A vörös hajú asztronavigátor el is komorodott, de örült is társai jöttének. Őszintén elismerte, hogy nem lett volna kellemes, ha a tomboló vihar közepette az egész időt egyedül kellett volna eltöltenie ezen az idegen bolygón, a toronyban.
Erg Noor közölte a Tantrával, hogy szerencsésen megérkeztek a toronyba, s a csillaghajó fényszórója rögtön kialudt. Most már a valóságos őshomályban csupán a toronybeli kis fény világított. A talaj rázkódott a szélrohamok nyomán, a villámcsapások és a száguldó, fenyegető széltölcsérek hatása alatt. Nisa egy forgószéken ült, hátával a reosztátnak támaszkodott. Az expedíció vezetője és a biológus leült a lány lábához, a torony alapzatának gyűrű alakú kiemelkedésére. Űrhajós ruhájukban elég terjedelmesek voltak, szinte minden helyet elfoglaltak.
— Aludjunk egy kicsit — javasolta a telefonon keresztül Erg Noor. — A fekete hajnalig még jó tizenkét óránk van, az orkán majd csak akkor ül el, s akkor lesz megint melegebb.
Társai szívesen beleegyeztek. A háromszoros vonzóerő nyomasztotta őket, az űrhajós ruhában sem volt könnyű gör-nyedezniök, a vihar rázta szűk toronyban a kemény váz szorította őket, s az emberek mégis aludtak; ilyen nagy az emberi szervezet alkalmazkodó képessége, a benne rejlő ellenálló erő.
Nisa többször is felébredt, és ilyenkor megnyugtató jelentéseket adott a Tantra ügyeletesének, majd újra elszunnyadt. Az orkán észrevehetőleg csillapodott, a talaj sem rázkódott többé. Most már várhatták a „semmi” vagy helyesebben mondva a „valami” megjelenését. A megfigyelők az őrtoronyban FP-t vettek be, a figyelem piruláját, hogy élénkítsék bágyadt idegrendszerüket.
— Az az idegen csillaghajó semmiképp sem hagy nyugton — vallotta be Nisa. — Ügy szeretném tudni, kik ők, honnét s hogyan kerültek ide.
— Én is így vagyok — válaszolta Erg Noor. — A Nagy Gyűrű már régóta közöl vascsillagokról és e csillagok bolygócsapdáiról szóló elbeszéléseket. Ott, a Tejút népesebb részein, ahol már régóta és gyakran közlekednek csillaghajók, szintén vannak bolygók, amelyeken elpusztult csillaghajók találhatók. Sok régi hajó került e bolygók vonzóerejének hatása alá, sok megrendítő történetet hallhattunk róluk, ezek ma már szinte mondák, legendák, amelyek a világűr küzdelmes meghódításáról szólnak. Meglehet, hogy ezen a bolygón még régebbi időkből való csillaghajókat is találhatunk, bár ezen a ritka népességű területen három hajó találkozása egész kivételes jelenség. A mi Napunk környékén rnindezideig nem tudtunk egyetlen vascsillagról sem, mi fedeztük fel az elsőt.
— Helyesnek tartaná, ha megvizsgálnánk a korong-csillaghajót? — kérdezte a biológus.
— Feltétlenül! Egy tudós sohasem bocsáthatná meg magának, hogy elmulaszt ilyen lehetőséget! A korong-csillaghajók a velünk szomszédos lakott területeken ismeretlenek, Ez csak valami távoli hajó lehet, amely a Tejút világában több ezer évig kalandozhatott a személyzet pusztulása vagy a hajó ki javíthatatlan sérülése után. Lehetséges, hogy a Gyűrű sok adása érthetőbbé válik majd számunkra, ha birtokunkban lesznek azok az adatok, amelyeket ezen a hajón szerzünk. A hajónak különös a formája; korong alakú spirális, s felületi bordái erősen kidomborodnak. Mihelyt végzünk az átrakodással, közelebbről megnézzük az idegen hajót; e pillanatban egyetlen embert sem nélkülözhetünk.
— Pedig a Vitorlát néhány óra alatt átkutattuk…
— Megnéztem a korongot sztereoteleszkópon át. Be van zárva, sehol nincs rajta egyetlen nyílás se. Egy-egy űrhajó belsejébe bejutni rendkívül nehéz, mert ezt megbízhatóan kell megvédeni minden olyan erővel szemben, amely sokkal hatalmasabb, mint bármely földi elem ereje. Próbálja csak meg, hatoljon be a bezárt Tantrába, törje át átkristályosított belső szerkezetű acélpáncélját vagy felső borazonburkolatát. A feladatot nehezebbnek találná egy erőd ostrománál. Még nehezebb ez, ha a hajó teljesen idegen, s felépítése előttünk ismeretlen elvek szerint történt. De megkíséreljük, hogy felderítsük.
— S mikor vizsgáljuk meg azt, amit a Vitorlán találtunk? — kérdezte Nisa. — Bizonyára megrázóan érdekes megfigyeléseket találhatunk azokról a csodálatos világokról, amelyekről a közlés beszélt.
A telefon elvitte a leányhoz a vezető vidám nevetését:
— Gyermekkoromtól fogva álmodozom a Vegáról, mindenkinél jobban gyötör a türelmetlenség. De az álmodozásra lesz majd bőven időnk a hazafelé vivő úton. A legelső feladatunk, hogy kitörjünk ebből a homályból, megszabaduljunk a pokol fenekéről, ahogyan őseink mondották. A Vitorla kutatói nem szálltak le sehol, mert különben a hajó gyűjteményeiben más bolygókról származó rengeteg különféle dolgot találnánk itt. Emlékszik rá, mily gondosan megvizsgáltunk mindent, s mégis csak filmeket, különféle méréseket és filmszalagokattaláltunk, meg levegőpróbákat és ballonokat robbanóporral…
Erg Noor elhallgatott, valami felkeltette a figyelmét. Még az érzékeny mikrofonok sem hoztak el hozzá szélzúgást, a vihar elült. De kívülről, az éjszaka sötétjén át csikorgó lárma jutott el hozzá, s ezt a zajt a torony falai átvették.
Erg Noor intett, s Nisa, aki szó nélkül is megértette őt, rögtön kikapcsolta a világítást. A sötétség az infravörös sugárral melegített kis toronyban oly sűrűnek látszott, mint valami fekete folyadék; mintha a torony az óceán fenekén állna. A szilikobór süveg átlátszó falán át tisztán látható barnás fények lángoltak fel. Amint fellángoltak, egy pillanatra egy kis sötétvörös vagy sötétzöld sugarú csillagot alkottak, majd kihunytak, és újra feltűntek. A kis csillagok vékony láncokba sorakoztak, e láncok ide-oda hajladoztak, gyűrűt és nyolcast formáltak, nesztelenül suhantak a süveg sima, gyémántkemény felületén. A toronyban levők éles szúrást éreztek a szemükben, egy pillanatra metsző fájdalom nyilallt minden idegszálukba.
— Nisa — mondta súgva Erg Noor —, állítsa a szabályozót teljes izzásra, s kapcsolja be rögtön a fényt.
A toronyban kékes színű ragyogó földi fény lángolt fel. A benne levők egy pillanatra megvakultak, vagy helyesebben szólva, alig láttak valamit. Nisa és Eon ugyanis észrevette, vagy legalábbis úgy érezte, hogy a torony jobb oldalán a sötétség nem tűnt el rögtön, hanem egy pillanatra valami sűrű csomó maradt ott, amelynek széttárt, mélyen ülő csápjai voltak. Ez a „valami” gyorsan bevonta csápjait, és a sötétség falával együtt, a fénytől visszavetve, hátraugrott. Erg Noor nem látott semmit, de nem volt oka rá, hogy ne bízzon fiatal társainak gyors reagáló képességében.
— Hátha csak valami látomás volt ez? — töprengett Nisa.
— A sötétség látomásszerűen megsűrűsödött volna valamely energiatöltet körül, mint például a mi gömb alakú villámunk, és egyáltalán nem holmi élet formája volt? Minthogy itt minden fekete, ennélfogva a villámok is feketék.
— Feltételezése egészen költői — vetette ellen Erg Noor —, de aligha helyes. Először is, ez a „valami” nyilvánvalóan támadott, a mi eleven testünkre tört. Ő vagy a testvérei pusztították el a Vitorla személyzetét. Ha ez a „valami” meg van szervezve, és ha állhatatos, ha a kellő irányban mozoghat, és valamilyen energiát halmozhat fel és választhat ki, akkor természetesen semmiféle légi látomásról nem lehet szó. Eleven anyag alkotása ez, és megkísérli, hogy felfaljon bennünket!
A biológus csatlakozott a vezető fejtegetéseihez: