— Venni. Vevő. Vétel. Vétek. Vétség. Verés. Verekedés. Vér. Vég. Vége. Végül.
Második rész
Úgy döntött, hogy csak akkor hajlandó elköltözni, ha egy minden szempontból tökéletes házat talál magának; olyat, melyben megfelelő számú és megfelelő méretű szoba van, gyakorlatilag nem kell vele semmit csinálni és egy sötétkamra vagy egy ehhez nagyon hasonló helyiség is van benne. És nem kerülhet többe ötvenkét és félezernél, amennyit ezért a stepfordi házért fizettek és (Walter szerint) bármikor meg is kapnának érte.
Nehéz ügynek ígérkezett, ő pedig nem szeretett volna sok időt fecsérelni a keresgélésre. Egy hideg, december eleji reggelen ennek ellenére elindult Bobbie-val házat nézni.
Bobbie minden délelőttjét kereséssel töltötte… már egész Norwoodot, Eastbridge-t és New Sharont bejárta. Feltett szándéka volt, hogy amint talált valami megfelelőt — igényeit tekintve sokkal rugalmasabb volt Joannánál —, menten ráveszi Dave-et az azonnali költözésre, még akkor is, ha a gyerekeknek év közben kell iskolát váltaniuk. „Jobb most egy kis törés az életükben, mint az, hogy az anyjukból zombi legyen” — mondogatta. Azóta is csak ásványvizet ivott, és nem volt hajlandó megenni a helyben termelt élelmiszereket.
— Akár palackozott oxigént is vehetnél magadnak — javasolta Joanna.
— A fenébe veled is! Már most magam előtt látlak, ahogy az Ajaxot hasonlítgatod a jelenleg használt mosószeredhez!
A keresgélés kedvet csinált Joannának a további járkáláshoz; a nők, akikkel találkoztak — az eastbridge-i háztulajdonosok és egy Miss Kirgassa nevű ingatlanközvetítő — az üresfejű stepfordi özvegyekhez képest vidám, élénk és éles eszű teremtések voltak. Eastbridge-ben igen széleskörű társadalmi tevékenységre is mód nyílott mind a nők, mind pedig a nők és férfiak számára. Már a Nőszövetség helyi szervezete is alakulóban volt.
— Miért nem itt néztek házat először? — kérdezte Miss Kirgassa, amikor szédítő sebességgel végigvitte őket a kanyargós utcákon.
— A férjem azt hallotta — kezdte Joanna, de aztán csak tovább kapaszkodott az ajtóba, az utat figyelte s a képzeletbeli féket taposta.
— Ott halott minden. Mi itt sokkal jobban elvagyunk.
— Azért még szeretnénk visszaérni, hogy összepakolhassunk — jegyezte meg Bobbie a hátsó ülésről. Miss Kirgassa harsányan felkacagott.
— Bekötött szemmel is végig tudnék menni ezeken az utakon — mondta. — Szeretnék még több házat is megmutatni.
— Ez a nekem való dolog! — jegyezte meg Bobbie útban visszafelé. — Úgy döntöttem, hogy én is ingatlanos leszek! Az ember eljárogat, emberekkel találkozik és belelát mindenkinek az életébe. Ráadásul magad szabod meg a munkarendedet is! Komolyan mondom! Meg is fogom tudni, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni.
Kaptak egy kétoldalas válaszlevelet is az Egészségügyi Hivatalból. Biztosították őket, hogy mind az illetékes állami szervek, mind a megyei hatóságok osztják a környezetvédelem iránti érdeklődésüket. Az ipari létesítmények telepítésekor a következő, ilyen és olyan, igen szigorú környezetvédelmi előírásokat kell betartani az egész állam területén. Ezeknek az előírásoknak nem csupán a berendezések folyamatos ellenőrzésével szereznek érvényt maradéktalanul, hanem a talaj—, a víz- és a levegőmintákat is folyamatosan vizsgálják. Stepford környékén semmiféle káros szennyeződésre utaló jelet nem sikerült felfedezni, a természetben előforduló vegyi anyagok közül pedig egyiknek sincs nyugtató vagy depresszív hatása. Biztosak lehetnek abban, hogy ezzel kapcsolatos aggodalmaik megalapozatlanok, de ezzel együtt levelüket igen nagyra értékelik.
— Lószar! — jelentette ki Bobbie, ásványvizes üveggel a kezében. Joannához is mindig egy termosz tea kíséretében látogatott el.
Walter az oldalán, háttal a feleségének feküdt, amikor a nő kijött a fürdőszobából. Joanna leült az ágya szélére, lekapcsolta a villanyt s bebújt a takaró alá. Hanyatt feküdt s figyelte, ahogy a mennyezet vonalai lassan kezdenek kirajzolódni előtte.
— Walter?
— Hm?
— Neked jó volt? — kérdezte.
— Persze — hangzott a válasz. — Neked nem volt jó?
— De jó volt — mondta Joanna.
Walter nem válaszolt.
— Olyan érzésem volt, hogy az elmúlt néhány alkalommal neked nem volt jó.
— Ugyan már — tiltakozott Walter. — Jó volt, mint mindig.
Joanna továbbra is a mennyezetet bámulta. Charmaine-re gondolt, aki nem hagyja, hogy Ed utolérje (vagy talán már ezen a téren is megváltozott?), s Bobbie-nak Dave furcsa ötleteivel kapcsolatos megjegyzései is eszébe jutottak.
— Jó éjszakát! — köszönt el tőle Walter.
— Van valami olyasmi — érdeklődött a nő —, amit nem csinálok és te szeretnéd, ha csinálnám? Vagy valami olyasmit csinálok, ami nem jó neked?
— Az a jó, amit csinálsz és ahogy csinálod — felelte Walter rövid hallgatás után, majd felesége felé fordult, felkönyökölt és ránézett. — Tényleg így van — mosolygott rá —, így a jó. Az utóbbi időben talán kicsit fáradtabbak voltunk a bejárás miatt — tette még hozzá s megpuszilta Joanna arcát. — Most aludj szépen!
— Van valami közöd ahhoz az Estherhez?
— Ugyan már — tiltakozott Walter. — Egy fekete párduccal jár. És különben sincs közöm senkihez.
— Fekete párduccal?
— Don titkárnője nevezte így. Mi szexről még csak nem is beszéltünk; csak a helyesírási hibáit szoktam kijavítani. Ugyan, aludjunk már! — csókolta meg ismét az asszony arcát, s a másik oldalára fordult.
Joanna hasra feküdt s behunyta a szemét. Mocorgott egy darabig, s megpróbált kényelmesen elhelyezkedni.
Bobbie-val és Dave-vel elmentek egy norwoodi moziba, majd az estét vidám hangulatban, a kandalló mellett töltötték és Monopolyt játszottak.
Szombaton éjszaka nagy hó esett s Walter — nem túl boldogan — lemondott a délutáni meccsnézésről s elvitte a gyerekeket szánkózni a Winter Hillre. Joanna pedig kiautózott New Sharonba, hogy ellőjön másfél tekercs színes filmet az ottani madárrezervátumban.
Az iskolában Pete kapta a főszerepet a karácsonyi színdarabban, Walter pedig egyik este, hazafelé jövet, elvesztette az irattárcáját, vagy zsebtolvajokkal akadhatott össze.
Joanna bevitt tizenhat képet az ügynökséghez. Jól esett neki, hogy Bob Silvering, akivel a kapcsolatot tartotta; elismerően nyilatkozott róluk, de közölte, hogy az ügynökség jelen pillanatban senkivel se ír alá szerződést. A képeket azért magánál tartotta s megígérte, hogy egy-két napon belül majd értesíti Joannát, melyik az a néhány darab, amelyet kelendőnek lát a piacon. Joanna meglehetősen csalódottnak érezte magát, s elment ebédelni régi barátnőjével, Doris Lombardóval, majd megvette a karácsonyi ajándékokat Walternek és szüleinek.
A képek közül tizet visszaküldtek, köztük a Szolgálaton kívült is, amiről azonnal eldöntötte, hogy indítani fogja a Saturday Review pályázatán. Az ügynökség által megtartott hat kép között volt a Diák címet viselő felvétel is, mely Johnny Markowe-t ábrázolja a mikroszkópjával. Azonnal fel is hívta Bobbie-t, hogy elújságolja neki a hírt.