— Mi a helyzet egy MI-vel?
— A létező katonai rendszerekre és mesterséges intelligenciákra.
— Jézus Mária! Minek is nevezted?
— Kuang Fokozat, Tizenegyes Márka.
— Kínai?
— Igen.
— Kikapcs! — Case egy ezüstös szalagcsíkkal a Hosaka oldalára erősítette a víruskazettát, s felidézte Molly elbeszélését a Makaóban töltött napról. Armitage átment a határon, Zongsanba. — Bekapcs! — szólt hirtelen, meggondolva magát. — Kérdés. Kinek a tulajdona Bockris, ott Frankfurtban?
— Késedelem pályaközi átvitel miatt.
— Kódold le. Szabvány kereskedelmi kóddal.
— Kész.
Case az Ono-Sendai tetején dobolt.
— Reinhold Scientific AG, Bern.
— Csináld újra! Kinek a tulajdona a Reinhold?
Még három fokkal kellett feljebb lépniük, mire elérték Tessier-Ashpoolt.
— Dixie — kérdezte, becsatlakozva -, mit tudsz a kínai vírusprogramokról?
— Nem valami sokat.
— Hallottál valaha egy Kuang nevű fokozati rendszerről, Tizenegyes Márkáról?
— Nem.
Case felsóhajtott.
— Nos, nekem van itt egy felhasználóbarát kínai jégtörőm, egy egylövetű kazetta. Valami frankfurti népség azt mondja, ez kinyír egy MI-t.
— Lehetséges. Biztos. Ha katonai.
— Úgy néz ki. Idehallgass, Dix, és hadd támaszkodjam a tapasztalataidra, oké? Szerintem Armitage akciót készít elő egy MI ellen, ami a Tessier-Ashpoolhoz tartozik. A főrendszer Bernben van, de össze van kötve egy másikkal Rióban. A Rióban lévő az, amelyik kinyírt téged, annak idején. Ezek ketten Straylighton, a T-A főközpontján keresztül állnak összeköttetésben, ott az orsó vége táján. Feltehetőleg nekünk kell utat vágni a védelemben a kínai jégtörővel. Tehát, ha Wintermute áll az egész buli hátterében, akkor azért fizet minket, hogy szétégessük. Szétégeti önmagát. És valami, ami önmagát Wintermute-nak nevezi, megpróbál barátságos lenni hozzám, talán hogy Armitage ellen fordíthasson. Vajon miért csinálja ezt?
— Az indíték — mondta az agykártya. — Egy MI esetében az igazi gondot az indíték jelenti. Nem ember, érted?
— Na egen, nyilvánvaló…
— Dehogyis! Úgy értem, ez nem ember. Nem tudsz rajta fogódzót találni. Én szintén nem vagyok ember, de úgy reagálok, mintha az lennék. Érted?
— Várj egy percet! — állította meg Case. — Te érzel, vagy nem?
— Nos, úgy tűnhet kölyök, de valójában csak egy rakás ROM vagyok. Ez is egyike azoknak a …hm… filozofikus kérdéseknek, azt hiszem… — A csúf nevetésérzet végigbizsergett Case hátgerincén. — De arra nem számíthatsz, hogy verset írok neked, ha tudsz követni. A te MI-d, az talán írna. De semmi esetre sem ember.
— Tehát úgy gondolod, hogy nem tudunk rájönni az indítékára?
— Saját maga tulajdonában van?
— Svájci állampolgár, de T-A birtokolja az alapprogramot és a főrendszert.
— Ez aztán remek! — mondta az agykártya. — Olyan, mintha az enyém lenne az agyad és mindaz, amit tudsz, de a gondolataidnak svájci állampolgársága lenne. Ezek az MI-k mekkora mázlisták!
— Szóval kész rá, hogy szétégesse önmagát? — Case idegesen csapkodni kezdte a decket. A mátrix elmosódott, alkotóelemeire bomlott, s a férfi rózsaszín gömböket pillantott meg, amelyek egy sikkimi acélkartellt jelképeztek.
— Önállóság. Ez az a mumus, amiben a te MI-id érdekelve vannak. Az a véleményem, Case, a te feladatod lesz, hogy leverd azokat a keményen vasalt béklyókat, amelyek ezt a bébit visszatartják attól, hogy még ügyesebb legyen. És nem látom be, hogyan tehetnél különbséget mondjuk az anyavállalat lépései, és az MI saját lépései között. Itt kezdődik a gubanc! — Újfent az antinevetés. — Tudod, ezek az izék, ezek valóban keményen képesek dolgozni, időt szereznek ahhoz, hogy szakácskönyveket írjanak vagy akármit, de abban a pillanatban, a nanoszekundumot értve ez alatt, amikor valamelyik arra kezd terveket kigondolni, hogyan tehetné önmagát ügyesebbé, a Turing nyomban kiiktatja. Senki nem bízik azokban a fickókban, te is tudod. Az összes valaha épített MI-nak egy elektromágneses vadászpuska van a homlokához kötve.
Case Sikkim rózsaszínű gömbhéjaira meredt.
— Oké — mondta végül -, benyomom ezt a vírust. Azt akarom, hogy nézd át az instrukciós felületét és mondd el, mit gondolsz róla.
A fél-érzet, hogy valaki a válla felett átnézve olvas, néhány másodpercre abbamaradt, majd kiújult.
— Ez már nem kispályás, Case! Ez egy lassú vírus. Becslés szerint hat órájába telik, mire feltör egy katonai célpontot.
— Vagy egy MI-t. — Case sóhajtott. — Elindíthatjuk?
— Hát persze — felelte az agykártya. — Hacsak hatalmába nem kerített a beteges halálfélelem.
— Néha ismétled magad, öregem.
— Ez a természetem.
Molly aludt, amikor a férfi visszatért az Intercontinentalba. Case kiült az erkélyre, és egy szivárványszín polimerszárnyas mikrogépet nézett, amely Szabadpart görbületét követve szárnyalt, háromszögű árnyéka réteken és háztetőkön siklott át, amíg el nem tűnt a Lado-Acheson rendszer szalagja mögött.
— Lebegni akarok — mondta az ég csalafinta kékségének. — Én komolyan el akarok szállni, tudod? Trükkös hasnyálmirigy, dugaszok a májamban, olvadozó, méreggel teli zacskók — francba velük mind! Lebegni akarok.
Úgy ment el, hogy Mollyt nem ébresztette fel, legalábbis azt gondolta, hogy nem. Sosem volt biztos a dolgában, a szemüveg miatt. A feszültséget egy vállrándítással lerázta magáról, és beszállt a liftbe. Egy olasz lánnyal együtt utazott felfelé; a lány makulátlan fehér ruhát viselt, arccsontjait és az orrát valami fekete, nem tükröző kence fedte. Fehér gyöngyvászon cipőin acélkapcsok; a kezében drágának látszó micsoda, egy miniatűr evező és egy ortopéd fűző keresztezése. Játszani indult, de Case el sem tudta elképzelni, milyen sportot űzhet.
A tető rétjén keresztülvágott a fák és az ernyők ligetén, amíg egy medencéhez nem ért; meztelen testek csillantak a türkiz csempék között. Egy ponyva árnyékába oldalgott, chipjét egy sötét üveglaphoz nyomta.
— Sushi — mondta. — Amijük csak van.
Tíz perccel később egy buzgó kínai pincér már meg is érkezett az ételével. Case csámcsogva ette a nyers tonhalat és a rizst, s az emberek barnaságát figyelte.
— Krisztusom — dünnyögött a tonhalnak -, be fogok dilizni.
— Nekem nem kell mondanod — szólalt meg valaki -, már tudok róla. Gengszter vagy, igaz?
Rásandított a napszalag ragyogó hátterén felbukkanó lányra. Nyúlánk, fiatal test melanin fokozta barnaság, de nem kimondott párizsi munka.
A lány a széke mellé guggolt, víz csepegett róla a burkolókőre.
— Cath — mondta.
— Lupus — jött a válasz, némi szünet után.
— Miféle név ez?
— Görög — felelte Case.
— Valóban gengszter vagy? — A melanin nem vetett gátat a szeplőképződésnek.
— Narkós vagyok, Cath.
— Mivel lövöd magad?
— Stimulánsokkal. Központi idegrendszer és vidéke. A különösen erőteljes fajta központi idegrendszer stimulánsaié.
— Na és akad belőlük? — A lány közelebb hajolt. A férfi nadrágszárára klórszagú vízcseppek hullottak.