Olesz Berdnik
Titánok útja
„…a jövendőt… a leigázott anyag és energia világát, a már-már halhatatlan ember akarata tartja hatalmában…”
DELFIN KÖNYVEK
Szerkeszti Rónaszegi Miklós
Fordította B. Lányi Márta
Szecskó Tamás rajzaival
Олесь Бердник
Шляхи титанів
Vendég a múltból
A Föld adókészülékei bejelentették, és többször egymásután elismételték:
— Ma lesz a vita a nagy fordulatról! Mindenki hallgassa meg! Emberek, mindannyian hallgassátok meg!
A tanárok abbahagyták a foglalkozásokat az előadótermekben, és bekapcsolták a televíziókészülékeket. A tudósok kisiettek a laboratóriumokból, a világvevő televízió képernyőihez. A járókelő, pihenő és utazó emberek a Naprendszer legtávolabbi pontjában is ráállították vevőkészüléküket A Világok Nagy Szövetsége Tanácsának hullámhosszára.
Az ügyeletes robotdiszpécserek az utolsó ellenőrzést végezték:
— Hold! Felkészültetek a vitához?
— Igen — felelték a Hold-állomások.
— Merkúr?
— Készen vagyunk.
— Venus?
— Várjuk az adást.
— Mars?
— Rendben.
Eközben A Világok Nagy Szövetsége Tanácsának palotájában már összegyűltek a Föld tudósai, a tudomány legjelesebb elméleti és gyakorlati szakemberei. Hallgatagon, ünnepélyes csendben foglalták el helyüket az óriási amfiteátrumban, az ovális emelvény körül.
A palota falsíkjai kísérteties fénybe borultak, majd szertefoszlottak, eltűntek. Helyükön a távoli világok üléstermeinek képe jelent meg. A palota méretei mintha százszorosára nőttek volna, és a benépesített bolygók lakosainak tízezrei töltötték be az üléstermet. Felcsendült a robotdiszpécser szenvtelen hangja:
— A Világok Nagy Szövetségének minden lakosa ugyanazon a hullámhosszon van. A nagy fordulatról szóló vita kezdetét veszi!
Az emelvényen megjelent egy ember. A Föld és a többi bolygó tudósainak ezrei kézfelemeléssel üdvözölték Rahmot, a tanácskozás soros elnökét. Rahm szeme fiatalosan és energikusan csillogott, noha nemrégiben töltötte be háromszázadik életévét. Égszínkék öltözékének könnyű kelméje kiemelte alakjának arányos formáit.
Rahm hallgatott, közben gondolatait rendezte, és figyelmesen szemlélte a távoli világokat, melyeknek képviselői őt nézték a csillagközi televízióadó képernyőin. Egész lényét áthatotta a tudat, hogy milyen óriási felelősség terheli minden szóért, minden gondolatért, amit most itt kifejezésre juttat. Milliárdnyi szempár kereszttüzében lépett előre, és magabiztosan, de hangjában izgalommal kezdett beszédhez:
Testvéreim!
A sűrített idő hatalmas hullámai végtelen messzeségbe vitték el hangját, amely a számtalan híradástechnikai készülék segítségével, jelképekké átalakítva, a távoli világok lakosai számára is közérthetővé vált.
— Testvéreim! A harc, a forradalmak — a fejlődés alapja. Ez köztudott dolog. Minden értelmes ember megérti ezt a törvényt. A természet tapogatózva, kitérőkkel valósítja meg a forradalmi átalakulást. De az embernek a legrövidebb utat kell megkeresnie. Amikor bekövetkezik a válság, feltétlenül új irányba kell elindulnunk. Mi egy ilyen forradalom bölcsőjénél állunk. De nézzük meg, miről is van szó tulajdonképpen.
— A veszély mibennünk, saját magunkban rejlik, természetünk tökéletlenségében. Gondolkodási szerveink, amelyek csak lassan fejlődtek az évmilliók során, reménytelenül elmaradtak a tudomány sebes rohanása mögött. Agyunk berendezése nem képes versenyre kelni a logikai gépek villámgyors reakcióival. Kitoltuk az emberi életkor határát ezer évig, de még ez sem, elegendő ahhoz, hogy átfogjuk és magunkévá tegyük az ismeretanyag akár egy csekély részének megmérhetetlen mennyiségét, nem is beszélve a megelőző nemzedékek bölcsességéről. A tudomány számtalan ágra hasadt, de a józan ész és a logika egyszerűsítésre, egyetemes tudásra, az egység kutatására szólít bennünket.
— Elkövetkezett a nagy fordulat órája. Azért gyűltünk össze, hogy közelebb hozzuk ezt az órát. Be fogjuk mutatni nektek az új út tervezetét. Szemonyij, a Föld Elektronikus Főközpontjának vezetője ismerteti majd előttetek. Testvéreim! Arra hívunk fel benneteket, hallgassátok meg, és fejtsétek ki véleményeteket.
Rahm lelépett az emelvényről, és leült az amfiteátrum első sorába. Az emelvényre felsietett egy szikár, keskeny arcú tudós, aki ugyanolyan égszínkék ruhát viselt, mint az elnök. A világmindenségben felbúgott mély és erőteljes hangja:
— Testvéreim! Az a probléma, amelyről az előbb itt Rahm beszélt, kétségtelenül világos mindenki előtt. Az értelmes világ nagy veszély előtt áll. Nem tudom, szükséges-e olyan tényekkel előhozakodnom, amelyekből elegendő akad bármelyik lakott bolygón. A jövőről való gondoskodás arra késztet bennünket, hogy meginduljunk azon az úton, amely megszabadítja a gondolkozó lényeket a már elviselhetetlen intellektuális megterheléstől.
— Igen, szilárd meggyőződésem, hogy a tudományos-technikai gondolkodás funkcióit át kell adni az elektrogravitációs készülékeknek. Ezek a gépek a mi agyunk termékei, szolgáink és barátaink egyben. Hatalmas automatikus központot szerkesztettünk, amely jelenleg a bolygók tudományos-technikai hálózatát irányítja. De a koordináláson kívül rábízzuk az alkotó gondolkodás funkcióit is. Ez a központ fogja, méghozzá hibátlanul, analizálni azokat a tudományos adatokat, amelyeket tőlünk, kívülről kap, azoknak a törvényeknek a szellemében, amelyek az emberiség fejlődését meghatározzák.
— Beláthatatlan távlatok nyílnak meg előttünk: a tudomány összehasonlíthatatlanul gyorsabban fog fejlődni, hiszen az elektrogravitációs készülékek teljesítő képessége sokkal nagyobb, mint amilyennel az emberi agy rendelkezik. És ha azt kérdezik, hogy mi lesz az ember szerepe ebben az új korszakban, akkor büszkén felelem: Az ember uralkodik továbbra is, de hatalmasabb lesz, mint valaha volt!
— Nem fogunk tapogatózni az analízisek labirintusában, hanem ehelyett teljes biztonsággal lépünk a napnál fényesebben ragyogó szintézisek útjára. Ha képekben akarom kifejezni magam, az embernek nem kell felmásznia a fára, hogy leszedje termését. Elvégzi helyette a gondolkodógép. Miránk csak egyetlen feladat vár — felhasználni a tudás termését, élvezettel kóstolgatni pompás ízét.
— Így tehát, javaslom, vitassuk meg a tervezetet, amelyet a Föld tudósainak alkotó csoportja készített. Valószínűleg a kérdésnek nem a technikai részét fogjátok érinteni, hiszen ennek gyakorlati megvalósításához nem fér kétség. Az embereket jobban érdekli az előttünk álló átalakulás etikai, erkölcsi és tudományos vonatkozása.
— Testvéreim! Szólaljatok fel, és mondjatok véleményt. Mi, a terv védői, várjuk ítéleteteket…
A Sirius-szektor fölött kis zöld fényjel villant fel. Valamennyi jelenlevő tekintete a csillagközi adó képernyőjére irányult. Az Aj-Ssza-Mpa bolygó tudósainak sorából kivált Brazs-Szi, a Sirius-beli híres űrhajós hatalmas termete. Ezüstös hővédő ruhája szabadon omlott alá, és csak kerek, violaszínű arca, magas homloka és barna szeme maradt fedetlen. Fekete szája mozogni kezdett. A teremben a fordítógép hangja hallatszott: