— Nekünk az már réginek számít — mosolygott Walter.
— És én meg azt hittem, hogy még a Puritánok idején alakult — háborgott Joanna.
— Ezt meg honnan vetted? — kérdezte Walter, s kiöntötte a jeget a jégvödörbe.
— Nem is tudom… — keverte Joanna a salátát. A felépítéséről, meg arról a régi székházról…
— Valamikor az volt a Terhune Ház — mesélte tovább Mary s egy fóliacsíkot rakott a fogpiszkálóval teletűzdelt tányérra. — Rettentő olcsón jutottak hozzá. Adótartozás miatt árverezték el és rajtuk kívül senki se licitált rá.
A vendégség katasztrofálisan sikerült. Lucy Ferrault allergiás volt valamire és állandóan tüsszögött; Sylvia olyan szórakozottan ült, mintha el lett volna varázsolva; Bobbie, akire Joanna nagyon számított, hogy majd szóval tartja a társaságot, torokgyulladást kapott s alig tudott megszólalni; Charmaine Miss Vámpírra vette a figurát s hosszú, földig érő, majdnem a köldökéig kivágott, hófehér selyemruhában jelent meg; Dave és Shep zavarban érezte magát és félrehúzódott. Walter (az ördög vigye el), a sarokba elvonulva, jogi kérdésekről tárgyalt Don Ferrault-val. A kitűnően szabott ruhát viselő, nagydarab és kicsit spicces Ed Wimperis Joanna karjába kapaszkodva lassan, meggondoltan és nagyon hosszan azt fejtegette, hogy a videokazetták megjelenése teljesen megváltoztatja az iparágat. A vacsoraasztalnál Sylvia kicsit magához tért és frontális támadást indított az elővárosi közösségek ellen, melyek az adókedvezményeknek és a könnyűiparnak köszönhetően szedték meg magukat és másfél, két hektáros telkeken kerítéssel körbevett erődökkel zárják el magukat a külvilágtól. Ed Wimperisnek sikerült feldöntenie a poharát. Joanna megpróbálta egy kicsit lazább témára terelni a beszélgetést. Bobbie rekedtes hangon, fuldokolva magyarázni kezdte torokgyulladásának eredetét. Valami hangfelvételt készített Dave egyik barátjának, „aki valami átkozott Henry Higginsnek képzeli magát” s ez mindennek az oka. Charmaine viszont, aki jól ismerte a szóban forgó barátot és maga is készített számára hangfelvételt, azonnal le is torkollta Bobbie-t: „Soha ne szóld meg a Bakot azért, amit csinál! A Bak jegyében született emberek alkotnak!” — jelentette ki, majd körbekérdezett mindenkit, hogy milyen jegyben született. Elemezte az adott jegyben születettek jellemzőit, amivel mindenkitől teljes figyelmet követelt magának. A túlságosan száraz sültet ezúttal Walternek se sikerült szépen felszeletelnie. A tészta ugyan megkelt, de nem annyira, amennyire kellett volna — jegyezte meg Mary felszolgálás közben. Lucy Ferrault erre is tüszszentett egyet.
— Soha többé! — jelentette ki Joanna a külső lámpák oltogatása közben.
— Egy időre nekem is elég volt — ásította Walter. — Figyelj — fordult hozzá Joanna —, hogy tudtatok Donnal félrehúzódni és külön beszélgetni, amikor három nő úgy ült ott a díványon, mint három fadarab?
Sylvia telefonált és elnézést kért. Nem hagyták jóvá az előléptetését, amiről pedig az volt a véleménye, hogy átkozottul megérdemelte volna. Charmaine áradozott a telefonba, hogy mennyire jól érezték magukat és kérte, hogy halasszák el az elvileg rögzített keddi teniszpartit.
— Ednek újabb rögeszméje támadt — újságolta. Kivesz néhány nap szabadságot, Merrillt elvisszük DaCostasékhoz — szerencsére te nem ismered őket s hétvégén majd „újra felfedezzük egymást”. Ez azt jelenti, hogy engem egyfolytában az ágy körül fog kergetni. És a menstruációm is csak a jövő héten esedékes, hogy az ördög vigye el!
— És miért nem hagyod, hogy utolérjen? — érdeklődött Joanna.
— Óh, istenem — sóhajtotta Charmaine. — Tudod, egyáltalán nem élvezem, ha egy nagy farkat belém dugnak, ennyi az egész. Soha nem élveztem és nem is fogom. Leszbikus se vagyok, mert már azt is kipróbáltam, és az se nagy ügy! Egyszerűen nem érdekel a szex. És nem hinném, hogy bármelyik nőt komolyan érdekelné, még azokat se, akik a Halak jegyében születtek. Téged érdekel?
— Nos, nimfomániás én se vagyok — mondta Joanna —, de engem érdekel, persze, hogy érdekel.
— Valóban érdekel, vagy csak kötelességednek érzed, hogy érdekeljen?
— Valóban érdekel.
— Nos, ezt mindenki maga tudja — jegyezte meg Charmaine. — Tegyük át a partit csütörtökre, rendben? Akkor lesz valami értekezlete, amiről nem maradhat el, hála istennek…
— Oké, tehát csütörtök, ha valami közbe nem jön.
— Ne hagyd, hogy közbejöjjön! — Már kezd hűvösödni.
— Majd pulóvert húzunk!
Elment a szülői értekezletre. Pete és Kim tanárai, Miss Turner és Miss Gair — két kellemes, középkorú tanárnő — is jelen voltak és nagyon lelkesen válaszoltak a tanítási módszerekkel kapcsolatos kérdéseire. Elmagyarázták, hogy milyen zsúfolt programot terveztek be erre az évre. Az értekezleten nagyon kevesen vettek részt, a terem végében meghúzódó tanárok csoportján kívül mindössze kilenc anyuka és egy tucatnyi apuka jött el a találkozóra. A szülői munkaközösség elnöke, egy Mrs. Hollingsworth nevű, csinos, szőke asszony mosolyogva, ráérős hozzáértéssel intézte az ügyeket.
Pete-nek és Kimnek néhány téli ruhadarabot, magának pedig egy szövetnadrágot vásárolt. Két nagyítása, a Szolgálaton kívül és a Stepfordi Könyvtár csodálatosan sikerült, aztán Pete-et és Kimet is el kellett vinnie Dr. Coe-hez, a fogorvoshoz.
— Megbeszéltük? — kérdezte csodálkozva Charmaine, amikor ajtót nyitott neki.
— Persze, hogy megbeszéltük — felelte Joanna. — Még mondtam is, hogy oké, ha nem jön közbe semmi. Charmaine mosolyogva csukta be mögötte az ajtót. Nadrágja és blúza elé kötényt kötött.
— A fenébe is, ne haragudj, Joanna! — mentegetőzött. — Teljesen kiment a fejemből.
— Nem történt semmi baj! Siess átöltözni!
— Már nem tudunk játszani — kezdte Charmaine. — Először is, túl sok a munkám…
— Munkád?
— Házimunka.
Joanna kimeredt szemmel bámult rá.
— Nettie-t elküldtük — magyarázta Charmaine —, egyszerűen hihetetlen, hogy az utóbbi időben milyen hanyag munkát végzett. Először minden tisztának látszik, de aztán, ha benézel a sarkokba… te jó isten!… Tegnap rendbe hoztam a konyhát és az ebédlőt, de még az összes többi szoba hátra van. Ed nem tud együtt élni a piszokkal.
— Oké, nos, ez jó vicc volt — szólalt meg mosolyogva Joanna.
— Egyáltalán nem viccelek! — bizonygatta Charmaine. — Ed valójában nagyszerű fickó, én pedig lusta és önző teremtés voltam. Szorgalmasan teniszeztem, szorgalmasan olvastam az asztrológiai könyveket. Most már Edről és Merrillről is gondoskodnom kell. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen nagyszerű férjem és fiam van.
Joanna a kezében tartott teniszütőre, majd Charmaine-re pillantott.
— Nos, ez valóban nagyszerű — mondta mosolyogva —, de őszintén szólva, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy abbahagyod a teniszezést.
— Menj és nézd meg! — mondta Charmaine.
Joanna barátnője arcába bámult.
— Menj és nézd meg! — ismételte meg Charmaine.
Joanna megfordult, bement a nappaliba s odalépett az eltolható üvegajtóhoz. Széthúzta s Charmaine biztatására kiment a teraszra. Néhány lépést tett a széléig s lenézett a pázsitos térségen kanyargó, lapos kövekkel kirakott, lejtős gyalogútra.