— „What you see is what you get”, egen — helyeselt a Finn. — Láttam a pasas szilíciumsémáját. Nagyon kirívó. Amit elképzel, azt látod. Az sem zárható ki, hogy mindezt egy impulzussá tudja szűkíteni, és felettébb könnyen szétégetheti vele bárki retináját.
— Elmondta már ezt a hölgybarátjuknak? — Terzibasdzsián előrehajolt az ultravelúr kagylóülések közé. — Törökországban a nők még mindig nők. Ez a…
A Finn felhorkant. — Csokornyakkendőt köt rád a golyóidból, ha ferdén nézel rá!
— Nem értem ezt a kifejezést.
— Sebaj — mondta Case -, annyit tesz: pofa be.
Az örmény visszaült, fémszerű aftershave-illatot hagyva maga után. Egy Sanyo adóvevőbe kezdett suttogni, görög, francia, török és elszigetelten angol töredékszavakból kevert, különös nyelvsalátát használva. Az adóvevő franciául válaszolt. A Mercedes puhán befordult egy sarkon. — A fűszeres bazárt, egykori nevén az egyiptomi bazárt — sorolta -, a Hatice szultán által 1660-ban felállított korábbi bazár helyén állították. Ez a város központi fűszer-, software-, parfüm- és drogpiaca…
— Drogok — kapott a szón Case, aki a kocsi ablaktörlőit figyelte, amelyek oda-vissza sikálták a golyóálló lexánüveget. — Mit is mondtál az előbb, Sercli, ez a Riviera mivel lövi magát?
— Kokain és meperidin keverékével, kérem. — Az örmény visszatért a Sanyo-val folytatott beszélgetéséhez.
— Demerolnak is nevezik — tette hozzá a Finn. — Speedball-művész az ürge. Furcsa népség között forogsz, Case.
— Oda se neki — mondta Case, és felgyűrte a dzsekije gallérját. — Alkalomadtán szerzünk szegény fickónak egy új hasnyálmirigyet.
Miután beléptek a bazárba, a Finn észrevehetően felderült, mintha csak megvigasztalódott volna a tömeg sűrűségétől és a bezártság érzetétől. Széles csarnokon sétáltak végig az örménnyel, pernyefoltos plasztiklepedők és az ipari forradalom korából származó, ittfelejtett, zöldre festett vasszerkezet alatt. Lebegő reklámok vibráltak és vonaglottak ezerszámra.
— Hé, a Krisztusát! — kiáltott fel a Finn, és megragadta Case karját -, odass'! — Előremutatott. — Az ott egy ló, ember! Láttál már lovat?
Case odapillantott a bebalzsamozott állatra, és megrázta a fejét. Talapzatfélére volt kiállítva, közel egy madarakat és majmokat árusító bolt bejáratához. A lény lábait már feketévé és szőrtelenné koptatták az évtizedeken át tapogató kezek. — Egyszer láttam egyet Maryland-ben — mesélte a Finn -, és az már jó három évvel az általános járvány után volt. Vannak arabok, akik még mindig próbálják DNS-ből előkódolni őket, de azok mindig kinyúlnak.
Az állat barna üvegszemei követni látszottak őket, ahogy elmentek mellette. Terzibasdzsián egy kávéházba vezette őket, nem messze a piac magjátóclass="underline" alacsony mennyezetű terembe, amely mintha évszázadok óta folyamatosan üzemelt volna. Mocskos fehér kötényes, vékonydongájú legények cikáztak a zsúfolt asztalok között, Turk-Tuborgos palackokkal és teával töltött apró poharakkal megrakott acéltálcákat egyensúlyozva.
Case vett egy csomag Jehjüant az ajtó melletti árustól. Az örmény a Sanyo-jával sutyorgott. — Jöjjenek — mondta -, továbbmegy. Minden éjjel végigmegy a tunelen a bazárba, hogy megvegye a keverékét Alitól. A maguk nője már közel van. Jöjjenek!
A sikátor régi hely volt, túlságosan is régi, a falakat sötét kőtömbökből hasították. A kövezet hepehupás volt és évszázadnyi csepegő benzintől bűzlött, amit az ősi mészkő szívott magába.
— Szart se látok — suttogta Case a Finn-nek.
— A cukorfalat annál többet — dünnyögte vissza a Finn.
— Csendesen! — szólt rájuk Terzibasdzsián, túl hangosan.
Fa nyikordult a kövön vagy a betonon. Tíz méterrel odébb sárga fénypászma vetült a nedves utcakövekre, és kiszélesedett. Egy alak lépett ki, egy ajtó nyikorogva ismét becsapódott, sötétben hagyva a szűk helyet.
Case megborzongott.
— Most! — sziszegte Terzibasdzsián, és a piaccal szemközti épület tetejéről irányított ragyogó fehér sugár tökéletes fényköre az ősrégi faajtó mellé szegezte a nyúlánk figurát. Fénylő szemek vetődtek balra, jobbra, és a férfi összerogyott. Case úgy gondolta, hogy valaki lelőtte; arcra borulva feküdt, szőke hajának sápadtsága elütött az öreg kövektől, elernyedt karjai fehérek voltak és szánalmasak.
A fénykéve meg se rezdült.
Az elesett férfi dzsekijének háta megdagadt és szétrobbant, vér freccsent a falra és az ajtóra. A ragyogásban egy pár lehetetlenül hosszú, szürkés-rózsaszínű, kötélszerűen inas kar hajladozott. A dolog, úgy tetszett, a kövezetből kászálódik elő, azon a halott, véres romhalmazon keresztül, ami Riviera volt. Két méter magasra nyúlt, két lábon állt, és fej nélkülinek látszott. Aztán lassan szembefordult velük, és Case meglátta, hogy van feje, de nincs nyaka. Szemek sehol, a bőre nedves bélrózsaszínben csillogott. A szája — ha ugyan száj volt egyáltalán — kör alakú volt, kúpos, és fekete krómként csillámló, kavargó szőr- vagy sörtekinövés keretezte. Félrerúgta a ruha- és húscafatokat és lépett egyet; a száj mintha őket fürkészte volna, ahogy mozgott.
Terzibasdzsián mondott valamit görögül vagy törökül, és a jelenség felé iramodott, kitárt karokkal, mint aki egy ablakon akar keresztülugrani. Átment rajta. Egyenest belerohant egy pisztoly fénykör mögötti sötétből elővillámló törkolattüzébe. Kőszilánkok süvítettek el Case feje mellett; a Finn leguggolt, és őt is lerántotta.
A háztetőről jövő fény kialudt, s ő a torkolattűz, a szörny és a fehér sugár rosszul összeálló utóképei közt maradt. Zúgott a füle.
Aztán visszatért a fény, ezúttal imbolygott, az árnyakat kutatta. Terzibasdzsián egy acélajtónak támaszkodott, arca egészen elfehéredett a fényözönben. Bal csuklóját feltartotta, úgy nézte a bal kezén ütött sebből csepegő vért. A szőke férfi, újra egészben és vértelenül, a lábainál feküdt.
Molly kilépett az árnyékból, tiszta feketében, kezében a tűvetővel.
— Használják a rádiót — nyögte az örmény, összekoccanó fogai között. — Hívassák Mahmutot! El kell őt innen vinnünk. Ez nem egy jó hely.
— Majdnem sikerült a kis fasznak — szólalt meg a Finn, térdei hangosat reccsentek, amikor felállt; eredménytelenül próbálta leverni a nadrágja szárát. — A szörnybemutatóra figyeltél, igaz? Nem pedig arra a húsvagdalékra, amit félrependerített. Igazán aranyos. Na jó, segítsünk a tagnak elvonszolni innen a pofát! Át kell néznem a cuccait, mielőtt felébred, hogy lássam, megérte-e Armitage pénzét.
Molly lehajolt, és felemelt valamit. Egy pisztolyt. — Egy Nambu — mondta. — Szép fegyver.
Terzibasdzsián szűkölő hangot hallatott. Case észrevette, hogy a középső ujjának legnagyobb része hiányzik.
A várost már a hajnal előtti kékség itatta át, mikor a nő utasította a Mercedest, hogy vigye őket a Topkapihoz. A még akkor is eszméletlen Rivierát a Finn és egy hatalmas, Mahmut nevű török vitte el a sikátorból. Percekkel később egy porlepte Citroen érkezett az örményért, aki már az ájulás határán volt.