Orlovsky felnevetett. Svobodov megvonta a vállát.
— Mit tud, Warbaby? — kérdezte, újra visszatérve a tárgyhoz.
— Mr. Blixet holtan találták a Morriseyben. Meggyilkolták.
— Tiszta sor — mondta Orlovsky. A két szót egynek ejtette ki: tisztasor. — És azt akarják, hogy azt higgyük valami faji marhaságról van szó.
Svobodov Warbabyre sandított.
— Ezt nem tudjuk — mondta.
— A nyelv — mondta Orlovsky határozottan. — Az faji dolgot jelent. Félre akarnak vezetni minket. Azt hiszik, hogy azt hisszük, hogy a Latin Királyok csinálták.
Svobodov szívott egyet a cigarettájából, és egyenesen a pincérnőre fújta a füstöt.
— Maga mit tud, Warbaby?
— Hans Rutger Blix, negyvenhárom éves, honosított Costa Rica-i. — Warbaby ezen a hangon akár egy temetési beszédet is elmondhatott volna.
— Mi a tököm! — mondta Svobodov a Marlboróval a szájában.
— Warbaby — mondta Orlovsky —, tudjuk, hogy maga már azelőtt az ügyön dolgozott, hogy ez a seggfej elvágatta a torkát.
— Seggfej? — kérdezte Warbaby olyan hangon, mintha a halott fickó egy közeli barátja, a cimborája, vagy ilyesmi lett volna. — Az az ember meghalt. Ennyi. Ettől seggfej?
Svobodov csendben pöfékelt a Marlborójával, és az előtte heverő tányérra, az érintetlen tonhalpüré mellé verte a hamut.
— Seggfej — mondta. — Hidd el. Warbaby felsóhajtott.
— Szerepelt a nyilvántartásban, Arkagyij?
— Maga az anyagát akarja? — kérdezte Svobodov. — Akkor mondja el, hogy mit kellett volna csinálnia neki. Tudjuk, hogy beszéltek egymással.
— Sohasem beszéltünk.
— Oké — mondta Svobodov. — Az IntenSecure-ral beszélt. Maga szabadúszó.
— Pontosan — mondta Warbaby.
— És miért beszélt az IntenSecure-ral?
— Az az ember elvesztett valamit.
— Mit?
— Egy személyes jellegű tárgyat.
Svobodov felsóhajtott.
— Lucius. Kérem!
— Egy napszemüveget.
Svobodov és Orlovsky összenézett, majd mindketten Warbabyre pillantottak.
— Az IntenSecure felfogadta Lucius Warbabyt, mert ez a pasas elvesztette a napszemüvegét?
— Lehet, hogy értékes darab volt — szólt közbe Freddie halkan. A pult mögötti tükörben a saját képét vizsgálgatta.
Orlovsky összefűzte szőrös ujjait, és megropogtatta az ujjait.
— Úgy gondolta, hogy egy partyn vesztette el — mondta Warbaby. — Vagy hogy valaki elvette tőle.
— Miféle partyn? — Svobodov megmozdult a székén. Rydell hallotta, ahogy megreccsen a rejtett páncélja.
— Egy partyn, a Morriseyben.
— Kinek a partyján? — kérdezte Orlovsky, és a szemüvege fölött Warbabyre nézett.
— Mr. Cody Harwood partyján — mondta Warbaby.
— Harwood — mondta Svobodov. — Harwood…
— A „Pavlov” névről beugrik valami? — kérdezte Freddie, mintha csak magában beszélne.
Svobodov felmordult.
— Pénz.
— A Marlboróból ezt nem lehet kiszívni — mondta Warbaby. — Mr. Blix elment Mr. Harwood partyjára, ivott néhányat…
— És úgy szétszabdaltatta magát, hogy boncolni sem kellett — mondta Orlovsky.
— Ivott néhányat. Az a bizonyos tárgy a dzsekije zsebében volt. Másnap reggel pedig már nem volt ott. Hívta a Morrisey biztonsági embereit, akik hívták az IntenSecure-t. Az IntenSecure pedig hívott engem…
— Eltűnt a telefonja — mondta Svobodov. — Elvitték. Semmi sincs, ami alapján valakivel kapcsolatba lehetne hozni. Nincs határidőnaplója, jegyzetfüzete, semmi.
— Tiszta sor. — Orlovsky megint egynek ejtette ki a két szót.
— A szemüveg — mondta Svobodov. — Miféle szemüveg?
— Napszemüveg — mondta Freddie.
— Ezt találtuk. — Svobodov kivett valamit a viharkabátja oldalzsebéből. Egy Ziploc bizonyíték-zacskót. Felemelte. Rydell látta, fekete plasztikszilánkok vannak benne. — Olcsó VV. A szőnyegbe volt taposva.
— Gondolja, hogy rálépett volna? — kérdezte Warbaby.
Most Orlovskyn volt a sor, hogy előbűvészkedjen valamit. Fekete mellénye zsebéből vette elő a második zacskót.
— Software-t kerestünk, de nem találtunk. Azután megröntgeneztük a fickót. Valaki ezt nyomta le a torkán. — Egy fekete négyszög. A ráragasztott címke kopott és foltos volt. — Mielőtt persze szétvágták.
— Mi ez? — kérdezte Warbaby.
— McDonna — mondta Svobodov.
— Hm? — Freddie előrehajolt Warbaby előtt, hogy jobban lássa a zacskót. — Mc-micsoda?
— Baszó chip — mondta Svobodov. Rydell először úgy hallotta, hogy „blaszkócsík”, de aztán megértette. McDonna.
— Kíváncsi vagyok, hogy végigolvassák-e — mondta Freddie a Patriot hátsó ülésén ülve. A lábait az első utasülés tetejére tette; edzőcipője sarkán a kis vörös lámpák valami szám szövegének a betűit villogták.
— Végigolvasni? Mit? — Rydell Warbabyre meg az oroszokra nézett. Mind a hárman egy jelzés nélküli rendőrautó mellett álltak, de Rydell még sohasem látott kocsit, amin ennyire látni lehetett volna, hogy micsoda. Grafitszürke bálna volt, a hűtőjét és a fényszóróit grafitrács védte.
Eső szitált a Patriot szélvédőjére.
— Azt a pornót, amit a fickó nyelőcsövében találtak. — Warbaby mindig szomorúnak tűnt, Freddie viszont mindig lazának. Ám Warbaby mindig valóban szomorúnak tűnt, Freddie meg úgy volt laza, mintha közben az ellenkezője lenne igaz. — Piszok sok kód van egy olyan programban. Mindenféle csinibaba adata benne van, tudod? Egy rutinnal beállítod a bőr anyagát, meg mondjuk be tudsz keverni egy csomó szöveget is.
— A komputerszakmában dolgozol, Freddie?
— Mr. Warbaby technikai konzultánsa vagyok.
— Szerinted miről beszélgetnek?
Freddie előrenyúlt, és megérintette az egyik edzőcipőjét. A piros szavak eltűntek.
— Most tényleg komoly dolgokról.
— De miről?
— Alkudoznak. Mi meg akarjuk kapni azt, amit Blixről, a halott pasasról tudnak.
— Igen? És mi mit adunk?
— Mi? — Freddie felfüttyentett. — Te csak vezetsz. — Visszahúzta a lábait, és felült. — Ez nincs pontosan meghatározva. Az IntenSecure és a DatAmerica többé-kevésbé ugyanaz.
— Igen? — Rydell úgy látta, leginkább csak Svobodov beszél. — Ez meg mit jelent?
— Azt, hogy nekünk nagyobb adatbázis áll a rendelkezésünkre, mint a rendőrségnek. Legközelebb, amikor a jó öreg Subádub alkudozni akar majd, örülni fog, hogy szívességet tett nekünk. De ma este, tesókám, ma este az ő orosz segge van előrébb.
Rydellnek eszébe jutott, hogy amikor egyszer átment „Bazi George” Kechakmadzéhoz egy virslisütésre, a pasi megpróbálta beléptetni őt a Nemzeti Lőfegyver Társaságba.
— Sok orosz van a szervnél idefent?
— Idefent? Mindenhol.
— Elég furcsa, hogy közülük ilyen sokan éppen a rendőrségnél helyezkednek el.
— Gondolj csak bele, tesó. Nekik egy egész rendőrállamuk volt odaát. Talán csak azután vágynak.
Svobodov és Orlovsky bemászott a szürke bálnába. Warbaby a botjára támaszkodva átsétált a Patriothoz. A rendőrautót hathüvelyknyivel megemelte a hidraulikája: brummogni és reszketni kezdett, az esőcseppek táncoltak a tetején, ahogy Orlovsky megtúráztatta a motort.
— Jézus — mondta Rydell. — Ezek aztán nem törődnek vele, ki látja, hogy megjönnek, mi?