— Tesó — nyögte ki végül — látnod kellett volna, milyen képet vágtál! Betettem neked a pasas pornójának egy részletét, amit Arkagyij bizonyíték-jelentéséből vettem ki, este…
— Freddie — mondta Warbaby. — Komolyan azt szeretnéd, hogy munka után kelljen nézned?
— Nem, uram, Mr. Warbaby.
— Kemény is tudok lenni, Freddie. Tudod jól.
— Igen, uram. — Freddie hangja rémült volt.
— Ebben a szobában meghalt egy ember. Valaki föléhajolt, amikor ebben az ágyban feküdt — Warbaby az ágy helyére mutatott —, vágott neki egy új mosolyt, és kihúzta a lyukon a nyelvét. Ez nem hétköznapi gyilkosság. Az ilyen anatómia-trükköket a TV-ből nem tanulod meg, Freddie. — Rydell felé nyújtotta a kezét. Rydell visszaadta neki a szemüveget. A lencsék újra befeketedtek.
Freddie nyelt egyet.
— Igen, uram, Mr. Warbaby. Sajnálom.
— Ezt hogy csinálták? — kérdezte Rydell.
Warbaby újra megtörölte a szemüveget, majd feltette. Most tiszták voltak a lencsék.
— A keretben és a lencsékben vezetők vannak. Közvetlenül hatnak az idegekre.
— Ez egy virtuálfény display — mondta Freddie, mert alig várta, hogy témát váltsanak. — Bármit, amit digitalizálni lehet, azt láthatod benne.
— Telepresence — mondta Rydell.
— Nem — mondta Freddie. — Az fény. Ott a fotonok kijönnek, és belemennek a szemedbe. Ez nem úgy működik. Mr. Warbaby járkál, látja a dolgokat, és közben az adathalmazt is. Ha ezt a szemüveget egy olyan emberre teszed fel, akinek nincsenek szemei, de rendben vannak az optikai idegei, akkor látni fogja az inputot. Az első ilyeneket pont nekik készítették. Vakoknak.
Rydell a függönyhöz lépett, elhúzta, és kinézett az idegen város éjszakai utcájára. Csak pár ember járt odalent.
— Freddie — mondta Warbaby. — Keresd nekem elő azt a Washington lányt az IntenSecure adatai közül. Azt, amelyik az Allied Küldöncszolgálatnak dolgozik.
Freddie bólintott, és csinált valamit a komputerével.
— Igen — mondta Warbaby, és rábámult valamire, amit csak ő láthatott. — Lehetséges. Nagyon is lehetséges. Rydell — levette a szemüvegét — ezt nézze meg.
Rydell hagyta, hogy a függöny visszacsússzon, Warbabyhez lépett, elvette tőle a szemüveget, és feltette. Valahogy úgy érezte, most hiba lenne, ha habozna. Még akkor is, ha újra meg kell néznie a halott fickót.
Feketeség — színek. Egy lány arca szemből és profilból. Ujjlenyomatok. A jobb retinája akkorára nagyítva, mint a feje. Adatok. WASHINGTON, CHEVETTE-MARIA. Nagy szürke szemek, hosszú, egyenes orr, egy kis vigyor a kamerának. Sötét haj, rövidre, tüskésre vágva, csak a feje tetején van egy őrült kis lófarok.
— Nos — kérdezte Warbaby —, mi a véleménye?
Rydellnek fogalma sem volt, hogy mit várnak tőle. Végül csak ennyit mondott:
— Csinos.
Hallotta, hogy Freddie felhorkan, mintha valami nagy hülyeséget mondott volna. Ám Warbaby így felelt:
— Helyes, így emlékezni fog rá.
16. Napraforgó
Sammy Sal ott hagyta le, ahol a Bryant beletorkollik abba a beton tankcsapda-labirintusba. Sammy Sal akkora darab srác volt, hogy piszok nagy előnye volt Chevette-tel szemben, amikor versenybringázásra került a sor. Ráadásul olyan flikk-flakkokat tudott csinálni, hogy az már kész képtelenség — Chevette egyszer látta is, amikor fogadásból hátsó kerékre állt, és leírt egy háromszázhatvanast.
Chevette elvesztette szem elől a fiút, de tudta, hol fogja megtalálni. Ahogy átszáguldott az első két betontömb között, felnézett. A híd mintha lebámult volna rá neon- és reflektorszemeivel. Chevette képeken már látta, hogy milyen volt régen, amikor még egész nap autók rohangásztak rajta oda-vissza, de sohasem hitte el, hogy ez igaz lehetett. A híd az volt, ami, és mindig ilyennek kellett lennie. Szemétdomb, furcsasághegy, a hely ahol alszik, otthon egy csomó embernek, meg az álmaiknak.
Chevette elhúzott egy halaskocsi mellett; a kereke egy kicsit megcsúszott a jégszilánkokon, meg a szürke halbeleken, amik fölött reggel majd sirályok fognak hadakozni. A halas pasas valamit utánakiáltott, de már nem értette, hogy mit.
Tovább tekert az esti piac pultjai és állványai között, és Sammy Salt kereste.
Azon a helyen talált rá, ahol gondolta. Sammy Sal egy presszóvagon mellett állt, a kormányára támaszkodott, és még csak nem is lihegett. Egy mongol lány — az arccsontja akár egy mézzel bekent lapát — éppen teletöltött neki egy csészét. Chevette behúzta a fékeket, és Sammy Sal mellé gurult.
— Gondoltam, van időm egy italra — mondta a fiú, és a pici csésze után nyúlt.
A lány lábai sajogtak az üldözéstől.
— Te vagy a jobb — mondta. A híd felé nézett, majd intett a mongol lánynak, neki is adjon egyet. Elnézte, ahogy a presszós kiszedi a gőzölgő zaccot, egy lapáttal beadagolja a friss kávét, és felnyom egy kart.
— Tudod — mondta Sammy Sal, mielőtt kortyolt volna egyet —, nem kellene, hogy ilyen problémád legyen. Tényleg nem. Csak kétfajta ember van. Az egyik fajtához tartoznak azok, akiknek telik az olyan szállodákra. A másik fajta mi vagyunk. Régen volt egy középosztály a két réteg között. De már nincs. Neked és nekem csak annyi közünk van azokhoz az emberekhez, hogy továbbítjuk a küldeményeiket. Megfizetnek minket a dologért. Megpróbáljuk nem összesározni a szőnyegeiket. És ennyi. Oké. De mi történik akkor, ha szorosabb kapcsolatba kerülünk velük? Mi történik akkor, ha megérintjük őket?
Chevette megégette a száját a kávéval.
— Bűntett — mondta Sammy Sal. — Szex. Talán drogok. — Letette a csészéjét a vagon rétegeltlemez pultjára. — Kábé ennyi.
— Te megbaszod őket — mondta Chevette. — Te mondtad. Sammy Sal megvonta a vállát.
— Mert tetszik a dolog. Ha ebből baj lesz, állok elébe. De te egyszerűen csak bementél oda, és csináltál valamit, mégpedig ok nélkül. Átnyúltál a válaszfalon. A hártyán. Hagytad, hogy az ujjaid azt tegyék, amit akarnak. Rossz ötlet volt.
Chevette megfújta a kávéját.
— Tudom.
— Na és, hogy akarsz megbirkózni mindazzal, ami ebből lesz?
— Felmegyek Bulldózeres szobájába, megfogom azt a szemüveget, felmegyek a tetőre, és elhajítom.
— Aztán?
— Aztán mindent úgy csinálok, mint addig. Amíg valaki fel nem bukkan.
— És aztán mi lesz?
— Nem én csináltam. Szart se tudok az egészről. Nem is történt meg a dolog.
A fiú lassan bólintott, és végigmérte Chevette-et.
— Aha. Talán jó ötlet. Talán nem az. Valaki szeretné visszakapni azt a szemüveget. Keményen rádmászhatnak. Van egy másik megoldás: fogjuk a szemüveget, visszabicajozunk az Allied-hoz, és elmondjuk nekik, hogy történt a dolog. — Mi?
— Aha. Veled megyek.
— De akkor elveszítem a munkámat!
— Tudok neked szerezni másikat.
A lány egy kortyintással kiürítette a kis csészét, és a kézfejével megtörölte a száját.
— Nekem másom sincs, csak a munkám, Sammy. Ezt te is tudod. Te szerezted nekem.
— Van még egy helyed, odafönt, ahol alhatsz. Meg ott van neked az az őrült vén anyabaszó, aki befogadott…
— Én etetem őt, Sammy Sal…
— És még ép a segged. De ha valami gazdag pasas elhatározza, hogy megbasz téged, amiért elvetted az adat-szemüvegét, akkor ezt is elfelejtheted.
Chevette letette a pultra az üres csészét, és belekotort a zsebeibe. Adott a mongol lánynak tizenöt dollárt a két kávéért, és megtoldotta két dollár jattal. Megfeszítette a vállait Bulldózer és dzsekije alatt; a kis golyósláncok megcsörrentek.