Tenar ezalatt a nyomós kútból frissen vett dézsa vízben mosta a kezét, az arcát és a karját. Miután végzett a tisztálkodással, körülnézett. A végsőkig kimerült Kóbor mélyen elaludt, arcát kicsit a langyos reggeli napsugarakba merítve. Az asszony leereszkedett mellé a küszöbre, és vállára hajtotta a fejét. „Hát megmenekültünk? — gondolta magában. — Hogyan történhetett, hogy túljutottunk rajta?”
Lenézett Kóbor szétnyitott ujjakkal, lazán a küszöb deszkáján pihenő kezére. Visszagondolt a szélviharban bólogató növénykére, a sárkány vörös és arany pikkelyekkel borított karmos lábára. Már ő is éppen belépőben volt az álom kapuján, amikor a kislány odabújt mellé.
— Tehanu! — suttogta Tenar álmosan.
— A fácskám kiszáradt — panaszkodott a gyerek.
Tenar már félig elkábult tudatának kis idő kellett, még annyira fölébred, hogy kicsiholjon magából valami választ.
— És az öreg fán… vannak barackok? Mindketten halkan pusmogtak, hogy föl ne ébresszék az alvó férfit.
— Csak olyan apró zöldek.
— A Hosszú Tánc után majd beérnek. Most már egészen hamarosan.
— Elültethetünk majd egyet?
— Akár többet is, ha kedved lesz hozzá. És a ház… rendben van?
— Igen, csak éppen üres.
— Lakjunk talán mi benne? — Kissé följebb húzódzkodott, és fél karral átölelte a kislány vállát. — Van pénzem — tette hozzá —, éppen elég egy kecskenyáj és Örvényes hegyi legelőjének megvásárlására, persze ha még mindig eladó. Kóbor pedig tudja, hol legeltethetjük őket odafönt nyáridőben. Kíváncsi vagyok, megvan-e még a gyapjú, amit múltkor kifésültünk. — E szavakat kimondván, hirtelen eszébe villant: — A könyvek! Oromon könyvei! Azokat otthagytuk a kandalló párkányán! Szikrának, annak a szegény kölyöknek, pedig egyetlen szót sem ért meg belőlük.
De nem tulajdonított igazán nagy jelentőséget nekik. Itt biztosan sok új dolgot kell majd még megtanulniok. És akármikor le is küldhet valakit azokért a könyvekért, ha Kóbor netán szükségüket látja. Vagy ő maga is lemehet, ha beköszönt az ősz, fölkeresheti a fiát, meglátogathatja Pacsirtát, és eltanyázhat egy ideig Almáéknál is. Oromon kertjét pedig haladéktalanul rendbe kell tenniök, ha azt akarják, hogy a nyáron valamennyi saját zöldségük is legyen. A babpalánták keskeny ágyasa és virágaik édes illata jutott az eszébe. Fölmerült előtte a nyugatra nyíló, apró ablakocska képe.
— Azt hiszem, itt szépen eléldegélhetünk — mondta csöndesen.