Inkább randevúztam volna egy cápával, de azért csak azt mondtam:
— Rendben, uram. Megpróbálom.
— Kiváló — felerősítette a váll-lapokat. — Nagyon köszönöm, Mr. Rico. Nem árt, ha tudja, hogy annak idején én viseltem őket legelőször… Iszonyúan örülnék annak, ha végre megtörne az átok, és a váll-lapok megtisztulva térnének vissza hozzám, ön pedig sikeresen leteszi a vizsgát.
Úgy éreztem, mint akit hájjal kenegetnek.
— Mindent megteszek érte, uram.
— Biztos vagyok abban, hogy ezt fogja csinálni. Akkor teljesítse a feladatát, uram! Ugyanazzal a légitaxival megy a kikötőbe, mint Byrd. Már csak egy apróság. Bepakolta a matematika tankönyveit is?
— Tessék? Nem, uram.
— Vigye őket magával! A hajó fedélzetmesterét már értesítettük arról, hogy vegye figyelembe ezt a súlytöbbletet.
Tisztelegtem, és elhagytam az irodát. Csipkedtem magam. Amikor megemlítette a matekkönyveket, mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. A szobámba érve láttam, hogy már előkészítették a könyveimet. A szépen átkötött csomag tetején egy lista hevert arról, hogy naponta hány feladatot kell megoldanom. Az volt a benyomásom, hogy Nielssen ezredes semmit sem hagy a véletlenre — igaz, ezt mindenki tudta.
Birdie a tetőn várt rám, a légitaxi mellett. Vigyorogva egy pillantást vetett a könyveimre.
— Nagyon sajnálom, hogy nem ugyanarra a hajóra vezényeltek minket. Korrepetálhattalak volna. Hogy is hívják a te hajódat?
— Tours.
— Kár. Én a Moszkván megyek.
Beszálltam, és ellenőriztem a robotpilótát. Amikor láttam, hogy már beleprogramozták az űrkikötőt, bezártam az ajtót, és a taxi felszállt. Birdie folytatta.
— Rosszabbul is járhattál volna. Hassan nem csak a matekfelszerelését vitte magával, de még legalább két másik tantárgyat is.
Birdie persze tisztában volt az ilyesmivel, és nem akart nagyképűsködni, amikor felajánlotta, hogy segít. Olyan volt, mint egy professzor, bár a váll-lapjai világosan megmutatták, hogy katona is egyben.
A tiszti iskolán Birdie nem tanulta, hanem tanította a matematikát. Napi egy órán keresztül a tantestület tagja volt, ugyanúgy, ahogy a kis Shujumi Camp Currie-ben minden nap dzsúdót oktatott. A Mobil Erők kihasznál minden lehetőséget; nem pocsékolhatjuk az adófizetők pénzét. Birdie már tizennégy évesen egyetemi végzettséget szerzett matematikából, ezért azután szabadidejében velünk kellett törődnie. Ez persze még nem jelentette azt, hogy a kiképzők nem üvöltöztek vele a nap fennmaradó részében.
Erre azonban csak a legritkább esetekben került sor. Birdie azon ritka kevesek egyike volt, akik magukban egyesítették a zseniális intelligenciát, az egészséges emberi értelmet és a személyes bátorságot. A neveltetése ellen sem lehetett kifogás. Tulajdonságai révén minden esélye megvolt arra, hogy egy napon tábornok legyen belőle. Az osztályban mindenki egyetértett azzal, hogy ez a srác harmincévesen már egy hadtestet fog irányítani, ha még tart a háború.
Nekem nem voltak ilyen nagyravágyó terveim.
— Rohadt nagy szégyen lenne, ha megbuktatnák a Gyilkost.
Közben persze arra gondoltam, hogy az lenne a rohadt nagy szégyen, ha én buknék meg matematikából.
— Nem fog megbukni — válaszolta Birdie bizakodóan. — Keresztülrugdossák a vizsgán, még akkor is, ha ehhez be kell zárniuk egy hipnókabinba, ahol még az ebédjét is intravénásan kapja. Ezenkívül pedig — tette hozzá — Hassant még akkor is előléptethetik, ha megbukik a vizsgán.
— Tessék?
— Nem tudtad? Hassan már katonatiszt! A csatatéren lett főhadnagy! Ha megbukik a vizsgán, akkor ezzel a ranggal térhet vissza a csapatához. Nézd csak meg, a katonai törvénykönyv idevonatkozó paragrafusait!
Ismertem az előírásokat. Ha megbukom matematikából, akkor őrmesterként még mindig visszatérhetek a seregbe, ami lényegesebb annál, mintha bevágnák az ajtót az orrom előtt… nem egyszer gondoltam már erre a lehetőségre, például ha elszúrtam egy nagydolgozatot, és utána egy fél éjszakán keresztül álmatlanul forgolódtam.
Ám Hassan esete teljesen más volt.
— Egy pillanat! — tiltakoztam. — A Gyilkos visszaadta a főhadnagyi rangját, és kineveztette magát ideiglenes alhadnagynak, csak azért, hogy hadnagyi rangot nyerjen? Megőrültél? Vagy neki ment el az esze?
Birdie elvigyorodott.
— Csak annyira hülye, mint mi ketten, hiszen mi is beléptünk a Mobil Erőkhöz.
— Hát ezt nem értem!
— Dehogynem. Hassan amit csak tud, azt az Erőknek köszönheti. De milyen messzire juthat ezzel a tudással? Biztos vagyok benne, hogy remekül elvezet egy ezredet, és bátran helytáll a csatában, feltéve, ha valaki előtte térképen megtervezi az ütközetet helyette. Egy tisztnek azonban nem csak az a feladata, hogy harcba vezesse az embereit. Ez különösen igaz a magas rangú tisztekre. Ahhoz, hogy hadat viseljünk, vagy hogy előre eltervezzünk akárcsak egyetlen csatát, vagy hadműveletet is, tisztában kell lennünk a játékelmélettel, a taktikai elemzéstudománnyal, a szimbolikus logikával, a pesszimista szintézissel és legalább egy tucatnyi más, agyfacsaró szaktárggyal. Persze ezt mind magad is megtanulhatod a szabadidődben, ha megvannak hozzá a szükséges adottságaid. De ha nem rendelkezel ezekkel az adottságokkal, akkor sosem viszed többre egy százados, vagy egy őrnagy rangjánál. A Gyilkos pontosan tudja, hogy mit csinál.
— Valószínűleg — feleltem töprengve. — Birdie, Nielssen ezredesnek tudnia kellett, hogy Hassan tiszt volt. Vagyis hát, hogy még mindig tiszt.
— Tessék? Persze, hogy tudta!
— A szövegéből nem ez derült ki. Mindenkinek ugyanazt az előadást tartotta.
— Nem egészen. Elkerülte a figyelmedet, hogy a parancsnok először mindig Hassant kérdezte meg, ha valamilyen meghatározott válaszra várt?
Igazat kellett adnom.
— Mondd csak, Birdie, neked mi a rangod?
A légitaxi földet ért. Birdie megfogta a kilincset, és elvigyorodott.
— Őrvezető — és semmiképpen sem akarok megbukni a vizsgán.
Határozottan megráztam a fejem.
— Te aztán nem fogsz! Képtelen lennél megbukni!
Igen meglepett, hogy még a tizedesi rangot sem érte el. Az is igaz viszont, hogy egy ilyen intelligens és képzett fiút azonnal beosztottak a tiszti iskolába, mihelyt átesett a tűzkeresztségen… a háborúban pedig erre alig néhány hónappal a tizennyolcadik születésnapja után már sor kerülhetett.
Birdie vigyora még szélesebbé vált.
— Majd meglátjuk.
— Neked sikerülni fog a vizsga. Hassannak meg nekem van, miért félnünk, de neked aztán nincs.
— Igen? Akkor képzeld el, hogy Miss Kendrick nem kedvel engem.
Kinyitotta az ajtót, majd döbbenten azt mondta:
— Hé! Ezek engem hívnak! Sietnem kell a komphoz. Minden jót!
— Viszlát, Birdie!
Soha többé nem találkoztunk, és a vizsgája is elmaradt. Két héttel később hadnaggyá léptették elő, és a váll-lapok a tizennyolcadik érdemrenddel együtt visszakerültek az iskolába, Birdie pedig poszthumusz megkapta a Sebzett Oroszlánt.
XIII
Ti, fiúk, talán azt hiszitek, hogy ez az anyátlan társaság egy nagy óvoda? Hát nem az! Meg vagyok értve?