— Most átszállunk Szabadpart felé? — kérdezte, miközben egy Jehjüan-dohánymorzsát szemlélt, amely könnyed mozgással előlebegett az inge zsebéből, s az orrától tíz centiméterre táncolt. A siklójáratokon tilos volt a dohányzás.
— Nem, a tervben most a főnök szokásos kis szeszélye következik. Ezzel a taxival kimegyünk Sionra, a Sion-halmazra. — A nő megérintette rögzítőhámja kioldólemezét és elkezdte kiszabadítani magát a habszivacs öleléséből. — Fura találkahely-választás, ha engem kérdezel.
— Hogyhogy?
— Dread-hívők. Rasták. A kolónia most kábé harmincéves.
— Mit jelent ez?
— Majd meglátod. Számomra oké a hely. Ők biztosan megengedik, hogy elszívd a cigarettáidat.
Siont öt munkás alapította, akik nem voltak hajlandók visszatérni. Hátat fordítottak a kútnak, és építkezésbe fogtak. Kalciumveszteséggel és szívzsugorral kellett szembenézniük, mielőtt beindították a gravitációt a kolónia központi forgástestében. A taxi buborékjából nézve Sion hevenyészett törzse Case-t az isztambuli bérlakás-tákolmányokra emlékeztette; a szabálytalan, színevesztett lemezekre rastafari jeleket és a hegesztők monogramjait firkálták lézerrel.
Molly és egy Aerol nevű vézna sionita segített Case-nek legyőzni azt a szabadesésű folyosót, amely egy kisebb forgástest magjába vezetett. A feléledő SAS-szédület második hullámában utat tévesztett Armitage és Riviera között.
— Erre — mutatta Molly, és lábát a fejűk feletti szűk lejárónyílásába dugta. — Markold meg a fokokat! Úgy csináld, mintha visszafelé másznál, rendben? A törzs felé mész; ez olyan, mintha lemásznál a gravitációba. Érted?
Case gyomra felkavarodott.
— Nem esik bajod, testvér — mondta Aerol, s arany metszőfogainak zárójelei közt elvigyorodott.
Az alagút vége valahogyan átváltozott az aljává. Case úgy ölelte magához a gyenge gravitációt, mint egy fuldokló, aki talált egy korty levegőt.
— Fel — szólt rá Molly. — Legközelebb meg is csókolod mi? — Case elterülve, széttárt karokkal hason hevert a padozaton. Valami vállon ütötte. A hátára fordult és vastag elasztokábel-tekercset pillantott meg.
— Az itteni szabályok szerint kell játszanunk — folytatta a nő. — Segítesz nekem ezt kifeszíteni? — A férfi körülnézett a széles, jellegtelen térben és minden felületen láthatólag találomra odahegesztett acélgyűrűket vett észre.
Miután Molly bonyolult utasításai szerint kifeszítették a kábeleket, teliaggatták őket kopottas sárga műanyagponyvákkal. Ahogy dolgoztak, Case fokozatosan tudatára ébredt a halmazon állandóan végigpulzáló zenének. Ez volt a dub, a digitalizált popzene roppant könyvtáraiból kifőzött mozaik; ahogy Molly mondta, egyaránt volt vallásgyakorlat és a közösségi érzés kifejezése. Case az egyik sárga ponyvával huzakodott; könnyű volt, de rossz fogású. Sion főtt zöldségtől, emberségtől és marijuanatól illatozott.
— Jó — mondta Armitage, amikor roggyantott térdekkel keresztülcsúszott a csapóajtón, és a ponyvalabirintus felé biccentett. Riviera a részleges gravitációban kevésbé bízva követte.
— Hol volt, amikor munkáról volt szó? — kérdezte Case Rivierát.
A férfi szóra nyitotta a száját. Apró pisztráng úszott ki belőle, lehetetlen buborékokat húzva maga után. Elcsusszant Case arca mellett.
— A budiban — felelte Riviera, és elmosolyodott.
Case felröhögött.
— Nagyszerű — mondta Riviera -, maga nevetni is tud. Próbálnom kellett volna segíteni magának, de nem sokra megyek a kezeimmel… — Feltartotta mindkét tenyerét, amelyek hirtelen megkettőződtek. Négy kar, négy kéz.
— Megint csak ártatlan bohóckodás, igaz, Riviera? — lépett közéjük Molly.
— Hé — szólt Aerola csapóajtóból -, te akar' ve'em jönni, cowboy testvér!
— Megjött a deckje — mondta Armitage -, és a többi holmi. Segítsen neki behozni őket a raktárkamrából.
— Te na'on sápadt vagy, testvér — jegyezte meg Aerol, miközben végigterelték a habba bugyolált Hosakát a központi folyosón. — Talán akarná va'mit enni?
Case szája savanykás nyállal telt meg; megrázta a fejét.
Armitage nyolcvan órányi tartózkodást jelentett be a Sionon. Mollynak és Case-nek gyakorolnia kellene zéró gravitáción, mondta, és hozzászoktatni magukat ahhoz, hogy ilyen körülmények közt dolgozzanak. Ő majd eligazítást ad nekik Szabadpartról és a Villa Straylight-ról. Az nem volt világos, hogy Rivierának mit kell majd csinálnia, de Case-nek nem volt kedve kérdezősködni. Megérkezésük után néhány órával Armitage elküldte a sárga útvesztőbe, hogy Rivierát enni hívja. Vékony habszivacstömbön talált rá, Riviera macskaszerűen összegömbölyödve hevert; meztelen volt és szemlátomást aludt, feje körül apró fehér mértani alakzatok, kockák, gömbök és gúlák forgó fény-koronája keringett.
— Hé, Riviera!
A gyűrű csak forgott tovább. Case visszament és beszámolt róla Armitage-nak.
— Be van lőve — mondta Molly, felpillantva tűvetője szétszerelt alkatrészeiről. — Hadd pihenjen.
Armitage attól tartott, hogy a zéró gravitáció kihat Case mátrixműveleti képességeire.
— Ne izgassa magát emiatt — vitatkozott Case -, becsatlakozom, és már itt sem vagyok. Ez mindig ugyanolyan.
— Az adrenalinszintje magasabb — figyelmeztette Armitage. — Még mindig SAS-a van. Nincs ideje arra, hogy leépítse. Meg kell tanulnia együtt dolgozni ezzel.
— Tehát innen csinálom az akciót?
— Nem. Csak gyakorol, Case. Most. Indulás felfelé…!
A cybertér, miután a deck előállította, nem állt különösebb kapcsolatban a deck fizikai állandóival. Amikor Case becsatlakozott, szemét a Keleti Parti Nukleáris Hatóság azték adatpiramisának ismerős alakzatára nyitotta.
— Hogy s mint, Dixie?
— Halott vagyok, Case. Elég időt töltöttem ebbe a Hosakába kötve, hogy erre következtessek.
— És milyen érzés?
— Semmilyen.
— Zavar téged?
— Ami zavar, az nincs.
— Hogyan?
— Volt egy cimborám Szibériában, az orosz táborban; elfagyott az egyik hüvelykujja. A dokik meglátogatták, és levágták neki. Egy hónappal később egész éjjel hánykolódott. Elroy, mondtam, mi bajod van? Azt feleli, viszket a rohadt hüvelykujjam. Nos, mondtam erre neki, akkor vakard meg. McCoy, mondja, a másik rohadt hüvelykujjam az! — Amikor az agykártya felnevetett, valami más jött át, nem nevetés, hanem a hideg döfése, végig Case gerincén. — Tegyél egy szívességet nekem, fiú!
— Mi lenne az, Dix?
— Ha ez a ti bulitok véget ér, töröld le ezt az egész átkozott izét!
Case nem értette a sionitákat.
Aerol, különösebb bíztatás nélkül, előadott egy mesét egy bébiről, aki a homlokából pattant ki, és eliramodott a hidroponikus ganja erdejébe.
— Na'on kicsi bébi, testvér, nem 'osszabb, mint a zujjad. — Tenyerével végigdörgölte barna homlokának egy sértetlen foltját és elmosolyodott.
— Ez a fű hatása — közölte Molly, amikor Case elmondta neki a történetet. — Nem sok különbséget tesznek az állapotok között, tudod? Ha Aerol azt mondja neked, hogy ez megtörtént, nos akkor vele meg is történt. Ez nem annyira marhaság, mint inkább költészet. Világos?
Case habozva bólintott. A sioniták mindig megérintették, ha beszéltek, kezüket a vállára tették. Ki nem álhatta az egészet.