Francis rápillantott Sarl testvérre, aki a nyolcvanas éveit taposta, és csaknem teljesen vak volt.
— Mennyi idejébe telt? — kérdezte.
— Körülbelül negyven évébe — mondta Horner testvér. — Persze csak körülbelül heti öt órát töltött vele, és bizony igencsak komoly matematikát igényel!
Francis elgondolkodva bólintott.
— Ha évtizedenként rekonstruálni lehet egy oldalt, akkor talán néhány évszázad múlva…
— Még annyi sem kell! — károgott közbe Sarl testvér, anélkül hogy felnézett volna a munkájából. — Minél többet pótolsz, annál gyorsabban megy a többi! A következő oldallal pár év alatt végzek. Azután, ha Isten is úgy akarja, talán… — Hangja motyogássá halkult. Francisnak feltűnt már, hogy Sarl testvér munka közben magában szokott beszélni.
— Rajtad áll — mondta Horner testvér. — Az örökzöldeknél mindig jól jön a segítség, de ha akarod, dolgozhatsz valamilyen saját témán is.
Az ötlet váratlanul villant bele Francis testvér agyába.
— Fordíthatom arra az időt — bökte ki —, hogy másolatot csináljak az óvóhelyen talált Leibowitz-kéknyomatról?
Horner testvér egy pillanatra szemlátomást meghökkent.
— Hát… nem is tudom, fiam. Tisztelendő apát urunk… szóval mintha kissé érzékeny volna erre. És a kéknyomat nem feltétlenül tartozik a Memorabíliák közé. Egyelőre nincs besorolva.
— De jól tudja, hogy a kéknyomatok ki szoktak fakulni, atyám! És nagyon sok fény érte már. Olyan sokáig volt a dominikánusoknál Új-Rómában…
— Hát… gondolom, elég rövid lélegzetű munka lenne. Ha Arkos atya nem ellenzi… De hát… — Kételkedve ingatta a fejét.
— Esetleg betehetném egy sorozatba — vetette föl gyorsan Francis. — Az a néhány újramásolt kéknyomatunk is már töredezik az öregségtől. Ha egy sor másolatot készítenék… néhány másikról is…
Horner fanyar mosolyra húzta a száját.
— Vagyis azt akarod mondani, hogy ha a többi közé csempészed a Leibowitz-kéknyomatot, akkor talán nem veszik észre.
Francis elvörösödött.
— Talán föl sem tűnne a dolog Arkos atyának, ha netán erre vetődik, mi?…
Francis egyik lábáról a másikra állt.
— Jól van — mondta Horner, és hamiskásan megesik lant a szeme. — Felhasználhatod a szabadon maradó idődet arra, hogy másolatot készíts bármelyik rossz állapotban levő, újramásolt nyomatról! Ha másvalami is közéjük keveredik, majd megpróbálom nem észrevenni…
Francis testvér több hónapot töltött el azzal, hogy újrarajzolta a Memorabíliák irattárában levő régebbi nyomatokat, mielőtt hozzá mert nyúlni a Leibowitz-nyomathoz. Ha a régi rajzokat egyáltalán érdemes volt megmenteni, akkor egy-kétszáz évenként amúgy is le kellett másolni őket. Nemcsak az eredeti példányok fakultak ki, hanem gyakran az újrarajzolt változatok is szinte kivehetetlenné váltak egy idő múlva, mert a felhasznált tinták sem voltak elég tartósak. Francisnak halvány fogalma sem volt róla, hogy az ősök miért használtak fehér vonalakat és fehér betűket sötét alapon, miért nem inkább fordítva. Amikor durva vázlatrajzot készített egy-egy nyomatról faszénnel, és ily módon az eredeti kép negatívját állította elő, a hevenyészett vázlat valahogy valóságosabbnak tetszett, mint a sötét alapon fehérlő eredeti; az ősök azonban mérhetetlenül bölcsebbek voltak Francisnál, és ha ők nem sajnálták a faradságot, hogy festékkel vonják be azokat a részeket, ahol közönségesen csak a tiszta papír lett volna, és kihagyják a fehér papír hajszálvékony csíkjait ott, ahol egy rendes rajzon tintavonal húzódott volna, akkor minden bizonnyal jó okuk volt rá. Francis igyekezett úgy lemásolni a dokumentumokat, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az eredetiekre — még ha a feladat, hogy kék tintát kenjen szét parányi fehér betűk körül, hallatlanul nehéz volt is, ráadásul úgy fogyasztotta a tintát, hogy Horner testvér erőteljesen morgolódott miatta.
Francis lemásolt egy régi építészeti tervrajzot, aztán egy gépalkatrész rajzát, melynek a geometriája tisztán érthető volt, a funkciója viszont annál kevésbé. Újrarajzolt egy mandalaféle absztrakt ábrát is, SZTÁTOR TEK. MOD 73-A 3-PH 6-P 1800 MIN-1 4 kW A OSZT. KALITKÁS címmel, mely teljességgel felfoghatatlannak bizonyult, és kalitka ide vagy oda, a legkevésbé sem látszott alkalmasnak madarak vagy kisebb emlősök fogva tartására. Az ősök módszerei gyakran titokzatosak voltak; talán különleges tükörrendszerre lett volna szükség, hogy az ember meglássa az állatot. Francis mindenesetre nagy műgonddal lemásolta.
Csak azután, hogy az apát, aki olykor-olykor átvonult a másolószobán, már legalább háromszor látta dolgozni egy másik ábrán (Arkos kétszer is megállt, hogy egy gyors pillantást vessen Francis munkájára), azután szedte össze a bátorságát, hogy odamerészkedjék a Memorabíliák irattárához a Leibowitz-nyomatért — majdnem egy évvel szabadon választott munkájának megkezdése után.
Az eredeti dokumentumot már többé-kevésbé restaurálták. Azt leszámítva, hogy a Boldog nevét viselte, kiábrándítóan emlékeztetett a korábban lerajzoltakra.
A Leibowitz-nyomatból semmit sem lehetett kihüvelyezni; a józan ész sem segített, sőt. Francis annyit tanulmányozta, hogy végül már lehunyt szemmel is maga előtt látta teljes, elképesztő bonyolultságában, de egy szemernyivel sem tudott meg többet. Nem látszott többnek, mint vonalak szövevényének, melyek szétszórt izéket, krikszkrakszokat, bigyókat, miskulanciákat és hogyishívjákokat kötöttek össze. A vonalak legtöbbje vízszintes vagy függőleges volt, és vagy egy kis áthidalással, vagy ponttal keresztezték egymást; derékszögben elkanyarodtak, hogy megkerüljék az izéket, és sohasem értek véget csak úgy, hanem mindig bigyóban, krikszkrakszban vagy hogyishívjákban végződtek. Annyira értelmetlen volt, hogy ha az ember sokáig bámulta, szinte elhülyült tőle. Francis mindazonáltal nekifogott, hogy pontosan lemásoljon minden részletet. Még a közepe táján levő barnás foltról sem feledkezett meg, amelyről úgy vélte, talán a Boldog Vértanú tulajdon vére lehet, ám Jeris testvér szerint csak egy rothadt almacsutka hagyta ott a nyomát.
Jeris testvér, aki Francisszal egy időben nyert bebocsátást a másolótanoncok szobájába, szemlátomást élvezettel ugratta Francist a vesszőparipája miatt.
— Könyörgök, világosíts fel, tanult testvérem — kérdezte, odahajolva Francis válla fölé —, mit jelent a „Tranzisztoros vezérlőrendszer a 6-B egységhez”!
— Nyilvánvalóan ez a dokumentum címe — mondta Francis kissé mérgesen.
— Nyilvánvalóan. De mit jelent?
— Ez a neve a diagramnak, melyet magad előtt látsz, együgyű testvérem. Mit jelent az, hogy „Jeris”?
— Az bizony nem sokat — mondta Jeris testvér megjátszott alázattal. — Kérlek, bocsásd meg együgyűségemet. Sikeresen definiáltad a nevet azzal, hogy rámutattál a dologra, ami valóban a név jelentése. De a rajz maga is ábrázol valamit, ugyebár? Mit ábrázol a rajz?