Mven Masz belefáradt a munkába, kikapcsolta a táblákat, odalépett az ablakhoz, tekintete a távolba mélyedt; sokáig elgondolkozott a látottakon.
Csak csodálkozni tudott azon, hogy az emberiség egészen közeli kultúrájából is mily sok merült már feledésbe. Eltűntek a Világ Egyesülésének Korszakát annyira jellemző szónoki finomságok, a beszédben és az írásban használt ravaszkodások, amelyeket egykor a nagy műveltség ismertetőjelének tekintettek. Teljesen megszűnt az írás, akárcsak a szavak muzsikája, amely a Közös Munka Korszakában még oly fejlett volt, kiveszett a szavakkal való művészi zsonglőrködés, az úgynevezett szellemesség. Már ezt megelőzőleg szükségtelenné vált, hogy az emberek álcázzák gondolataikat, ami oly fontos volt a Megosztott Világ Korszakában. A beszéd sokkal egyszerűbb és rövidebb lett. Nyilvánvaló, hogy a Nagy Gyűrű Korszaka az ember harmadik jelzőrendszerének fejlődési korszaka lesz, vagyis az a korszak, amelyben az emberek szavak nélkül is megértik egymást.
Mven Masz időnként odafordult a szakadatlanul éber géptitkárhoz, és újabb gondolatokat diktált neki:
— A Gyűrű Korszakának első századában kezdődik a művészet fluktuatív pszichológiája, amelyet Ljuda Fir alapított. Ő volt az, akinek sikerült tudományosan bebizonyítania a nők és a férfiak emocionális érzéklete közötti különbséget, feltárnia azt a területet, amely már századokkal korábban, mint félig misztikus tudatalattiság létezett. De a dolog kisebb része volt az, hogy korunk fogalmaiban bebizonyítsa ezt. Ljuda Fir ennél többet ért eclass="underline" megjelölte az érzelmi appercepciók fő láncolatait, s ennek következtében lehetségessé vált ezeknek összeegyeztetése a különböző nemeknél.
Halk bugás hallatszott, zöld fény villant, és az afrikait váratlanul a televizofonhoz hívta. A foglalkozási időben küldött hívás valami komoly dolgot jelentett. Az automata titkár kikapcsolódott, Mven Masz leszaladt a távolsági beszélgetések fülkéjébe.
A képernyőn Veda Kong köszöntötte őt: összekarcolt arcán árkok, a szeme alatt mély árnyékok húzódtak. Mven Masz örömmel nyújtotta feléje nagy kezét, de ezzel csak enyhe mosolyt csalt Veda gondterhelt arcára.
— Segítsen nekem, Mven. Tudom, hogy dolgozik, de Dar Veter nincs a Földön, Erg Noor messze van, s rajtuk kívül csak maga az, akihez bármely kérésemmel fordulhatok. Szerencsétlenség történt…
— Mi történt? Dar Veter?…
— Ó, nem! Ásatás közben beomlott egy barlang — s Veda röviden elmondta, mi töitént a Den-Of-Kul barlangban.
— Maga most az egyetlen olyan barátom, akinek joga van, hogy az Agyközponthoz forduljon.
— A négy közül melyikhez?
— Az Alsófokú Bizonyosságéhoz.
— Értem. Ki kell számítani, hogyan lehet eljutni az acélajtóhoz a legkisebb munkával és anyagfelhasználással?
— Pontosan erről van szó!
— Az adatokat összegyűjtötte?
— Itt vannak előttem.
— Hallgatom.
Mven Masz gyorsan feljegyezte a néhány számsort.
— Most minden attól függ, hogy a gép mikor veszi adataimat. Várjon, rögtön összeköttetésbe lépek az Agyközpont ügyeletes mérnökével. Az Alsófokú Bizonyosság agya a déli övezet ausztráliai szektorában van,
— S hol van a Felsőfokú Bizonyosság agya?
— Az északi lakóövezet indiai szektorában, ugyanott, ahol én… Átkapcsolok, várjon.
Az elsötétült képernyő alatt Veda megpróbálta, hogy maga elé képzelje az Agyközpontot. Képzeletében egy óriási emberi agyat látott, amely tele van barázdákkal és tekervényekkel, amely lüktet és él, pedig a fiatal nő tudta, hogy ezt a nevet a legfelsőbb osztályba tartozó óriási elektronikus kutatógépek kapták, amelyek úgyszólván minden feladat megoldására képesek voltak, amelyet a matematika eddig kidolgozott területei lehetővé tettek. A bolygón csak négy ilyen gép volt, s mindegyiket különféleképpen szakosították.
Veda nem sokáig várt. A képernyő felragyogott, s Mven Masz arra kérte őt, hogy hat nap múlva, késő este hívja fel ismét.
— Mven, a segítsége felbecsülhetetlen!
— Csak azért, mert bizonyos ismereteim és jogaim vannak a matematikában? A maga munkája viszont felbecsülhetetlen azért, mert ismeri a régi nyelveket és kultúrákat. Veda, maga túlságosan elmerült a Megosztott Világ Korszakában!
A tudós történésznő elkomorodott, de az afrikai oly jólelkűen és magával ragadóan kacagott, hogy Veda is elnevette magát, majd búcsút intett és eltűnt.
A megbeszélt időben Mven Masz ismét megpillantotta a fiatal nőt a televizofonban.
— Akár ne is szóljon, látom, hogy a válasz kedvezőtlen.
— Igen. A szilárdság alatta van a biztonsági határnak… Ha a megszokott úton járunk, akkor az elpusztult rész kiemelése egy köbkilométer mészkőnek felel meg.
— Tehát az a lehetőségünk marad meg csupán, hogy alagút ásása útján kiemeljük a második barlang szekrényeit — mondta szomorúan Veda.
— Megér-e ez a dolog ilyen nagy szomorúságot?
— Bocsásson meg, Mven, de maga is ott állt az ajtó előtt, amelyen túl titok rejtőzött. Magánál ez a titok nagy volt és mindent átfogó, nálam pedig kicsi. De emocionális szempontból az én balsikerem felér a magáéval.
— Mi ketten társak vagyunk a bajban. Biztosíthatom, hogy még többször is beleütközünk majd ilyen acélajtókba. Mennél merészebb és erősebb lesz a törekvés, annál gyakrabban ütközünk ajtóba.
— Valamelyik majd csak kinyílik!
— Ez az!
— De maga nem hátrált meg végleg?
— Természetesen nem. Újabb tényeket gyűjtök, helyesebb megoldások mutatóit szedem össze. A kozmosz ereje olyan valószínűtlenül nagy, hogy nagyon naiv dolog volna, ha egyszerű piszkavassal támadnánk reá… Éppen olyan ez, mintha maga szabad kézzel akarná kinyitni azt a veszélyes ajtót.
— S ha várnia kell egész életén át?
— Mit számít az én egyéni életem a tudomány ekkora lépéseihez képest?!
— Mven, hova lett a maga szenvedélyes türelmetlensége?
— Nem múlt el, csak megfékeztem. Megszenvedtem érte…
— S Ren Boz?
— Neki könnyebb. Folytatja útját, keresi elvont elméleteinek helyesbített megoldását.
— Értem. Egy pillanatra, Mven, valami fontosat akarnak közölni velem.
A képernyő kialudt, Veda eltűnt, s amikor a képernyő újra megvilágosodott, Mven Masz előtt mintha egészen más, fiatal és gondtalan nő állt volna.
— Dar Veter már ereszkedik le a Földre. Az 57. űrállomás határidő előtt elkészült.
— Ily hamar? Minden készen van?
— Nem, csak a külső szerelés és az erőgépek beállítása. A belső munka már egyszerűbb. Dar Vetert visszahívták, hogy pihenjen, s elemezze Junij Antnak azt a jelentését, amely a Gyűrű-összeköttetés új módjáról szól.
— Köszönöm, Veda! Nagyon örülök, hogy megláthatom Dar Vetert.
— Bizonyosan meglátja… De még nem fejeztem be. Az egész bolygó erőfeszítésével előkészítették az anamezonkészletet az új csillaghajó, a Hattyú számára. Akik felszállnak vele, meghívnak bennünket a búcsúzáshoz, amikor elindulnak visszatérés nélküli útjukra. Ott lesz-e?
— Ott leszek. A bolygó búcsúzóul a legszebbet és a legkedvesebbet mutatja majd meg a Hattyú személyzetének. A személyzet tagjai szeretnék megnézni Csara táncát, amelyet a Lángoló Kehely ünnepén táncolt. Csara maga megy oda, hogy a búcsúzás előtt megismételje táncát az El Hómra központi világűr-kikötőben. Majd ott találkozunk!