— Időfelvételt lehet csinálni vele.
— Óh, persze, persze — bólogatott a rendőr. — És egy ilyen estén mennyi időbe telik az ilyesmi?
— Nos, ez attól függ — válaszolta Joanna.
A fiatal rendőrt az is érdekelte, hogy milyen filmet használ, hivatása-e a fotózás, nagyjából mennyibe kerül egy Pentax, és úgy általában milyen helyet foglal el a fényképezőgépek rangsorában.
Joanna megpróbált nem türelmetlenkedni. Örülnie kellett volna, hogy egy olyan városkában él, ahol a rendőrnek van ideje megállni és néhány percet elbeszélgetni vele.
— Nos — szólalt meg végre a rendőr — azt hiszem, jobb lesz, ha hagyom tovább dolgozni. Jó éjszakát!
— Jó éjszakát — köszönt el Joanna mosolyogva.
A rendőr lassan elindult. Az ezüstszürke macska ismét megjelent s átfutott előtte az úttesten.
Joanna néhány pillanatig tekintetével még követte a kocsit, majd a gépével kezdett foglalkozni, s ellenőrizte a lencse beállítását. A keresőhöz hajolva a Férfiegylet épületére állította gépét és rögzítette az állványon. Fókuszált s az élességet a ferde antennás, négyszögletű épületre állította be. Az emeleti ablakok közül kettő már elsötétült, aztán először az egyiken, majd a másikon is leengedték a redőnyt.
Joanna kiegyenesedett, az épületre nézett, majd a távolban álló rendőrautó stoplámpái felé pillantott.
A rendőr rádión keresztül érdeklődött felőle, majd kérdésekkel tartotta fel addig, amíg nem reagáltak megfelelően, és le nem eresztették a redőnyöket!
Ugyan már, te lány, kezdesz te is megbolondulni! Ismét az épületre pillantott. Odafent biztosan nincs rádiójuk! És miért félnének attól, hogy fényképezi őket? Talán valami orgiát rendeznek? Nőket hozattak a városból? (Vagy ami még rosszabb, innen Stepfordból?) A NAGYÍTÁS DÖBBENETES TITKOKAT TÁR FEL! A Fairview Lane-n lakó Nancy Drew Eberhart fotográfusnak felhőtlen mozdulatlanságba merevedett, látszólag tisztességes háziasszonyokat sikerült időfelvétellel lencsevégre kapni a Férfiegylet ablakán keresztül…
Mosolyogva ismét a keresőhöz hajolt, finomított egy kicsit a beállításon és az élességen, majd három felvételt készített az elsötétített ablakú épületről… először tíz, aztán tizenkét, majd tizennégy másodperccel exponált.
Készített néhány képet a postahivatalról s a felhők hátterében előtte álló, csupasz zászlórudakról. Éppen az állványát rakta be a kocsijába, amikor a rendőrautó ismét lelassított mellette.
— Remélem, sikerültek a képek! — szólt ki a fiatal rendőr.
— Kösz! — mosolygott rá Joanna. — Kellemes volt elbeszélgetni magával — tette még hozzá, hogy enyhítsen valamit a nagyváros-szülte gyanakvásán.
— Jó éjszakát! — köszönt el tőle a rendőr.
Walter cégénél a többségi tulajdonostárs vesebajban meghalt, s a cég könyvelésében, melyet ő irányított, nyugtalanító pontatlanságok kerültek napvilágra. Walternek két éjszakát és egy teljes hétvégét is a városban kellett töltenie, s az ezt követő estéken is csak ritkán ért haza tizenegy óra előtt. Pete leesett az iskolabuszról, elöl kitört két metszőfoga. Joanna szülei egy utolsó pillanatban küldött értesítés után, útban karib-tengeri nyaralásukra, háromnapos látogatásra ékeztek. (Nagyon tetszett nekik a ház és maga Stepford is, s Joanna anyja egyenesen csodálta Carol Van Santet. „Olyan derűs és ügyes! Igazán példát vehetnél róla, Joanna!”)
A mosogatógép szivattyúja tönkrement; közeledett Pete nyolcadik születésnapja s az ezzel járó kötelezettség, az ajándék, a vendégség, a kedveskedés és a torta. Kimnek fájt a torka, három napig nem is ment iskolába, Joannának késett a menstruációja, de aztán — hála Istennek és a pirulának — végre megjött.
Sikerült néha teniszeznie is, játéka fokozatosan javult, de még meg se közelítette Charmaine-ét. Közben elkészült a sötétkamra is, próbanagyítást készített a fekete férfit és a taxit ábrázoló képről. Előhívta s kinagyította a városközpontban készített felvételeket, melyek közül kettő elég jól sikerült. Peteről, Kimről és Scott Chamalianról is készített néhány fotót, ahogy a dzsungelnek berendezett tornateremben játszanak.
Bobbie-val szinte mindennap találkozott; együtt mentek vásárolni, s tanítás után Bobbie néha két kisebb fiát, Adamot és Kennyt is átvitte hozzájuk. Egy alkalommal Joanna, Bobbie és Charmaine kicsípték magukat s elmentek egy kétkoktélos ebédre az Eastbridge-n lévő francia étterembe.
Október vége tájékán Walter már ismét hazajárt vacsorázni, fény derült a halott tulajdonos sikkasztására, aztán a dolgok helyrejöttek és feledésbe merültek. A házban minden működött és mindenki egészséges volt. Mindenszentek napján egy hatalmas sütőtökből halálfejet faragtak ki, s Pete fogatlan Denevéremberként járta a várost húgával, aki Heckelnek vagy Jeckelnek öltözött (mindenesetre ragaszkodott hozzá, hogy egyszerre mindkettejüket megszemélyesítse). Joanna is szétosztogatott ötven zacskó cukrot, de a gyümölcs és a sütemény idő előtt elfogyott; jövőre majd jobban oda fog figyelni erre is.
November első szombatján vacsorát adtak, ahol ott volt Bobbie és Dave, Charmaine és férje Ed; a városból pedig Shep és Sylvia Tackover, valamint Don Ferrault, Walter egyik tulajdonostársa, és felesége Lucy is kijött hozzájuk. Az a helyi asszony, akit Joanna segítségül felfogadott a tálaláshoz és a mosogatáshoz, örült, hogy a változatosság kedvéért itt, Stepfordban is dolgozhat.
— Valamikor milyen nagy volt itt az élet! — mesélte a nő. — Sorba álltak és veszekedtek értem a háziaszszonyok! Most pedig el kell járnom Norwoodba, Eastbridge-be meg New Sharonba! Pedig én utálok éjszaka vezetni!
A tenyeres-talpas, de fürge mozgású, ősz hajú aszszonyt Mary Migliardinak hívták.
— Mindennek a Férfiegylet az oka! — magyarázta, miközben a rákfalatokba szurkálta a fogpiszkálókat. — A szórakozás, a vidámság azonnal elszállt, ahogy azok elkezdték! A férfiak eljárnak, a nők maradnak otthon. Ha az öregem élne, előbb engem kellene agyonütnie, mielőtt hagynám, hogy oda belépjen!
— De hát ez egy nagyon régi szervezet, nem így van? — érdeklődött Joanna s óvatosan karnyújtásnyira tartotta magától a salátástálat.
— Viccel? — nézett rá csodálkozva Mary — Hat vagy hét éve alakult; biztos, hogy nem régebben! Korábban volt a Polgári Szövetség, a Szarvasok, a Légiósok — sorolta a fogpiszkálók gépiesen gyors szurkálása közben —, de aztán ezek egyesültek és azóta így működnek. A Légiósok nem csatlakoztak hozzájuk. Azok ma is külön vannak. Hat vagy hét éve történt. Ez lesz az összes előétel?
— A sajtos tekercsek bent vannak a hűtőben — mutatta Joanna.
Közben jégvödörrel a kezében, Walter is megjelent a konyhában; sportzakójában nagyon jól festett.
— Szerencsénk van — jegyezte meg mosolyogva, amikor a hűtőszekrényhez lépett. — Valami jó rajzfilm van a tv-ben s Pete le se akar jönni. A Sonyt betettem a szobájába — mondta s a fagyasztóból elővett egy nagy zacskó jeget.
— Mary éppen most mesélte, hogy a Férfiegylet egy új szervezet — újságolta Joanna.
— Az nem új — tépte fel Walter a zacskó végét. Arcán egy borsónyi papír zsebkendő lifegett, borotválkozás után azzal állíthatta el a vérzést.
— Hat vagy hét éves — bizonygatta Mary.