A férfi leborult róla, sebesült arcát szorongatta. Mia remegve talpra állt. Lépéseket hallott a folyosóról, felnézett, és elszállt minden reménye. A másik zsaru volt az. Tehetetlen düh áradt szét benne. Kettejükkel nem fog tudni megbirkózni.
— Mi a fene történik itt? — kérdezte a rendőr, miközben a kulcsokkal babrált, hogy kinyissa a cella ajtaját.
Mia a túlsó sarokba menekült. Lehet, hogy megteszik, amiért jöttek, de biztos, hogy drága árat fizetnek érte. Várt, összegyűjtötte minden erejét, és felkészült a támadásra.
— A rohadt kurva megtámadott! — hörögte az első, miközben feltápászkodott.
A másik zsaru undorodva nézett rá.
— Mekkora seggfej vagy te, Moreland! Éppen szorul a hurok. Martint és Drake-et letartóztatták, te meg mindent kockára teszel egy pináért!?
Moreland megtörölte az orrát, amiből még mindig ömlött a vér.
— A ribancnak egy kis nevelésre van szüksége!
— Hagyd a fenébe! — mondta a másik zsaru. — Tűnj el innen és szedd rendbe magad!
Moreland és Mia gyűlölettel meredtek egymásra, majd a férfi lassan elindult az ajtó felé. Útközben megállt, visszafordult és felemelte a mutatóujját.
— Még nem végeztünk, ribanc!
Mia összes izma megfeszült, amikor a másik rendőr odalépett hozzá és az arcába nézett.
— Ha jót akarsz magadnak, felejtsd el, ami történt!
A fenyegető szavak után sarkon fordult, kiment a cellából, és becsapta az ajtót maga mögött.
Amikor eltűntek a folyosón, Mia megállíthatatlanul remegni kezdett. A földre zuhant, az arcát a kezébe temette. Hányinger fogta el, bemászott a sarokba és öklendezett.
Lassan felállt, a keskeny priccshez botorkált. Mindene fájt. Összetépett ingét magára terítette, és várt. Jackre várt. Remélte, hogy még idejében odaér.
Jack Macre bámult. Olyan erősen szorította össze a fogát, hogy hallotta a csikorgását.
— Hogy érted, hogy Miát letartóztatták?
Mac beletúrt rövid hajába.
— Ryder hívott. Két rendőr jelent meg a háznál Mia letartóztatási parancsával. Kábítószer-birtoklás és prostitúció.
— Prostitúció? Mi a fene?
A Clark megyei rendőrőrs előtt álltak, ahol Martint és Drake-et hallgatták ki. Jack akarta vallatni őket, de Kenny kitette a szűrét az épületből.
— A fenébe — átkozódott Jack -, vajon hová vitték?
— Ryder azt mondta, Buford megyéből jöttek. Biztos vagyok benne, hogy a megyei fogdában van.
Jack még egyet káromkodott.
— Ki kell hoznunk onnan. Nem bízom azokban a rohadékokban.
— Nem fog menni, hacsak Martin és Drake nem vall eleget, hogy megszerezzük a letartóztatási parancsokat. Addig nincs az a bíró, aki szabadon engedné.
Jack a rendőrőrs ajtajára bámult.
— Akkor talán a legjobb lesz, ha rábírjuk őket, hogy valljanak. Nem engedem, hogy Mia az éjszakát a börtönben töltse.
Majdnem összeütközött Kennyvel az ajtóban.
— Megszereztük, ami kellett. Letartóztatási parancsom van a seriff, a megyei bíró és a seriff néhány alkalmazottja ellen Buford megyében. Éppen oda tartunk, ha jönni akartok.
— Miát letartóztatták — mondta Jack. — Odamegyek, és megnézem, mit tehetek érte. Ki akarom hozni. Azt akarom, hogy ejtsék ellene a vádakat. Intézd el, hogy így legyen.
— Amint találok egy bírót, aki belemegy. Ott találkozunk.
Jack bólintott, aztán visszasietett Machez.
— Elviszel? — kérdezte kurtán.
Mac bólintott.
— Szállj be!
Tizenötödik fejezet
Amint beálltak a Buford megyei börtön parkolójába, Jack kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett. Beviharzott a bejáraton, az íróasztal mögött ülő rendőr nem kis megdöbbenésére.
Elővette a jelvényét.
— Jack Kincaid vagyok a Texas Rangerektől. Ha jól tudom, itt tartják fogva Mia Nicholst.
A rendőr szeme furcsán csillogott. Zavarba jött, de azt mondta, hogy nincs náluk ilyen nevű fogva tartott személy.
Jack előrehajolt, és átrántotta a rendőrt az íróasztalon.
— Vagy elmondod, hol van, vagy esküszöm az élő istenre, itt rögtön kinyírlak.
— Jack, vegyél vissza! — szólalt meg Mac az ajtóban.
A rendőr előhúzta a fegyverét, és Jackre célzott vele.
— Tegyél le, te barom! Kurvára nem érdekel, ki vagy! Letartóztatlak egy rendőrtiszt bántalmazásáért!
— Na, akkor pofa be! — kiáltotta Mac.
Közelebb ment, és a fegyverével a bufordi rendőrre célzott.
— Dobd el a fegyvert! Jack, engedd el!
Jack visszalökte a rendőrt a székébe. Tompa puffanással ült le, majdnem hátraborult.
— Most pedig megmondod, hol van Mia Nichols!
— Hármas cella — motyogta a rendőr.
— Add ide a kulcsokat! — követelte Jack.
A rendőr a zsebébe túrt és odalökött Jacknek egy kulcscsomót.
— Menj egyedül! — mondta Mac. — Én szemmel tartom a barátunkat, amíg Kenny ideér.
Jack végigrohant a folyosón, és megállt a harmadik cella előtt. A szeme a priccsre szegeződött, ahol Mia feküdt összegömbölyödve. Bedugta a kulcsot a zárba, és feltépte az ajtót.
Odarohant, a lányhoz, a szíve a torkában dobogott.
— Mia? — suttogta.
Óvatosan megérintette a vállát. A torka összeszorult, amikor érezte, hogy a lány remeg.
Gyengéden megfordította. Rettenetes dühöt érzett, amikor meglátta a véres arcát. Ami még ijesztőbb volt: a torkán hatalmas zúzódás látszott. Megpróbálták megfojtani.
A lány inge szétnyílt, ahol el volt szakadva. Ökölnyi zúzódás kéklett a jobb oldalán.
— Mia, drágám, jól vagy?
Könnyek ömlöttek a lány szeméből, miközben Jack óvatosan a karjába vette. Istenem, legszívesebben ő is sírva fakadt volna. Üvöltött volna dühében. A lány remegett a karjában, az egész teste rázkódott.
— Mit tettek veled? — kérdezte elcsukló hangon.
— Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy — suttogta a lány. — Nagyon féltem.
Jack eltolta magától, hogy lássa az arcát. Az ujjával finoman megsimogatta, félrehúzta a haját az arcából. Az ajkát a homlokára tapasztotta, és forró könnyek szöktek a szemébe.
— Mit tett veled? — kérdezte szaggatottan.
— Nem hagytam magam — felelte Mia büszkén. — Azt hiszem, eltörtem az orrát.
Jack mosolygott, alig kapott levegőt, ahogy megpróbálta visszatartani az érzéseit.
— Ügyes vagy, baby!
— Ne hagyj itt! — könyörgött a lány, és még több könny ömlött a szeméből.
— Nem foglak, édes. Esküszöm, nem foglak. Kórházba viszlek. Most azonnal elmegyünk innen.
— Annyira féltem — suttogta. — Most, hogy itt vagy, már nem félek.
A szavak, amelyeket gyengéden a férfi fülébe suttogott, rég elfeledett érzéseket ébresztettek Jackben. Olyan érzéseket, amelyekről azt hitte, benne nem léteznek. Szégyellte bevallani, hogy valaha azt gondolta Miáról, gyenge.