Miattad és Jason barátod miatt veszítettem el mindent.
— Még semmit sem veszítettél el — válaszolta Kerk. — De most elveszíted az életed, mert megöllek!
Temuchin olyan erővel csapott le a kardjával, hogy az bárkit kettévágott volna. De Kerk kardja felfogta az ütést.
Azután vadul csépelni kezdték egymást, mellőzve a vívás művészetének minden szépségét. Mozdulataik csupán az ellenfél elpusztítására irányultak.
Temuchin kardja hirtelen kettétört. A hadúr riadtan hátrébb húzódott Kerk súlyos csapása elől. Kerk felemelte a kardját, hogy végezzen ellenfelével.
— Testőrök! — kiáltotta Temuchin. Nem adta meg magát ilyen könnyen a halálnak.
Kerk felnevetett, és eldobta a kardját.
— Nem menekülhetsz, te gyáva féreg! A saját kezemmel akarom kiszorítani belőled a lelket.
Temuchin rávetette magát a pyrruszira. Kerk könyökhajlatába fogta a fejedelem nyakát, és Temuchin néhány másodperc múlva a haragon kívül már félelmet is érzett. Szemei kidülledtek, megpróbálta Kerk ujjait lefejteni magáról, de erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.
A pyrruszi férfi szorítása egyre erősebbé vált.
Kétségbeesésében Temuchin az öve titkos rekeszéhez nyúlt.
— Kerk, vigyázz, kés van nála! — kiáltotta Rhes. De már elkésett. Temuchin tövig belevágta Kerk oldalába a tőrét.
De a várt siker elmaradt. Kerk tovább szorította a hadúr nyakát, míg végül Temuchin testén néhány rángás futott végig, és a hadúr holtan rogyott össze.
Méta azonnal odaszaladt Kerkhez, hogy megnézze a sebét.
— Hagyd a csudába! — mondta a férfi. — Nem komoly sérülés. Majd később megnézed. Most szabadítsuk ki Jasont!
A testőrök, akik mindvégig figyelemmel kísérték a párviadalt, nem akadályozták meg, hogy Rhes kifeszítse a ketrec alját képező deszkákat. Jason erőtlenül végiggurult a földön. Rettentő sovány volt, szemei teljesen beestek. Közel járhatott az éhhalálhoz.
— Meghalt? — kérdezte Méta. Jason erőtlenül felnyitotta a szemét.
— Ha már erre jártatok, vigyetek el innen! — mondta, majd szeme újra lecsukódott.
23
Jason az űrhajó társalgójában feküdt, miután ellátták sebeit, és tápanyagokat juttattak a szervezetébe. Kerk vele szemben ült; Teca éppen a sebét próbálta bekötözni, de a parancsnok ügyet sem vetett az orvos fáradozására.
— Most már mondd el nekünk, hogy tulajdonképpen mi történt, mert Temuchin folyton azt hajtogatta, hogy mindent elveszített.
Méta egy vizes ruhával gyengéden megtörölgette Jason homlokát. A férfi rámosolygott, és megsimogatta a karját.
— Amikor visszatértem az űrhajóra, belebotlottam a könyvtárrobotba. Elkezdtünk beszélgetni, és a Föld hajdani történelmének tanulmányozása során rábukkantam a megoldásra. A gótok barbárok voltak, és a civilizált Római Birodalom ellen harcoltak. Sok csatát megvívtak, de a gótok mindig visszavonultak az erdőbe, és megőrizték barbár szokásaikat és hagyományaikat.
Később, amikor a Római Birodalom hanyatlani kezdett, a gótok elfoglalták Rómát. De kénytelenek voltak beilleszkedni a társadalomba, és hamarosan ők is rómaivá váltak.
Temuchinnnal ugyanez történt. Sorra leigázta a pusztaság törzseit. Azután nem maradt számára meghódítandó terület, csak a mélyföld, ahol viszont sokkal civilizáltabb népek laktak. Temuchin elfoglalta a mélyföldet, a tisztjeit kinevezte a városok parancsnokává, és ő maga is beköltözött a főváros kormányzói palotájába. Az embereinek gyorsan megtetszett a civilizált élet, és a hadúr akkor döbbent rá, hogy legyőzte a mélyföldet, mégis mindent elveszített. Megszűnt a nomád életforma, elveszítette az embereit, akik nem akartak többé sátrakban lakni, a pusztaságban harcolni, hanem a városokban szerettek volna, békességben élni.
Ezért is gondolta, hogy démon vagyok. Azt hitte, ez varázslat, pedig csupán az egyszerű emberek vágya volt a kényelmesebb, boldogabb élet után.
— Szegény Temuchin — suttogta Méta. — A nagyravágyása végül a vesztét okozta.
— Pedig valójában remek hadvezér volt.
Kerk felnyögött, amint Teca az oldalát kötözte.
— Mindjárt megszakad a szívem! Talán sajnáljátok, hogy megöltem?
— Szó sincs róla. Mindent elért, amire vágyott, mielőtt meghalt. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról.
Később, amikor Méta kettesben maradt Jasonnel, a lány megkérdezte:
— Mit fogsz most csinálni?
— Alszom egy egész hónapig, és közben mindig csak annyi időre kelek fel, hogy megtöltsem a gyomromat.
— Nem úgy értettem. Azt szerettem volna tudni, hogy elmész, vagy velünk maradsz?
— Miért érdekel? — kérdezte a férfi.
— Mert… — Méta megpróbálta szavakba foglalni az érzéseit. Ez rendkívül szokatlan volt számára. — Amikor veled vagyok, furcsa dolgokról szeretnék beszélni neked.
A pyrrusziak számára a harc a legfontosabb és a legszebb dolog a világon. De amióta megismertelek, tudom, hogy más is létezik, sokkal szebb dolgok…
Jason kilenc nyelvet beszélt, most mégsem tudott mit mondani. Inkább elfordult.
— Nem! Nézz rám! — mondta Méta, maga felé fordítva Jason fejét. — Amikor azt mondtad, hogy szeretsz, nem is tudtam, mit jelent ez a szó. De azután felismertem magamban is ezt az érzést.
Az arcuk egészen közel volt egymáshoz, a lány csillogó szemekkel nézett rá.
— Szeretlek — suttogta. — Mindig szeretni foglak… Ne hagyj el soha!
Jason egész életében magányos volt, ezért rendkívül zárkózottá vált. Kalandozásai során, persze, számtalan asszonnyal találkozott, de az egyik jött, a másik ment.
Nem fűzte hozzájuk semmiféle mély érzelem. Az idő múlásával mégis egyre jobban érezte, hogy szüksége van valakire. Valakire, akivel megoszthatja a gondolatait, akitől gyengédséget, szeretetet kap. De ezt még önmagának sem merte beismerni.
— Azt hiszem, hamarosan megnyitjuk a bányákat, és letelepedünk ezen a bolygón. Valamennyi pyrruszi erre vágyik. Később városok épülnek mindenütt, megindul a kereskedelem, és az emberek békében élhetnek…
— Igen, ez nagyszerű lesz. Új világ születik ezen a bolygón. A pyrrusziak otthonra találnak, és lassan beleolvadnak az itteni társadalomba. Igen, mi, pyrrusziak itt maradunk… de te mit fogsz csinálni? Nem szívesen hagyom el a társaimat, de ha te elmész, én is veled megyek.
— Nem kell elhagynod őket. Itt akarok maradni. Végül is a „törzshöz” tartozom, nem? Életem során végigcsavarogtam a galaxist. Szeretnék végre otthonra lelni.
— Velem?
— Igen, veled!
Nem volt szükség a további szavakra. Testük összefonódott, és szenvedélyesen megcsókolták egymást.