Két hét telt el azóta, hogy kibökte Macnek, szereti Kitet. Két rohadt hosszú hét a barátai nélkül. Nem esett kétségbe, de hiányzott neki Mac és Kit.
Nem akart többé hülyén viselkedni. Igen, szereti Kitet annyira, hogy szinte fáj, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Mac és Kit összetartoznak, és nem fogja tönkretenni a boldogságukat. Nem fogja megkeseredett, vén faszfejként végezni, aki feláldozta a barátságát csupán azért, mert a másik férfi nyert.
Felbaktatott a lépcsőn Mac tornácán és besétált, mint már oly sokszor.
Amit látott, attól elállt a lélegzete. Kit és Mac a nappali közepén álltak, Kit homloka Mac mellkasán pihent. A férfi erősen magához szorította.
— Meg fogjuk oldani, baby! — mondta Mac kedvesen. Még mindig nem érzékelte Ryder jelenlétét.
Ryder megköszörülte a torkát.
— Rosszkor jöttem?
Amikor Kit meghallotta a hangját, felnézett. Ryder látta a választ a könnyes szemében. A gyomra összerándult.
— Mi a fene van? — kiáltott Ryder. Félelem szorította össze a torkát. — Jól vagy, drága?
— Terhes vagyok — suttogta Kit.
— A pokolba — mondta Ryder. Nem csoda, hogy felkavarta a dolog. Ryder Macre pillantott. Vajon így tervezte? Vajon ebbe is csak belekényszerítette Kitet?
Mac visszanézett rá, fájdalom égett a szemében. Ryder rögtön tudta, hogy más baj is van.
— Lefogadom, hogy nem vagytok határtalanul boldogok tőle — mondta Ryder, igyekezve egy kicsit könnyíteni a helyzeten.
Kit rámeredt, és ismét könnyek csordultak ki a szeméből.
— Nem érted, Ryder. A gyerek… Lehet, hogy a tiéd.
Ryder döbbenten hátrált egy lépést. Szólásra nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Bármit mondhatott volna a lány, nem lepte volna meg annyira, mint ez.
— Az enyém? — kérdezte végül rekedten. — Micsoda?
Kit elfordította a tekintetét, a válla rázkódott. Ryder tudta, hogy sír. A picsába, micsoda rohadt helyzet!
Közelebb lépett, és Kit felé nyújtotta a kezét.
— Nem értem. Mondd el, drága!
Kit felé fordította az arcát. Zöld szemében annyi fájdalom tükröződött, hogy a férfinak elakadt a lélegzete.
— Terhes vagyok — mondta Kit szárazon.
— Igen, ezt már hallottam. Arról beszélj, hogy az enyém is lehet!
A lány szaggatottan felsóhajtott, az ajka remegett. Ryder Macre pillantott, aki pontosan olyan döbbenten állt ott, mint ő. Istenem, mekkora csapás. Mindnyájuk számára.
— Elmentem az orvoshoz. Azt mondta, hathetes terhes vagyok.
— A tengerparti hétvége — mondta Ryder. Érezte, hogy a tagjaiból elszáll az erő.
Kit bólintott.
— Szerintem is. Nem tudom biztosan. — A könnyek záporozni kezdtek a szeméből, és a torkát zokogás fojtogatta.
Ryder ismét Macre nézett. Az arca fájdalmasan összerándult. Jézusom. Nagyszerűen elkúrt mindent.
— Kit, drága, sajnálom. Annyira szörnyen sajnálom.
Kit lehunyta a szemét, és elhúzódott Mactől. Aztán sarkon fordult, és kiszaladt a szobából. Ryder csak állt ott, és úgy érezte, mintha ő lenne a legnagyobb szaralak az egész világon.
Aztán lassan Macre emelte a tekintetét. A két férfi némán bámult egymásra egy hosszú pillanatig. Ryder régóta nem látott ennyi kínt Mac tekintetében. Azóta nem, hogy Kit eltűnt, és mindketten úgy gondolták, elveszítették.
— Mac, tudnod kell, hogy soha nem így akartam — mondta Ryder halkan.
— Tudom, haver. Tudom, hogy nem akartad.
— Soha nem állnék közétek. — Ryder egy pillanatra elhallgatott, és egyenesen Mac szemébe nézett. — De tudnod kell, hogy nem fogok kisétálni az életéből, ha az én gyerekemmel terhes.
Mac bólintott. Beletúrt a hajába, és megdörzsölte az arcát. Fáradtnak nézett ki. Mintha olyan harcot vívna önmagával, amelyben nem győzhet.
— Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, Ryder. — Mac elhallgatott, elment mellette és leült a díványra.
Ryder szembefordult vele, a karját keresztbe tette a mellén.
— Azon gondolkodtam, hogyan érezném magam, és mit csinálnék, ha most a tiéd lenne Kit. Őszinte leszek veled. Amikor elmesélted az érzéseidet Kit iránt, a legszívesebben fejbe rúgtalak volna. Nem hiszem, hogy félre tudtam volna állni úgy, ahogy te. Nem viseltem volna jobban. Pokolian küzdöttem volna érte, még ha ez a barátságunkba is kerül.
— Megfordult a fejemben — mondta Ryder őszintén.
Mac előrehajolt, a könyökével a térdére támaszkodott.
— Mindkettőnkre szüksége van, haver. Mindketten szeretjük, és mindkettőnknek ott kell lennünk mellette.
— Mire akarsz kilyukadni? — kérdezte Ryder nyugodt hangon, pedig a szíve olyan hevesen kalapált, hogy azt hitte, kiugrik a mellkasából.
— Arra, amit mondtam — felelte Mac szárazon. — Mindketten itt kell legyünk neki. Nem lesz könnyű. Úgy van, ahogy mondod. Még nem kész rá, hogy gyermeke legyen. A pokolba, még arra sem áll készen, hogy összeházasodjunk.
Mac arcán bűntudat tükröződött, amikor ezt mondta.
— Azt akarod, hogy én is veletek legyek?
— Ez az egész nem arról szól, hogy én mit akarok. Arról szól, hogy mi a legjobb Kitnek. Te és én nem számítunk, haver. Megértjük egymást, és megértjük Kitet. Nem fog fájdalmat okozni nekünk. Semmi bajom a dologgal.
— Tényleg? — kérdezte Ryder kétkedve.
— Igen. Tényleg. Nem ugyanolyan, amikor nem vagy itt. Jól elszórakozunk együtt.
— Nem tudom, mit mondjak — mondta Ryder, és a fejét rázta.
— Mondd azt, hogy itt leszel mellette. Szüksége van rá, hogy ezt mindketten megtegyük érte.
Mac ránézett, és odatartotta az öklét.
— Akkor rendben vagyunk?
Ryder lassan felemelte az öklét, és Macéhez érintette.
— Igen. Rendben vagyunk.
— Akkor gyerünk, és keressük meg Kitet. Ahogy ismerem, rettenetes kínokat él át, míg mi itt cseverészünk.
Ryder követte Macet a hálószobába, és amikor meglátta Kitet összegömbölyödve az ágyon, összeszorult a szíve. Nem törődve azzal, hogy helyet hagyjon Macnek, ellépett mellette, és leült az ágyra Kit mellé.
— Drága, nézz rám, kérlek! — könyörgött Ryder.
Kinyújtotta a kezét, és beletúrt a lány hajába, finoman simogatta a fejét. Kit felé fordította könnyáztatta arcát. Rydernek elakadta a lélegzete a látványra.
— Annyira sajnálom, kicsi Kit.
— Nem, én sajnálom — suttogta a lány, és még jobban záporozni kezdtek a könnyei.
Ryder meglepetten pislogott.
— Mi az ördögöt sajnálsz te ezen?
A lány felült az ágyban, és a térdét a mellkasához szorította. Olyan pokolian törékenynek látszott, mintha akármelyik pillanatban millió darabra eshetne. Ryder azt hitte, többet már nem fogja ilyennek látni.
Mac letelepedett a lány másik oldalára, és megfogta a kezét.
— Mondd el, mi jár a fejedben, baby!
— Az én hibám. Én… Elfelejtettem bevenni a tablettát aznap éjjel… Az utolsó éjjel, amikor ott voltunk — mondta Kit zokogva.
Összetörten Ryderre nézett.
— Nem volt szándékos, Ryder. Soha nem hoztalak volna benneteket ilyen helyzetbe, esküszöm.
Ryder döbbenten ült ott. Hitetlenkedve bámult Macre.
— Kit, nézz rám! — kérte Ryder.
A lány szomorúan ránézett.
— Nem a te hibád. A fenébe is, ne okold már magad!
— Igaza van, baby — vetette közbe Mac. — A mi hibánk. Kihasználtuk a testedet. Úgy, ahogy soha nem lett volna szabad. A védekezés nem csak a te felelősséged.