— Nem — felelte. — Nem érdekelnek az üdülőhelyek. Ide akarok menni — koppintott rá a Gauloise-csomag gyűrött kék csomagolópapírján álló írásra.
— Nos — hümmögött Mr. Paleologos —, természetesen ez is lehetséges, de nincs róla szálláslistám. A barátaihoz megy látogatóba?
— Üzleti út — mondta Marly türelmetlenül. — Azonnal el kell indulnom!
— Nagyon helyes, nagyon helyes — mormogta Mr. Paleologos, és az asztala mögötti polcról olcsó küllemű kéziterminált emelt le. — Megkaphatnám a hitelkódját, kérem?
Marly benyúlt fekete bőrtáskájába és egy vastag új yenes köteget húzott elő. Paco táskájából emelte el, amíg a fiú a lakást vizsgálgatta, ahol Alain meghalt. A pénzköteget áttetsző, rugalmas vörös szalag övezte.
— Készpénzben kívánok fizetni.
— Ó, jaj! — szólt Mr. Paleologos, és kinyújtott, rózsaszín ujjhegyével megérintette a legfelső bankjegyet, mintha attól tartana, hogy az egész mindjárt eltűnik. — Világos. Nos, meg kell értenie, hogy általában én nem így bonyolítom le az üzleteimet. De azt hiszem, tehetünk valamit…
— Gyorsan! — sziszegte Marly. — Nagyon gyorsan!
A férfi rátekintett.
— Értem. Elárulná, kérem — s ujjai mozgásba lendültek a kéziterminál felett —, hogy milyen név alatt kíván utazni?
21. ORSZÁGÚTON
Turner arra ébredt, hogy a csendbe burkolódzó ház körüli, elburjánzott gyümölcsösben, az almafákon dalolnak a madarak. A törött díványon aludt, amit Rudy a konyhában tartott. Vizet vett a kávéhoz: a tetőtartály műanyag csövein pöfögve zubogott keresztül, megtöltve a kannát; Turner a propánégős tűzhelyre tette a kannát, és kisétált a tornácra.
Rudy nyolc járgánya már ott sorakozott a kavicsos udvaron, harmattal borítva. Az egyik őrkutya beügetett a kapun, mikor Turner lejött a lépcsőn; fekete csuklyája lágyan kattogott a reggeli csendben. Megállt, nyálát csorgatta, és ide-oda csóválta a fejét, aztán átevickélt a kavicson és szem elől veszett a tornác sarka mögött.
Turner megállt egy fakóbarna Suzuki dzsip motorháza mellett. Hidrogéncellás, átalakított modell volt, Rudy valószínűleg maga csinálta. Négykerék-meghajtású, jókora kerekekkel, terepjáró-kampókkal, amikre rászáradt a rárakódott folyóiszap. Kicsi, lassú, megbízható, de az úton nem sok hasznát lehet venni…
Ellépett két, rozsdapettyes Honda szedán előtt; egyformák voltak, mindkettő azonos évjáratú és típusú. Rudy az egyikről rakhatott át alkatrészeket a másikra; egyik sem indulna el. Turner szórakozottan elvigyorodott, amikor meglátta a makulátlanul fényes-barnára dukkózott, 1949-es Chevrolet mikrobuszt. Eszébe jutott, hogyan hurcolta haza Rudy Arkansasból a rozsdás kocsiszekrényt, egy bérelt, platós teherkocsin. A jármű még mindig benzinnel ment, s motorterének belső részei ugyanolyan tisztán ragyogtak, akár a kézzel fényesre dörgölt, csokoládészínű re lakkozott lökhárítói.
Aztán volt ott egy félig összerakott, légpárnás Dornier gép, szürke műanyagponyvák alatt, meg egy darázsforma, fekete Suzuki versenymotor, házilag barkácsolt tréleren. Turner futólag eltűnődött rajta, vajon mennyi ideje indult Rudy utoljára egy tisztességes versenyen. A motor trélerének szomszédságában, egy másik ponyva alatt régi hójáró lapult. És aztán ott volt a háborúból megmaradt, mocskos, szürke légpárnás. Tömzsi, ék alakú, acélpáncélos teste a turbinában használt kerozintól bűzlött, hálóval megerősített légzsákja löttyedten terült szét a kavicson. Ablakai inkább csak vastag, ütésálló műanyaggal fedett rések voltak. A jármű faltörő ütközőire ohiói lemezeket szegecseltek. Most is használnak ilyesmit.
— Tudom, mire gondol — szólalt meg Sally, és Turner megfordult. A nő a tornác korlátjánál állt, kezében a gőzölgő kávéskannával. — Rudy azt mondja, hogy ha valami felett nem tud átjutni, akkor keresztülmegy rajta.
— Gyors gép? — tapintotta meg Turner a légpárnás oldallemezét.
— Persze, de ha egy órát mész vele, eldobhatod a gerincedet.
— És mit szól hozzá a törvény?
— Hát nem mondhatnám, hogy különösebben rajonganak érte, de útvonalengedélye van. Olyan szabályról nem tudok, ami a páncélzatot tiltaná.
— Angie már jobban van — mondta Sally, ahogy Turnerrel a nyomában belépett a konyhába. — Ugye, drágám?
Mitchell lánya felemelte tekintetét a konyhaasztalról. Monoklijai lelohadtak, akárcsak Turneréi, mindössze vastag, halvány vesszők maradtak utánuk, mint odafestett, kékesfekete könnycseppek.
— Az én barátom itt orvos — szólította meg Turner. — Megvizsgált, mialatt nem voltál magadnál. Azt mondja, már egész jól vagy.
— Ő a maga bátyja. És nem orvos.
— Bocs, Turner — szólt oda Sally a tűzhely mellől —, de én eléggé őszinte szoktam lenni.
— Na jó, hát nem orvos — egyezett bele Turner —, de azért még ügyes. Attól tartottunk, hogy a Maas csinált veled valamit, megpiszkálta és ha elhagyod Arizonát, akkor megbetegedsz…
— Mintha kérgi bombám lenne? — kérdezte a lány; hideg zabpelyhet kanalazott egy repedezett tányérból. A tányér szélét almafavirágok díszítették, s Turner még emlékezett erre az étkészletre.
— Úristen — mondta Sally. — Mibe keveredett, Turner?
— Jó kérdés… — Turner leült az asztalhoz.
Angie a zabpelyhét csócsálta, és a férfira bámult.
— Angie — szólalt meg Turner. — Amikor Rudy megvizsgált, talált valamit a fejedben.
A lány szájában megállt a falat.
— Nem tudta, mi az. Valaki odaültetett valamit, talán még akkor, amikor sokkal fiatalabb voltál. Tudod, hogy miről beszélek?
A lány bólintott.
— Tudod, hogy ki tette oda?
— Igen.
— Az apád?
— Igen.
— Azt is tudod, hogy miért?
— Mert beteg voltam.
— Mi volt a bajod?
— Nem voltam elég okos.
Turner délre elkészült; a légpárnás feltankolva várakozott a láncos kapunál. Rudy adott neki egy új yennel teli, szögletes, cipzáras fekete plasztiktáskát. A bankjegyek némelyike már szinte áttetsző volt a használattól.
— Ráengedtem arra a szalagra egy francia szótárt — mondta Rudy, miközben egyik kutyája a lábához dörgölte poros oldalát. — De nem működik. Azt hiszem, ez valamiféle kreol nyelvjárás lesz. Esetleg afrikai. Kell egy másolat róla?
— Nem — hárította el Turner. — Tiéd a pálya.
— Köszi — felelte Rudy —, de nem kell. Ennyi. Ha valaki kérdezné, le fogom tagadni, hogy itt voltál. Ma délután Sallyvel Memphisbe megyünk néhány barátunkhoz. A kutyák majd őrzik a házat.
Megvakarta az állat nyakát a plasztikcsuklya mögött.
— Igaz, fiú?
A kutya nyüszített és megvonaglott.
— Le kellett szoktatnom őket a mosómedve-vadászatról, amikor beraktam nekik az infravörös keresőket — mondta Rudy. — Különben már egy darab mosómedve se lenne az egész megyében…
Sally és a lány lelépkedett a tornác lépcsőjén; Sally rozzant vászon kézitáskát hozott, szendvicsekkel és egy tele termosz kávéval rakta meg. Turner visszagondolt, milyen volt a nő fent az ágyban, és rámosolygott. Sally visszamosolygott rá. Ma öregebbnek, fáradtabbnak tűnt. Angie megszabadult a vérfoltos MAAS-NEOTEK pólótól, helyette formátlan fekete melegítőfelsőbe bújt, amit Sally talált a számára. Ebben még fiatalabbnak hatott, mint amilyen valójában volt. Sallynak sikerült elkennie a monoklik maradványait is, holmi barokkos szem-sminket létrehozva, ami furcsán elütött a lány kölykös arcától, és buggyos melegítőjétől.