényelmükről mindenesetre gondoskodtunk. Egy nemrégiben elkészült törpecirkálót bocsátunk rendelkezésükre, Hober Mallow hajója után a Távoli Csillag nevet kapta. Vezetéséhez egyetlen ember is elegendő, de kényelmesen elférnek benne akár hárman is.
— Teljes fegyverzettel? — kérdezte Trevize, egy pillanatra kizökkenve gondos, csevegő stílusából.
— Fegyvertelenül, egyébként minden mással fölszerelve. Bárhová mennek, az Alapítvány polgáraiként utaznak, és ha szükségét látják, mindenütt fölkereshetik a konzult, tehát fölöslegesen vinnének magukkal fegyvert. Igényeik szerint fedezzük a költségeiket is… persze, nem korlátlanul, ezt talán mondanom sem kell.
— Igazán nagylelkű.
— Tudom, tanácsos. De azért jól értsen meg engem. Maga Pelorat professzor segítségére lesz a Föld felkutatásában. Mindegy, mit képzel el kutatási célként, maga a Földet kutatja. Mindenkit erről kell meggyőznie, akivel csak találkozik. És ne feledje, hogy a Távoli Csillag nincs fölfegyverezve.