— Hogyan tanuljak bármit, ha nem kérdezek semmit?
— Nos, úgy értettem, hogy inkább a füledet tartsd nyitva. És legyél udvarias. Akad itt néhány nehézsúlyú fazon, de ha a magad dolgával törődsz, ők is a magukéval fognak. Beauvoir késő délután valószínűleg erre jár. Lucas kiment a Lakótelepre, hogy beszámoljon neki, mit tudtatok meg a Finntől. Te mit tudtál meg a Finntől, szivi?
— Azt, hogy három halott fickót kerülget a boltja padlóján. Azt mondta, nindzsák. — Bobby rápillantott a nőre. — A Finn nagyon fura alak…
— Hát, a hullák nem tartoznak a szokásos árui közé. De az már igaz, hogy fura egy pasas. Miért nem meséled el nekem a sztorit? Csak nyugodtan, és mély, tompított hangon. Mit gondolsz, el tudnád így mondani?
Bobby elmondta neki, amire csak emlékezett a Finnél tett látogatásból. A nő sokszor félbeszakította, és olyan kérdéseket tett fel, amire rendszerint nem tudott felelni. Amikor először megemlítette Wigan Ludgate-et, Jackie bólintott.
— Egen — mondta — Jammer szokott róla mesélni, amikor a régi napokat hozza szóba. Meg kell majd kérdeznem…
Bobby előadása végére a nő lustán nekidőlt az egyik zöld oszlopnak, és a kalapot nagyon mélyre húzta sötét szemei fölé.
— Na? — kérdezte Bobby.
— Érdekes — felelte Jackie, de ennél többet nem mondott.
— Szeretnék néhány új ruhát — közölte Bobby, miközben felfelé caplattak az első emeletre vezető, mozdulatlan mozgólépcsőn.
— Van rá pénzed? — érdeklődött a nő.
— Frászt — morogta Bobby, kezét a buggyos, berakott farmer zsebébe mélyesztve. — Egyetlen kurva vasam sincs, de kell hogy kapjak pár ruhát. Te és Lucas és Beauvoir tartogattok engem valamire, igaz? És már torkig vagyok ezzel az istenverte inggel, amit Rhea sózott rám, és ez a rohadt nadrág is állandóan le akar esni a seggemről. Miért vagyok én itt? Mert Napi Kettő, aki egy porbafingó fasz, az én nyakamat tette kockára, hogy Lucas és Beauvoir kipróbálhassa a kibaszott software-jét. Tehát kurvára helyénvaló lenne, ha vennétek nekem néhány ruhát, oké?
— Oké — felelte a nő, egy kis szünet után. — Megmondom, mi legyen. — Előremutatott oda, ahol egy kifakult bársonyruhás kínai lány éppen feltekert néhány plasztikfüggönyt; mögülük tucatnyi, ruhákkal teliaggatott acélcső-állvány tűnt elő. — Látod azt a lány ott? Ő Lin. A barátnőm. Szedd össze, amit akarsz, aztán majd elrendezem az ügyet közte meg Lucas között.
Fél óra múlva Bobby előbukkant egy takaróval elkerített próbafülke mélyéről, és feltett egy tükörbevonatú, indo-jávai pilótaszemüveget. Rávigyorgott Jackie-re.
— Marha dögös! — mondta.
— Az — hagyta rá a nő; kezével legyező mozdulatot tett, mintha a közelben valami túl forró lenne ahhoz, hogy megérintsék. — Az az ing nem tetszett, amit Rhea adott kölcsön?
Bobby lepillantott újonnan kiválasztott, fekete pólójára, s a mellrészen tündöklő négyzetes holomatricára, amely a cyberteret ábrázolta. Jól megcsinálták: aki ránézett, úgy érezte, mintha gyorsmenetben tekerne keresztül a mátrixon, a rácsvonalak elmosódtak a matrica szélén.
— Á! Az végképp bukás volt…
— Helyes — mondta Jackie, és végigmérte Bobby méretes fekete farmerét, a bokánál űrruha-szerűen beráncolt, nehéz bőrcsizmáit, krómgúlák ikervonalával kivert fekete katonai bőrövét. — Nos, azt hiszem, most már jobban hasonlítasz egy grófra. Jöjj, Grófom, odafenn Jammernél már vár rád egy pamlag, ahol álomra hajthatod a fejed!
Bobby kihívó pillantást vetett rá, hüvelykujjait a fekete Levis elülső zsebeibe akasztotta.
— De egyedül! — tette hozzá a nő. — Csak semmi izgalom!
20. FELSZÁLLÁS ORLYRÓL
Paco végighajszolta a Citroen-Dorniert a Champs-on, végigrobogott vele a Szajna északi partján, majd át a Les Halles-on. Marly belesüppedt az elképesztően puha bőrülésbe, amin szebbek voltak az öltések, mint az ő brüsszeli kabátján, s agyát izgalommentes ürességbe kényszerítette. Változz szemekké, parancsolta önmagának. Puszta szemekké, s hagyd, hogy a tested csak súly legyen, ami hátrapréselődik ennek a szemérmetlenül drága kocsinak a sebességétől. Átsuhantak a Square des Innocentes-en, ahol szajhák alkudoztak a teherszállító légpárnások bleu de travail-t viselő sofőreivel, s Paco könnyedén cikázott a szűk utcákon keresztül.
— Miért mondta azt, hogy „Ne csináld ezt velem”? — kérdezte Paco; levette a kezét a kormánykonzolról, és a helyére dugta a fülhallgatóját.
— Miért hallgatóztál?
— Mert ez a munkám. Felküldtem egy nőt az övével szemközti toronyba, a huszonegyedik emeletre, egy parabolikus mikrofonnal. A lakás telefonja süket volt, különben azt használhattuk volna. A nő felment, feltört egy üres lakást a torony nyugati oldalán, és épp időben célzott oda a mikrofonnal, hogy hallja, amint maga azt mondja: „Ne csináld ezt velem”. Egyedül volt?
— Igen.
— Ő meg halott?
— Igen.
— Akkor miért mondta ezt?
— Nem tudom.
— Mit érzett, ki csinál magával valamit?
— Nem tudom. Talán Alain.
— Mit csinált?
— Holtan hevert? Bajt kevert? Mondd meg, ha tudod!
— Nehéz egy nő maga.
— Engedj kiszállni!
— Elviszem magát a barátnője lakására…
— Állítsd meg a kocsit!
— Elviszem magát a…
— Gyalog megyek.
Az alacsony, ezüstszínű kocsi a járdaszegély mellett siklott.
— Felhívom magát, a…
— Jó éjt!
— Biztos benne, hogy nem kívánkozik valamelyik üdülőhelyre? — kérdezte Mr. Paleologos. Fehér panamazakójában vékonynak és elegánsnak hatott, akár egy imádkozó sáska. Haját, mely szintén fehér volt, különös gonddal fésülte hátra homlokából. — Kevesebbe kerülne, és egy jó üzlet már fél boldogság. Magácska nagyon csinos kislány…
— Tessék? — kérdezte Marly, visszaterelve utcára kalandozó figyelmét az esőtől csíkozott üvegen túlról. — Mi vagyok?
A férfi nehézkesen, lelkesedve, furcsán hajlítva beszélte a franciát.
— Egy nagyon csinos kislány — mosolygott mesterkélten. — Nem töltené szívesebben a szabadságát egy mediterrán halmazon? Olyan korúakkal, mint magácska? Magácska zsidó?
— Hogy tetszik mondani?
— Hogy zsidó-e magácska…
— Nem.
— Kár — sajnálkozott a férfi. — Olyan arccsontjai vannak, mint bizonyos elegáns fiatal zsidó nőknek… Fantasztikus árkedvezménnyel tudnék kínálni tizenöt napot az ősi Jeruzsálemen. Csodaszép környezet azért az árért, amiben bennefoglaltatik az űrruhakölcsönzés, napi háromszori étkezés, és közvetlen űrsikló a JAL-gyűrűről.
— Űrruhakölcsönzés?
— Az ősi Jeruzsálemen a légkört még nem mindenütt alakították ki — közölte Mr Paleologos, s egy kupac rózsaszínű másolópapírt tologatott íróasztala egyik feléről a másikra. Apró irodafülkéjének falait Poros és Macao hologram-látképei díszítették. Marly azért választotta az ő ügynökségét, mert lerítt róla a bizonytalanság, és ide úgy tudott beosonni, hogy nem kellett elhagynia az Andrea lakásához legközelebbi metróállomás kicsiny kereskedelmi központját.