Az emberek lassan az elektrobuszokhoz mentek, de közben hol az égre, hol pedig a felszállás helyére néztek, amely meglepően élettelenné vált, mintha újra feltámadt volna itt EJ Hómra régi sivataga, elmúlt idők vándorainak félelme és csapása.
A látóhatár déli részén kigyúltak az ismerős csillagok. Minden szempár arrafelé fordult, ahol a ragyogóan kék Ahernar kelt föl. Ott, ennél a csillagnál lesz majd a Hattyú nyolcvannégy év múlva, amely alatt óránként 900 millió kilométer sebességgel halad útján. Számunkra nyolcvannégy, a Hattyú számára csupán negyvenhét. A Hattyú utasai talán új világot teremtenek ott szépet és boldogat, a cirkónium csillag zöld sugarai alatt.
Dar Veter és Veda Kong utolérte Csarát és Mven Maszt. Az afrikai felelt a leány előbbi szavaira.
— Nem, nem bánatot, hanem nagy, szomorú büszkeséget érzek én ma. Büszke vagyok magunkra, akik mind magasabbra emelkedünk bolygónkkal, és egybeolvadunk a Világmindenséggel. Szomorú vagyok azért, mert oly kicsivé válik a mi kedves Földünk… Nagyon-nagyon régen a maják, a közép-amerikai vörösbőrű indiánok egy büszke, és szomorú feliratot hagytak maguk után. Átadtam ezt a feliratot Erg Noornak, ez díszíti majd a Hattyú könyvtár-laboratóriumát.
Az afrikai körülnézett, észrevette, hogy barátai utolérték, s hallgatják őt, s hangosabban folytatta:
— „Te, aki majd később mutatod meg itt arcodat! Ha gondolkozol, megkérdezed: kik voltunk mi? Kik voltunk mi? Kérdezd meg a napfelkeltét, kérdezd meg az erdőt, kérdezd a hullámot, kérdezd a vihart, kérdezd a szerelmet. Kérdezd a Földet, a szenvedések és a szeretet Földjét. Kik vagyunk mi? Mi vagyunk a Föld!”
— S én is ízig-vérig a Föld vagyok! — fűzte hozzá Mven Masz.
Ren Boz futott szembe velük. Szaggatottan szedte a lélegzetet. Körülvették a fizikust, aki néhány szóval elmondotta nekik a példátlan eseményt: két óriási csillagsziget gondolatának első találkozását.
— Úgy szerettem volna, ha ideérek még a hajó felszállása előtt — mondta Ren Boz bánatosan —, hogy elmondhattam volna ezt Erg Noornak. Ő már a fekete bolygón rájött, hogy a spirálkorong egy rendkívül távoli, egészen idegen világ csillaghajója, s hogy ez a különös hajó nagyon sokáig repült a világűrben.
— Erg Noor tehát sohasem tudja meg, hogy az a csillagkorong a Világmindenség szörnyű mélységeiből, egy másik galaxisról, az Androméda-ködről érkezett? — kérdezte Veda Kong. — Mily fájdalmas, hogy nem várhatta meg ezt a mai közlést!
— Meg fogja tudni! — mondta határozottan Dar Veter. — Megkérjük az Energia Tanácsot, hogy engedélyezzen rendkívüli adást a 36. űrállomás útján. Hívásunk tizenkilenc órán belül még elérheti a Hattyút!
60 1806 Athenaeum Nyomda, Budapest (F. v. Soproni Béla)
A kiadásért felel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója
Felelős szerkesztő: F. Kemény Márta.
Szakmailag ellenőrizte: Kulin György.
A szöveghűséget ellenőrizte: Szegő Imre.
Képszerkesztő: Szántó Tibor
Műszaki szerkesztő: Gut Ferenc
Műszaki vezető Gortvai Tivadar.
15000 példány, 26 (A/5) ív MSZ 5601-59