— Gyorsan történt — mondta Turner. Nem tudta, mi mást mondhatna.
Beauvoir szürke köpenye zsebéből egy csomag mentolos cigarettát húzott elő, és egy arany Dunhillel meggyújtott egy szálat. Turnernek is odakínálta a csomagot, de Turner megrázta a fejét.
— Van egy kreol szólás — mondta Beauvoir.
— És hogy szól?
— A Gonosz létezik.
— Hé — szólalt meg tompán Bobby Newmark az ajtó mellett, ahol kuporogva kandikált ki a függöny résén. — Így vagy úgy, de azt hiszem, bejött… A Barbárok elmennek, és úgy nézem, a legtöbb Laza már felszívódott…
— Ez jó — mondta Beauvoir lágyan. — Tiéd az érdem, Gróf. Jól csináltad; kiérdemelted a beceneved.
Turner a fiúra pillantott. Még mindig nem tért magához a Jackie halála miatti sokkból, állapította meg. Üvöltve jött ki az elektródák alól, és Beauvoir-nak háromszor is pofán kellett vágnia, hogy abbahagyja. De az útjáról, ami Jackie-nek az életébe került, csak annyit mondott el nekik, hogy átadta Jaylene Slide-nak Turner üzenetét. Turner nézte, amint Bobby mereven felállt, és a bárpulthoz ment; észrevette, mennyire ügyelt rá, nehogy a színpadra nézzen. Vajon szeretői voltak egymásnak? Vagy csak társak? Egyik sem tűnt valószínűnek.
Felkelt a színpad széléről, ahol eddig ült, és visszament Jammer irodájába. Közben megnézte az alvó Angie-t, aki összegömbölyödve feküdt a szőnyegen, egy asztal alatt, az ő szétnyiszált zubbonyába takarózva. Jammer szintén aludt a székében; csíkos kendőbe csavart, megégett keze az ölében hevert. Kemény öreg fickó, gondolta Turner, öreg zsoké. Miután Bobby visszatért az útjáról, a pasas nyomban visszadugta a telefonját, de Conroy többé nem jelentkezett. Most már nem is fog, és Turner tudta, hogy ez azt jelenti, hogy Jammer igazat beszélt Jaylene gyorsaságáról, amivel lesújtott, hogy megbosszulja Ramirezt. No és persze azt is, hogy Conroy most már több mint valószínűleg halott. A külvárosokból összeverbuvált torzonborz csapata meg tábort bont, és elvonul, ahogy Bobby mondja…
Turner a telefonhoz lépett, lehívta a hírösszefoglalót, és egy székbe telepedve nézni kezdte. Makaóban összeütközött egy szárnyaskomp és egy mini-tengeralattjáró; a szárnyaskomp mentőmellényei selejtesnek bizonyultak, a vízbefúltak számát legalább tizenötre becsülik; a Dublinban sporthajóként bejegyzett tengeralattjárót még nem találták meg… A Park Avenue egyik irodaházának két szintjét ismeretlen elkövető, hátrasiklás nélküli puskát használva, gyújtólövedék-zárótűzzel árasztotta el; a Tűzőrség és a Takikaiak csoportjai még a helyszínen voltak, a bérlők nevét még nem hozták nyilvánosságra, és eddig még nincs gyanúsított sem… (Turner ezt a riportot még egyszer lehívta…) A Nukleáris Hatóság kutatócsoportjai megvizsgálták az állítólagos nukleáris robbanás helyét Arizonában, és kitartanak amellett, hogy a helyszínen mért alacsonyszintű radioaktivitás messze túl kicsi ahhoz, hogy bármilyen ismert taktikai robbanófej eredményének tulajdonítsák… Stockholmban bejelentették a rendkívül gazdag művészetpártoló, Josef Virek halálát; a bejelentést számos homályos szóbeszéd kísérte, miszerint Virek évtizedek óta beteg volt, és halálát egy Stockholm környéki, szigorúan őrzött magánklinika létfenntartó rendszerében bekövetkezett kataklizmaszerű hibasorozat okozta… (Turner ezt is újra lehívta, aztán harmadszorra is, megdermedt, majd vállat vont.) A reggeli közérdekű bejelentésre New Jersey egyik külvárosának rendőrsége azt nyilatkozta, hogy…
— Turner…
Kikapcsolta a hírösszefoglalót és megfordult; Angie állt az ajtóban.
— Hogy s mint, Angie?
— Oké vagyok. Nem álmodtam.
A lány maga köré csavarta a fekete melegítőt, és lecsüngő barna tincsei alól felnézett a férfira.
— Bobby megmutatta, hol a zuhany. Valami öltözőszerűségben. Mindjárt visszamegyek; rémes a hajam.
Turner odalépett hozzá és kezét a vállára tette.
— Nagyon jól bírtad ezt az egészet. Nemsokára elmegyünk innét.
A lány kibújt a tenyere alól.
— Elmegyünk innét? Hová? Japánba?
— Hát, nem egészen Japánba, és nem egészen a Hosakához…
— A lány velünk jön — szólalt meg Beauvoir Angie mögött.
— Miért akarnék én magukkal menni?
— Azért — felelte Beauvoir —, mert mi tudjuk, ki vagy. Azok az álmaid valódiak. Az egyikben találkoztál Bobbyval, és megmentetted az életét, megszabadítottad a fekete jégtől. Azt mondtad: „Miért teszik ezt veled?”…
Angie szeme tágra nyílt, és Turnerre pillantott, majd ismét Beauvoir-ra.
— Ez egy nagyon hosszú történet — folytatta Beauvoir —, és sokféleképpen értelmezhető. De ha velünk tartasz, eljössz a Lakótelepre, a népünk sok mindenre megtaníthat. Olyasmikre is, amit mi nem értünk, de te talán igen…
— Miért?
— Amiatt, ami a fejedben van — bólintott Beauvoir ünnepélyesen, aztán visszatolta az orrára a műanyag szemüvegkeretet. — Ha nem akarsz, nem muszáj velünk maradnod. Mi tulajdonképpen csak azért vagyunk itt, hogy téged szolgáljunk…
— Hogy engem szolgáljanak?
— Ez egy hosszú történet, mint mondottam volt… Mi a véleménye, Mr. Turner?
Turner vállat vont. Fogalma sem volt, Angie hová máshová mehetne, és a Maas és a Hosaka egyaránt nagy pénzt fizetne érte, akár visszavinnék, akár megölnék.
— Ez lesz a legjobb — bökte ki végül.
— Én magával akarok maradni — fordult Turnerhez a lány. — Szerettem Jackie-t, de aztán ő…
— Semmi baj — felelte Turner -; tudom.
Semmit sem tudok, üvöltötte némán.
— Aztán majd tartjuk a kapcsolatot…
Sosem fogom viszontlátni.
— De van valami, amit legjobb, most elmondok. Apád meghalt.
Öngyilkos lett.
— A Maas biztonsági emberei ölték meg; feltartotta őket, amíg te elhagytad a fennsíkot a sárkánnyal.
— Ez igaz? Feltartotta őket? Úgy értem, éreztem, hogy meghalt, de…
— Igen — jelentette ki Turner. Kivette a zsebéből Conroy fekete tárcáját, és a zsinórját a lány nyakába akasztotta. — Ebben egy biosoft-dosszié van. Akkorra, amikor már nagyobb leszel. De nem mondja el az egész történetet. Ezt ne felejtsd el. Az egészet sohasem mondhatja el semmi…
Bobby a bárpultnál állt, amikor a nagy fickó kijött Jammer irodájából. Odament, ahol a lány aludt, felemelte szakadozott katonai kabátját, felvette, majd a színpad végéhez ment, ahol Jackie feküdt — s olyan kicsinek hatott! — a fekete kabát alatt. A férfi benyúlt a saját kabátjába és kihúzta a pisztolyt, a hatalmas Smith Wesson Tacticalt. Kinyitotta a tárat, és kiszedte a töltényeket, a kabátzsebébe szórta őket, aztán a fegyvert Jackie teste mellé tette, halkan, hogy ne üssön semmi zajt.
— Jól csináltad, Gróf — fordult Bobbyhoz, kezét a kabátzsebébe süllyesztve.
— Kösz, öregem — felelte Bobby, és zsibbadtságán hirtelen áttört a büszkeség.
— Viszlát, Bobby.
A férfi az ajtóhoz lépett, és babrálni kezdte a sokféle zárat.
— Ki akar menni? — Bobby az ajtóhoz rohant. — Tessék. Jammer megmutatta nekem. Elmegy, testvér? Hová fog menni?
Az ajtó kinyílt, Turner megindult a kihalt bódék felé.
— Nem tudom — kiáltott vissza Bobbynak. — Először veszek nyolcvan liter kerozint, aztán majd meglátom…
Bobby hosszasan nézett utána, amíg el nem tűnt, úgy látszott, valamelyik lerobbant mozgólépcsőn. Aztán becsukta az ajtót és visszazárta. Elfordítva fejét a színpadtól, Jammer irodájának ajtajához lépett, és bekukkantott. Angie Beauvoir vállán zokogott, és Bobbyra, önmaga számára is meglepően, hirtelen féltékenységi hullám tört. A telefon ugyanazt ismételte Beauvoir háta mögött, és Bobby látta, hogy csak hírzagyvalék.