— Ne haragudj — mondta. Elővett egy zsebkendőt és megtörölgette a szemét. — Nem akartam jelenetet rendezni.
— Semmi baj.
A nő a padlóra szegezte a tekintetét.
— Megpróbálhatnál segíteni Keith-en. Az átlagos ügynökök feladták, de te még megpróbálhatod.
Olyan kérés volt ez, ami ellen nem volt fellebbezés.
— Megtehetném — mondta Everard — De valószínűleg nem járnék sikerrel. A meglévő feljegyzések azt mutatják, hogy ha próbáltam is, kudarcot vallottam. A téridő bármilyen megváltoztatását pedig nem nézik jó szemmel, még az ilyen apró eseteknél sem.
— Keith számára ez nem apróság — mondta a nő.
— Tudod, Cyn — mormolta Everard — egyike vagy annak a valaha is élt, nagyon kevés nőnek, aki ezt így fogalmazza meg. A legtöbben azt mondták volna: Nekem ez nem apróság.
Elkapta a nő tekintetét, és Cynthia egy pillanatra mozdulatlanná dermedt.
— Ne haragudj, Manse. Nem gondoltam arra, hogy… azt hittem, hogy ennyi idő után már…
— Miről beszélsz? — vonult védekezésbe Everard.
— Az őrjárati pszichológusok nem tudnának segíteni neked? — kérdezte Cynthia. Megint lekonyult a feje. — Már úgy értem, hogy ha képesek minket úgy kondicionálni, hogy egyszerűen képtelenek legyünk bárki illetéktelennek is beszélni az időutazásról… akkor nyilván az is lehetséges, hogy valakiből kikondícionálják a…
— Hagyd abba — mondta durva hangon Everard.
Egy ideig a pipája szopókáján rágódott.
— Oké — mondta végül. — Van egy ötletem, amit talán még nem próbáltak ki. Ha Keith-t bármilyen módon meg lehet menteni, akkor holnap délig visszakapod őt.
— Nem tudnál átugratni odáig, Manse? — Kezdett reszketni.
— Át tudnálak — felelte a férfi — de nem foglak, így vagy úgy, de holnapra ki kell pihenned magad. Most hazaviszlek, és szépen beveszel egy altatót. Azután visszajövök ide és végiggondolom a helyzetet — A szája valami vigyorfélére rándult. — Hagyd a hálálkodást, jó? Mondtam, hogy gondolkodnom kell.
— Manse… — fonódtak a nő ujjai Everard kezére.
A férfiben hirtelen remény támadt, amiért csak átkozhatta magát.
3.
Az i.e. 542-es év őszén egy magányos férfi bukkant ki a hegyekből, és ereszkedett le a Kur völgyébe. Szemrevaló gesztenyebarna paripát ült meg, amely még a szokásos lovassági állatoknál is nagyobb volt. Ez máshol szinte kihívás lett volna az útonállóknak, de a Nagy Király oly sok törvénnyel látta el birtokait, hogy a mondás szerint akár egy arannyal teli kosarat vivő szűzleány is bántatlanul végigjárhatta Perzsiát. Ez volt az egyik oka annak, hogy Manse Everard éppen erre az időpontra ugrott, tizenhat évvel Keith Denison úticélja utánra.
A másik oka az volt, hogy jóval az izgalom lecsillapodása után érkezzen, amit a másik időutazó megjelenése feltehetőleg keltett 558-ban. Bármi is az igazság Keith sorsát illetően, jobb lesz visszafelé megközelíteni — az előre haladó módszerek mindenesetre nem vezettek sikerre.
Végül pedig, az Akháj Miliő irodája szerint az 542-es ősz volt történetesen az első viszonylag nyugodt évszak az eltűnés óta. Az 558-553 közti évek feszültséggel voltak terhesek, mert Ansan perzsa királya, Kuru-sh (akit az utókor inkább Koresh vagy Kürosz néven ismert) egyre inkább meghasonlott méd felsőbb urával, Asztiagésszel. Aztán jött Kürosz lázadásának három éve, polgárháború gyengítette meg a birodalmat, és a perzsák végül felülkerekedtek északi szomszédaikon. De alig győzedelmeskedett Kürosz, máris ellen-lázadásokkal kellett szembenéznie, valamint turáni betörésekkel. Négy évébe telt, míg ezeken a gondokon úrrá lett és kiterjesztette uralmát kelet felé. Ez megrémítette a többi uralkodót: Babilon, Egyiptom, Lüdia és Spárta szövetségre léptek, hogy elsöpörjék. Az inváziót Krőzus lüd király vezette 546-ban. A lüdöket legyőzték és annektálták, de ők fellázadtak: újra és újra le kellet verni őket, a nehezen kezelhető görög gyarmatokkaclass="underline" Jóniával, Kariával és Líciával pedig egyezséget kellett kötni. Míg tábornokai ezzel foglalkoztak nyugaton, Kürosz maga keleten háborúskodott, hogy visszaszorítsa a vad lovasnépeket, akik különben felégették volna városait.
Most volt egy lélegzetvételnyi szünet. Cilicia harc nélkül meg fogja adni magát, mert látja, hogy Perzsia a világon eddig még sosem látott emberséggel és a helyi szokások tiszteletben tartásával kormányozza tartományait. Kürosz a nemeseire fogja hagyni a keleti csetepatékat, és életét birodalma megszilárdításának szenteli. 539-ig nem is folytatódik a Babilon elleni háború, és Mezopotámiát is csak akkor szerzi meg. Azután Kürosznak van még egy békés időszaka, amíg az Aral tavon túlról érkező vadak túlságosan meg nem erősödnek, és a Király kénytelen nem lesz haláláig viaskodni velük.
Manse Everard úgy lépett be Pasargadae-ba, mintha a remény tavasza köszöntött volna be.
Nem mintha az akkori idők alapot szolgáltattak volna ilyen légies, virágos metaforákhoz. Poroszkálása közben mérföldes szakaszokon látott kiszáradt földeken görnyedező parasztokat, nyikorgó, festetlen ökrösszekereket. Az út pora a szemébe szállt. Rongyos kisgyerekek szopták a hüvelykujjukat ablaktalan sárkunyhók előtt, és bámulták meg nagy szemekkel. Egy csirke rohangált fel-alá az országúton, amíg a királyi futár, ami fölriasztotta, halálra nem tiporta. Egy csapat lándzsás poroszkált arra festői egyenruhában: buggyos nadrágban, pikkelyes páncélban, hegyes sisakban, vidám csíkos köpenyben, de ők is koszosak, izzadtak voltak, és rossz vicceket pufogtattak. Vályogkerítések oltalmában a gazdagok hatalmas házakat birtokoltak gyönyörű kertekkel, de egy ilyen gazdaság nem tudott eltartani túl sok ilyen birtokot. Pasargadae kilencven százalékban keleti város volt, kanyargós, piszkos sikátorokkal az arctalan kunyhók közt, zsíros fejkendők, lobogó köpenyek, a bazárok kiáltozó árusai, sebeiket mutogató koldusok, nyúzott tevéket és roskadásig málházott öszvéreket vezető kalmárok, szemétdombokon kotorászó kutyák, macskanyávogás-szerű taverna-zene, hadonászó és átkokat szóró férfiak — vajon honnan indult ez a mese a kifürkészhetetlen, titokzatos Keletről?
— Alamizsnát, uram! Alamizsnát, a Fény szerelmére! Adj alamizsnát, és Mithrász rád mosolyog…!
— Vedd meg, uram! Apám szakállára esküszöm, hogy nem volt még ügyesebb kéz, ami finomabb portékát készített volna, mint amilyen ez a kantár, amit most neked ajánlok, te emberek legszerencsésebbike, mindössze ezért a nevetséges összegért…
— Erre, uram, erre, csak négy házzal arrébb van egész Perzsia legjobb szerája — nem, az egész világé. Párnáink hattyútollal vannak töltve, atyám bora egy maharadzsának is megfelelne, anyám pedig olyan piláfot készít, melynek híre a világ minden részébe eljutott, nővéreim pedig az öröm három holdja, mindössze…
Everard ügyet sem vetett a mellette loholó gyerekes hívogatókra. Az egyik megfogta a bokáját, erre Everard káromkodva kirúgott. A fiú a szégyenkezés legkisebb jele nélkül elvigyorodott. Everard remélte: elkerülheti, hogy fogadóban kelljen megszállnia. Bár a perzsák tisztábbak voltak, mint ebben a korban a legtöbb nép, férgek és rovarok azért voltak.