A fiúja, gondolta Rydell. Volt valami a lány test-nyelvében, ami arról árulkodott, hogy ő egy Dobott Barátnő, a fiú pedig úgy viselkedett, hogy a lehető legszembetűnőbben kimutassa, hogy mennyire nem érdekli a dolog. Rydell ebből arra következtetett, hogy a lány az Ex…
Hirtelen minden beszélgetés elnémult. Rydell felnézett a söréből, és meglátta Orlovsky hadnagyot, a vámpír kinézetű zsarut a San Francisco-i rendőrség Gyilkossági Csoportjától. Orlovsky belépett. A ködharapó kabátja volt rajta, meg a kalapja — ami úgy nézett ki, mintha egy hússzínű műanyagdarabot húztak volna a fejére —, meg az a félelmetes fél-szemüvege. Ahogy megállt, kis patakok csorogtak le az esőtől sötét kabátjáról. Fél kézzel kigombolta a kabátot. Alatta még mindig a fekete golyóálló mellényt viselte. A keze felemelkedett, és megérintette a H K-ja olívzöld, sima markolatát. Rydell a nyakba akasztható jelvénytokját kereste rajta, de nem találta.
A bárban mindenki Orlovskyt nézte.
Orlovsky a szemüvege fölött körbenézett a helyiségben, és mindenkinek kimért egy jó adag zsarupillantást. A zene — valami furcsa, kísérteties techno volt, ami úgy hangzott, mintha bombák robbannának egy visszhangzó kamrában — hirtelen egészen más hangulatot keltett.
Rydell látta, hogy Josie, a tolókocsis nő az oroszra néz, de képtelen volt kiolvasni a tekintetéből, hogy mire gondolhat.
Ahogy meglátta a sarokban ülő Chevette Washingtont, Orlovsky átment az asztalához. Kimérten lépkedett, mintha így akarná rákényszeríteni a saját nyugalmát a helyiségben tartózkodókra. A keze még mindig a fegyverén volt.
Rydellnek úgy tűnt, hogy az orosz egyszerűen elő akarja rántani a pisztolyt, és le akarja lőni a lányt. Persze, gondolta, úgy néz ki, mint aki erre készül, de ugyan melyik zsaru tenne ilyet?
Orlovsky éppen a megfelelő távolságban állt a lány asztala elé: őt nem érhették el, és elég helye maradt, hogy előrántsa azt a nagy mordályt.
Rydellt egy kicsit meglepte, amikor látta, hogy a lány fiúja úgy néz, mint aki beszart. A kopasz olyan volt, mintha plasztikba öntötték volna — a kezei az asztalon feküdtek, és meg sem moccant. A két keze között Rydell egy zsebtelefont látott.
Orlovsky elkapta a lány tekintetét, és rázúdította a szem-izéjét. A helyiség világításában ráncosnak szürkének látszó arcán nyoma sem volt mosolynak. Kimért kis mozdulattal megrántotta a plasztikkalap karimáját, és megszólalt.
— Felállni.
Rydell a lányra nézett, és látta, hogy reszket. Egyértelmű volt, hogy az orosz csak neki szólt, és nem a barátainak. A lány exfiúja majdnem elájult, a kopasz pedig még mindig szobrot játszott.
Chevette Washington reszketve felállt, a kis faszék feldőlt a háta mögött.
— Kifelé, — A kalap karimája a kijárat felé mutatott. Orlovsky szőrös keze beborította a H K markolatát.
Rydell hallotta saját térdeinek reccsenését. Előre dőlt, és megmarkolta az asztal szélét. Az ujjai kitapintották az asztal aljára ragasztott száraz rágógumimaradványokat.
Kialudtak a fények.
Sokkal később, amikor megpróbálta elmagyarázni Sublettnek, hogy milyen volt, amikor Josie lecsapott a hologramjával Orlovskyra, Rydell azt mondta, hogy az egész úgy nézett ki, mint Az elveszett frigyláda fosztogatói végén az a trükk. Az a rész, amikor azok az angyalok, vagy mik, kiörvénylenek a ládából, és körülfolyják azokat a nácikat.
Rydell úgy érezte, minden egy pillanat alatt játszódott le. Amikor kialudtak a fények — az összes, még a falra akasztott reklámtáblák lámpái is, meg minden —, Rydell gondolkodás nélkül oldalra lökte az asztalát, és a lány felé vetődött. Ugyanabban a másodpercben a faltól, valószínűleg a NEC tábla felső széléről előrevágódott egy fénygömb. Olyan színe volt, mint a hologramnő méz és elefántcsont árnyalatú bőrének. A felületén a nő szemeinek és hajának feketéje sötétlett — úgy nézett ki, mint egy szatellitről készült meteorológiai Föld tér kép, amin jól látszanak a ciklonok áramlásai. A három lábnyi átmérőjű, forgó gömb körülfolyta az orosz fejét és vállait; és közben kimeredtek a japán nő szemei, és a szája is néma sikolyra nyílt. Egy másodperc töredékéig mindkét szeme akkorára duzzadt, mint maga a gömb, fehér fogai pedig olyan hosszúra nyúltak, akár egy felnőtt férfi karja.
Orlovsky rábámult, és ezért nem tudta azonnal előrántani a fegyverét.
A gömb éppen elég fényt bocsátott ki magából ahhoz, hogy Rydell lássa, tényleg a lányt kapta el, és nem a barátját. Egyszerűen felemelte, és feledve mindent, amit a visszavonulásról meg a támadásról tanult, ina szakadtából rohanni kezdett a lépcső felé.
Orlovsky utánaordított valamit, de biztos oroszul beszélt, mert Rydell egy szót sem értett.
A nagybátyja, aki a sereggel átment Afrikába, mindig azt mondogatta, hogy ő azokat a nőket szereti, akiknek a segge járás közben úgy mozog, mint két hiúzkölyök egy zsákban. Valamiért ez jutott eszébe Rydellnek, amikor Chevette Washingtont maga előtt tolva felrohant a lépcsőkön. Valahogy nem érezte úgy, hogy a dolognak bármi köze is lehetne a szexhez. Tudta, szerencséje van, hogy a lány nem kaparta ki a szemét, és nem törte össze egy pár bordáját.
22. Subadub
Nem tudta, ki kapta el, de rúgta, ütötte-vágta. Ám hiába csapkodott hátrafelé a lépcsőn, a férfi olyan messzire eltartotta magától, hogy nem érhette el. A lépcsősor tetején kis híján mindketten elvágódtak.
Aztán felért a fedélzetre, és a kevéske fénynél rábámult a gyerekjáték-színű plasztik géppisztolyra. Egy másik nagydarab, esőkabátos fickó tartotta a kezében. Ennek nem volt kalapja; nedves haja a fejére tapadva keretezte túlságosan feszes bőrű arcát.
— Ereszd el a lányt, faszfej — mondta a géppisztolyos. Olyan akcentusa volt, mint a régi rémfilmekben a szörnyeknek. Chevette még alig nyerte vissza az egyensúlyát, amikor az, aki elkapta, végre eleresztette.
— Faszfej — mondta a géppisztolyos pasas, de úgy ejtette ki a szót, mintha az mondaná, hogy baktej. — Meg ne mozdulj!
— War… — mondta az a férfi, aki elkapta őt, majd előredőlt, és köhögni kezdett. — …baby. — Felegyenesedett, megdörzsölte a bordáját, és őrá nézett. — Jézus, baszd meg, te aztán tudsz rugdosni. — Amerikaiasan beszélt, de nem úgy, mint a nyugati partvidéken lakók. Egy olcsó nylondzseki volt rajta. A dzseki egyik ujja elszakadt, a váll részén valami fehér, bolyhos anyag lógott.
— Nehogy megmozdulj… — A plasztikgéppisztoly a fickó arcára mutatott.
— War-baby, War-baby — mondta a pasas. — Warbaby küldött ide, hogy kapjam el a lányt. Ott parkol a kocsija azoknál a tankcsapdáknál, és most arra vár, hogy vigyem ki neki a csajt.
— Arkagyij… — A lépcsőn, a fickó mögött, aki elkapta, megjelent a műanyagkalapos. Egy infraszemüveg volt rajta; azok a vicces csőszerű lencsék túlnyúltak a kalapja peremén. Egy olyan tárgyat tartott a kezében, ami nagyon hasonlított egy kis aerosolos flakonra. Mondott valamit azon a másik nyelven. Talán oroszul beszélt? A kis flakonnal a kezében lemutatott a lépcsőn.
— Ha egy ilyen zárt helyen paprikagázt használ — mondta az a férfi, aki elkapta —, egy csomó embernek baja esik. Permanens idegproblémáik lesznek.
A feszes arcú férfi úgy nézett rá, mintha egy kavics alól előbújó férget látna.