ELSŐ RIPORTER: Hogyan vélekedik lordságod Sir Rische Thon Berkernek arról a kijelentéséről, hogy az északnyugati partvidéken a sugárzási szint tízszerese a normálisnak?
HONVÉDELMI MINISZTER: Nem értesültem Sir Rische vélekedéséről.
ELSŐ RIPORTER: Azért fogadjuk el igaznak! Ön szerint mi okozhatott ekkora radioaktivitást?
HONVÉDELMI MINISZTER: Erre a kérdésre csak feltevésekkel lehetne válaszolni. Talán Sir Rische valami gazdag uránium-lelőhelyre bukkant. Nem, ezt töröljék! Nem nyilatkozom!
MÁSODIK RIPORTER: Lordságod hozzáértő és felelősségteljes szakembernek tekinti Sir Rische-t?
HONVÉDELMI MINISZTER: Sohasem állt a minisztériumom alkalmazásában.
MÁSODIK RIPORTER: Ez nem válasz.
HONVÉDELMI MINISZTER: Nagyon is válasz! Mivel sohasem állt a minisztériumom alkalmazásában, nem tudom megítélni sem a hozzáértését, sem a felelősségérzetét. Én magam nem vagyok tudós.
RIPORTERNŐ: Igaz-e, hogy a Csendes-óceán vidékén a közelmúltban nukleáris robbanás történt?
HONVÉDELMI MINISZTER: Amint ön is jól tudja, hölgyem, bármiféle atomfegyver-kísérlet főbenjáró bűntett és az érvényes nemzetközi jog szerint háborús bűncselekmény. Nem állunk háborúban senkivel. Választ ad ez a kérdésére?
RIPORTERNŐ: Nem, lordságod, a legkevésbé sem! Nem azt kérdeztem, hogy végeztek-e kísérletet, hanem azt, hogy történt-e robbanás!
HONVÉDELMI MINISZTER: Mi nem robbantottunk föl semmit. Ha másvalaki robbantott volna, akkor ön szerint, hölgyem, tájékoztatták volna róla a mi kormányunkat?
(Udvarias nevetés.)
RIPORTERNŐ: Ez még mindig nem válasz a…
ELSŐ RIPORTER: Lordságod, Jerulian képviselő azzal vádolja az Ázsiai Koalíciót, hogy hidrogénbombákat szerelnek össze a világűrben, és azt állítja, hogy a mi Végrehajtó Tanácsunk tud erről, de tétlenül tűri. Igaz ez?
HONVÉDELMI MINISZTER: Ha jól tudom, az ellenzék vezérszónoka csakugyan felhozott valami nevetséges vádat… igen.
ELSŐ RIPORTER: Miért nevetséges a vád? Mert nem készítenek a világűrben űr-föld rakétákat? Vagy mert nem tűrjük tétlenül?
HONVÉDELMI MINISZTER: Mindkét szempontból nevetséges. Szeretném azonban fölhívni a figyelmet arra, hogy a nukleáris fegyverek gyártását egyezmény tiltja azóta, hogy újra kifejlesztették őket. Mindenütt tilos gyártani őket — a Földön és az űrben is!
MÁSODIK RIPORTER: De olyan egyezmény nincs, amely megtiltaná a hasadóanyagok Föld körüli pályára juttatását, ugye?
HONVÉDELMI MINISZTER: Természetesen nincs! Minden hosszú távú űrhajó atommeghajtású. Fel kell tölteni őket üzemanyaggal.
MÁSODIK RIPORTER: És azt sem tiltja egyezmény, hogy egyéb anyagokat és alkatrészeket lőjenek föl, amelyekből atomfegyvert lehet összeállítani?
HONVÉDELMI MINISZTER (ingerülten): Tudomásom szerint egyetlen egyezmény vagy parlamenti törvény sem tiltotta be az anyag létezését a Föld légkörén kívül! Értesüléseim szerint a világűr dugig van olyasféle tárgyakkal, mint a Hold és a kisbolygók, amelyek nagyon is kézzelfoghatóak!
RIPORTERNŐ: Azt akarja mondani lordságod, hogy a nukleáris fegyvereket elő lehet állítani a Földről származó nyersanyagok nélkül?
HONVÉDELMI MINISZTER: Nem, ezt nem állítottam. Elméletileg persze lehetséges. Én csak azt mondtam, hogy semmiféle egyezmény vagy törvény nem tiltja, hogy ilyen vagy olyan nyersanyagokat juttassanak az űrbe — csak atomfegyvert nem szabad.
RIPORTERNŐ: Ha a közelmúltban sor került nukleáris fegyver kipróbálására Keleten, melyiket tartja valószínűbbnek: hogy egy föld alatti robbantás tört ki a felszínre, vagy hogy egy űr-föld rakéta robbanófeje hibásodott meg?
HONVÉDELMI MINISZTER: Hölgyem, a válasz annyira feltevéseken alapulna, hogy jobb, ha semmit sem mondok.
RIPORTERNŐ: Én csak Sir Rische-t és Jerulian képviselőt idéztem.
HONVÉDELMI MINISZTER: Ők tetszésük szerint szabadjára engedhetik a képzeletüket. Én nem.
MÁSODIK RIPORTER: Lehet, hogy indokolatlanul gúnyosnak találja a kérdést, de… mi lordságod véleménye az időjárásról?
HONVÉDELMI MINISZTER: Texarkana vidékén elég meleg van, nem? Úgy tudom, délnyugaton forgószelek pusztítanak. Lehet, hogy ide is eljutnak.
RIPORTERNŐ: Támogatja az Anyák Mozgalmát, Lord Ragelle?
HONVÉDELMI MINISZTER: Mélységesen helytelenítem! Rossz hatással van a fiatalságra, különösen az ifjú újoncokra. A fegyveres erőknek elsőrangú katonái lehetnének, ha harcosaink mentalitását nem rontották volna meg az Anyák.
RIPORTERNŐ: Ezt idézhetjük?
HONVÉDELMI MINISZTER: Hogyne, hölgyem — de csak a nekrológomban, előbb nem!
RIPORTERNŐ: Köszönöm. Megírom előre.
Akárcsak apátelődei, Dom Jethrah Zerchi sem volt természeténél fogva elmélkedő alkat, noha mint közösségének lelki atyja, fogadalmat tett rá, hogy elősegíti a szemlélődő élet bizonyos elemeinek kifejlődését nyájában, és mint szerzetes arra, hogy Önmagában is igyekszik előtérbe helyezni az elmélkedő beállítottságot. Dom Zerchi egyikben sem ért el nagy sikert. A természete cselekvésre ösztönözte még a gondolkodásban is: az agya sem volt hajlandó nyugton maradni és elmélkedni. Volt benne valami nyughatatlanság, az vitte a nyája élére, határozottabb, sőt olykor sikeresebb vezetővé tette elődei egyikénél-másikánál, de ebből a nyughatatlanságból könnyen válhatott hiba, sőt bűn is.
Zerchi többnyire homályosan tudatában volt annak, hogy hajlamos az elhamarkodott vagy ösztönös cselekvésre, ha legyőzhetetlen sárkányokkal kerül szembe. Ebben a pillanatban azonban a tudat nem homályos volt, hanem kínzóan eleven, de sajnálatos módon visszamenőleges hatályú. A sárkány már megharapta Szent Györgyöt.
A sárkány nem volt más, mint a Nyavalyás Titkárgép, melynek gonoszul terpeszkedő elektronikus tömege betöltötte a falba épített szekrények felét és az apát íróasztalának harmadát. Mint rendesen, a szerkezet most is rakoncátlankodott. Rossz helyre tette a nagybetűket, rossz helyre az írásjeleket, és összekeverte a legkülönbözőbb szavakat. Egy pillanattal korábban pedig elektromos felségsértést követett el magának az apát úrnak a személye ellen, aki miután három napja hiába várt a szerelő eljövetelére, úgy határozott, hogy saját kezűleg javítja meg az univerzális szörnyeteget. A dolgozószoba padlóját elborították a próbadiktálások gépelt lapjai. Az egyik jellegzetes példányon ez állt:
pRóba próBa próbA? PRÓba próba? A minDenségiT? miÉrt írJA ezEKEt a rohaDT nagybetűKET§ nem zÖRög a parasZT = ha A sZÉL nem MulYa? aZ áldóJÁt + hátHa latINul joBban megy% nA ezt fordITsd le; neCCesse Est epistULam sacri coLLegio mIttendaM esse statim dictem? Mi bajA eNNek a dÖGnek§
Zerchi a padlón ült a papírfoszlányok között, és azon igyekezett, hogy kimasszírozza alsó karjából a remegést, miután kevéssel előbb megrázta az áram, amikor belekotort a Titkárgép belső részeibe. A rángatózás a levágott békacomb galván reflexére emlékeztette. Mivel előzőleg gondosan ügyelt rá, hogy áramtalanítsa a berendezést, mielőtt belenyúlt, nem tudott másra gondolni, mint hogy az a sátáni szörnyeteg, aki feltalálta, lehetőséget adott a gépnek arra, hogy akár energiaellátás nélkül is végezni tudjon a használóival. Miközben valami meglazult vezeték után kutatva csavargatta, rángatta a csatlakozókat, orvul megtámadta egy szűrőkondenzátor, mely kihasználta az alkalmat, hogy a nagy tiszteletű apát úr személyén át süljön ki, amikor az apát úr könyöke hozzáért a külső burkolathoz. Zerchi azonban nem tudhatta, hogy vajon a szűrőkondenzátorokra vonatkozó természeti törvénynek esett-e áldozatul, vagy egy fortélyosan megszerkesztett csapdának, mely a kutakodó laikusok elriasztására szolgált. Mindenesetre esett. A padlón elfoglalt helyzetét nem önszántából vette föl. Zerchi apát csak annyi szakértelemmel dicsekedhetett a többnyelvű átíró titkárgépek javítása terén, hogy egyszer sikerült eltávolítania egy döglött egeret az információtároló áramkörök közül, s ezzel megszüntette a gépnek azt a rejtélyes törekvését, hogy kettőzze a szótagokat (ketkettőztőzzeze aa szószótatagogokatkat). Döglött egeret ezúttal nem találván, csak meglazult vezetékek után tapogatózhatott, és reménykedhetett abban, hogy az Ég elektronikus kézrátevő gyógyító erővel ruházta fel. A jelek szerint azonban hiába.