Mort lábra állt. Visszaemlékezett, milyen volt Halálnak lenni. Megragadta az érzést, hagyta, hogy fölszínre bukjon…
— NEM — mondta.
— Á! AKKOR HÁT EZ EGYENRANGÚ ELLENFELEK KÖZÖTTI KIHÍVÁS?
Mort nagyot nyelt. De legalább most már világos volt az útja. Amikor leugrasz egy szirtről, életed nagyon határozott irányt vesz.
— Ha szükséges — válaszolta. — És ha nyerek…
— HA GYŐZNÉL, ABBAN A HELYZETBEN LESZEL, HOGY AZT TEHETSZ, AMI CSAK TETSZIK — folytatta a mondatot a Halál. — KÖVESS!
Elvonult Mort mellett, ki az előcsarnokba.
A többi négy alak Mortra nézett.
— Biztos vagy abban, hogy tudod, mit csinálsz? — kérdezte Meccetüzes.
— Nem.
— Nem tudod legyőzni a mestert — jegyezte meg Albert. Sóhajtott egyet. — Nekem elhiheted.
— Mi fog történni, ha veszítesz? — firtatta Kelli.
— Nem fogok veszíteni — felelte Mort. — Épp ez a gond.
— Apus azt akarja, hogy nyerjen — szólt közbe keserűen Yzabell.
— Úgy érted, hagyni fogja, hogy Mort győzzön? — érdeklődött Meccetüzes.
— Ó, nem, nem fogja hagyni. Csak azt akarja, hogy ő győzedelmeskedjen.
Mort bólintott. Ahogy követték a Halál sötét alakját, mérlegelte a végtelen jövőt, az Időn kívül élve, szolgálva azt a rejtélyes célt, amit a Teremtő szándékolt. Nem tudta hibáztatni a Halált, hogy szabadulni akar a melótól. A Halál azt mondta, a csontok nem kötelezőek, de talán az nem is számít. Vajon az örökkévalóság hosszú időnek érződik-e majd, vagy minden élet — egy személyes nézőpontból — pontosan ugyanolyan hosszú?
Szia, mondta egy hang a fejében. Emlékszel rám? Én vagyok te. Miattam kerültél ebbe a helyzetbe.
— Köszi — mondta keserűen. A többiek rápillantottak.
Akár sikert is elérhetsz, mondta a hang. Van egy nagy előnyöd. Te már voltál ő, ő viszont sose volt te.
A Halál átsöpört az előcsarnokon, be a Hosszú Szobába; a gyertyák engedelmesen lángra lobbantak, ahogy belépett.
— ALBERT!
— Mester?
— HOZD IDE AZ ÜVEGEKET!
— Igen, mester.
Meccetüzes megmarkolta az öreg karját.
— Te varázsló vagy — sziszegte. — Nem kell megtenned, amit mond!
— Hány éves vagy, kölök? — kérdezte kedvesen Albert.
— Húsz.
— Amikor majd annyi idős leszel, mint én, másképp fogod látni a választási lehetőségeid. — Morthoz fordult. — Sajnálom.
Mort kihúzta kardját; pengéje csaknem láthatatlan volt a gyertyafényben. A Halál megfordult, és szembehelyezkedett vele; vékony árnyalak a homokórák magasba tornyosodó állványa előtt.
Kinyújtotta kezét. A kasza apróka mennydörgéssel benne termett.
Albert visszajött az üvegek szegélyezte utak egyikén két homokórával, s szótlanul letette őket az egyik oszlop kiszögellésére.
Az egyik mérete többszöröse volt a közönséges homokórákénak — fekete, vékony és bonyolult koponya-csontok minta ékítette.
Nem ez volt a legkellemetlenebb dolog benne.
Mort lelke mélyén fölnyögött. Nem látott benne homokot.
A kisebb üveg mellette elég egyszerű és mesterkéletlen volt. Mort érte nyúlt.
— Szabad? — kérdezte.
— CSAK TESSÉK.
A Mort nevet vésték a fölső üvegfalba. A fiú föltartotta a fénybe, különösebb meglepődés nélkül észlelve, hogy alig valamicske homok maradt benne. Amikor a füléhez emelte, azt gondolta, hallja még a körülötte lévő milliárdnyi homokóra örökös morajlása fölött is annak hangját, ahogy saját élete eliramlik.
Nagyon óvatosan tette le.
A Halál Meccetüzeshez fordult.
— MR. VARÁZSLÓ, URAM, LEGYEN OLYAN JÓ ÉS SZÁMOLJON HÁROMIG!
Meccetüzes gyászosan bólintott.
— Uraim, bizonyosak önök abban, hogy ügyüket nem lehetséges a tárgyalóasztal mellett… — kezdte.
— NEM.
— Nem.
Mort és a Halál óvatosan köröztek egymás körül, tükörképük meg-megvillant a homokórák sorain.
— Egy! — mondta Meccetüzes.
A Halál vészjóslóan megperdítette kaszáját.
— Kettő!
A pengék félúton találkoztak, s olyan zaj hallatszott, mint amikor egy macska lecsúszdázik egy üvegtáblán.
— Mindketten csaltak! — ámult Kelli. Yzabell bólintott.
— Na persze — mondta.
Mort hátraugrott, túl lassú ívben lendítve kardját, amit a Halál könnyedén kivédett, s a hárítást egy gonosz alulvágásba fordította, amit Mort csak egy ügyetlen helyből ugrással tudott elkerülni.
Ámbátor a kasza nem emelkedik ki a harci fegyverek közül, bárki, aki valaha is a rossz oldalán állt, mondjuk egy parasztlázadásnál, tudni fogja, hogy szakavatott kezekben bizony félelmetes. Ha egyszer tulajdonosa már lendületbe hozta, s lendül meg perdül, senki se — beleértve a kasza forgatóját is — lehet biztos abban, hol a francban van éppen a penge, s hol lesz legközelebb.
A Halál vigyorogva közelgett. Mort lebukott egy fejmagasságban érkező vágás elől, oldalra vetődött, s hallotta a csörömpölést maga mögött, ahogy a kasza hegye elkapott egy homokórát a legközelebbi polcon…
…Morpork egyik sötét sikátorában egy pöcegödör-tisztító vállalkozó a mellkasához kapott, s előrezuhant a kordéja fölött…
Mort elgurult, és fölpattant két kézzel suhogtatva kardját a feje fölött, sötét lelkesültség pezsdült benne, ahogy a Halál rohant hátrafelé a tarka padlólapokon. A vad lendítés keresztülvágott egy polcon; üvegterhéből egyik a másik után csúszni kezdett a padló felé. Mort halványan tisztában volt azzal, hogy Yzabell elszáguld mellette, hogy egyesével elkapja őket…
…szerte a Korongon négy ember csodával határos módon megmenekült a halálos zuhanásból…
…és aztán a fiú előrerontott, előnyét a végsőkig kiaknázva. A Halál keze olyan gyorsan mozgott, hogy csak elmosódottan látszott, ahogy megakasztott minden csapást és döfést, aztán fogást váltott a kaszán, és ívben föllendítette a pengéjét, amit Mort egy oldallépéssel botladozva kikerült, megtaszítva egy homokóra keretét a kardmarkolattal, s ezzel röpülve küldte át a szobán…
…a Kostetőn egy thargapásztor, aki lámpafénynél keresett egy elveszett tehenet az alpesi legelőn, elvesztette lába alól a talajt, s váratlanul ezer lábnyi zuhanásba kezdett…
…Meccetüzes előrevetődött, s kétségbeesetten kinyúló kézzel elkapta a bukfencező üveget, megütötte magát, ahogy földet ért, s tovább csúszott hasán a lendülettől…
…egy göcsörtös szikamórfa rejtelmesen föltűnt a sikítozó pásztor alatt, s megtörte zuhanását, megszüntetve ezzel nagyobbszabású gondjait — halál, az istenek ítélete, a Paradicsom bizonytalansága és így tovább —, és helyettesítette azokat azzal a viszonylag egyszerű problémával, hogy most aztán másszon föl úgy körülbelül száz lábnyi csupasz, jeges sziklán teljes sötétségben.
Volt egy kis szünet, amikor a küzdő felek elhátráltak egymástól, majd újra körözni kezdtek kedvező alkalomra várva.
— Kell legyen valami, amit megtehetünk! — mondta Kelli.
— Mort így is, úgy is veszíteni fog — rázta a fejét Yzabell. Meccetüzes kirázta az ezüst gyertyatartót puffos ruhaujjából, s elgondolkozva dobálgatta kézbőlkézbe.
A Halál fenyegetően fölemelte a kaszát, véletlenül összezúzva egy homokórát a vállával…
…Bes Pelargicban a Császár legfőbb kínzómestere hirtelen belepottyant a saját savvermébe…