Hogy érthetnék meg ezt Osakában, Tokióban?
— Hello! Ott a tetőn! — kiáltotta valaki.
Yamazaki megfordult. A Bulldózeres liftjének felső részét körülfogó rúdkuszaság tetején egy vékony, fekete férfi állt. Vastag tweedzakó volt rajta, meg egy kötött sapka.
— Jól vagytok odafönt? Mi van Bulldózeressel?
Yamazaki habozott. Loveless jutott az eszébe. Ha Bulldózeresnek vagy a lánynak ellenségei vannak… Vajon hogy ismerhetné fel őket?
— Fontaine vagyok — mondta a férfi. — Chevette felhívott, és azt mondta, jöjjek át megnézni, hogy Bulldózeres rendben átvészelte-e a vihart. Én szoktam rendbetenni itt a drótokat, meg én szoktam a liftet javítgatni, meg minden.
— Éppen fürdik — mondta Yamazaki. — A vihartól egy kicsit… megzavarodott. Azt hiszem, nem emlékszik semmire.
— Egy fél órán belül lesz áramotok — mondta a férfi. — Bárcsak nálam is lenne! Négy transzformátorunkat elvesztettük. Öten meghaltak, húszan megsebesültek. Ennyiről tudok. Bulldózeres főzött már kávét?
— Igen — mondta Yamazaki.
— Adjatok egy csészével.
— Kérem! — mondta Yamazaki, és meghajolt. A fekete férfi elmosolyodott. Yamazaki lemászott a létrán. — Bulldózeres-szan! Van egy Fontaine nevezetű barátja?
Bulldózeres éppen egy megsárgult jégeralsót próbált felrángatni magára.
— Haszontalan fattyú! Még mindig nincs áram… Yamazaki félrehúzta a padló-csapóajtó reteszét, és kinyitotta. Fontaine éppen akkor jelent meg a létra alatt. A kezeiben egy-egy vászon szerszámostáskát tartott. Az egyiket letette, a másikat a hátára vetette, és mászni kezdett.
Yamazaki a maradék kávét a legtisztább csészébe töltötte.
— Szétment a trafó — mondta Bulldózeres, amikor Fontaine átdugta a táskáját a nyíláson, majd utánamászott. Bulldózeresen legalább három flanelling volt; az aljukat egy régi katonai gyapjú alsónadrágba dugta.
— Már dolgozunk rajta, főnök — mondta Fontaine. Felállt, és kisimította a zakóját. — Jó nagy viharunk volt.
— Iszkiri is ezt mondja — felelte Bulldózeres.
— Hát, akkor igazat mond, Bulldózeres. Kösz. — Fontaine elvette a gőzölgő kávéval teli csészét, és megfújogatta. Yamazakira nézett. — Chevette azt mondta, hogy most egy ideig nem jöhet vissza. Mit tudtok erről?
Yamazaki Bulldózeresre nézett.
— Minden hiába — mondta Bulldózeres. — Megint lelépett azzal a szar fejűvel.
— Nekem erről semmit sem mondott — felelte Fontaine. — Tulajdonképpen nem beszéltünk túl sokat. De ha ő nem lesz itt, szükség lesz valakire, aki gondoz téged.
— Tudok én vigyázni magamra! — mondta Bulldózeres.
— Tudom, főnök — felelte Fontaine. — De a liftedben odalent kisült egy pár szervo. Eltart egy pár napig, mire szerzünk bele egy megfelelő bizgentyűt, hogy újra működjön. Szükséged lesz valakire, aki tud létrát mászni. Hogy hozzon neked ételt, meg ilyesmi.
— Ezt Iszkiri is meg tudja csinálni — mondta Bulldózeres.
Yamazaki pislogni kezdett.
— Ez igaz? — Fontaine felvonta a szemöldökeit, és Yamazakira nézett. — Itt maradsz, és vigyázol Mr. Bulldózeresre?
Yamazaki a bérelt lakására gondolt, meg a magas viktoriánus házra. A feketemárvány fürdőszoba nagyobb volt, mint az osakai legénylakása. Fontaine-re pillantott, majd Bulldózeresre nézett, és újból a fekete felé fordult.
— Megtiszteltetésnek érezném, ha Bulldózeres-szannal maradhatnék. Ha ő is úgy akarja…
— Csinálj, amit akarsz — mondta Bulldózeres, és nekilátott, hogy leráncigálja a lepedőket a matracáról.
— Chevette mondta, hogy idefent leszel — mondta Fontaine. — Hogy valami egyetemista srác vagy… — Letette a csészéjét az asztalra, és mellé állította a táskáját. — Azt mondta, hogy azon aggódtok, hogy hívatlan vendégetek érkezik. — Kikapcsolta a táska két csatját, majd kinyitotta a tetejét. Szerszámok csillogtak benne, meg szigetelt dróttekercsek. Fontaine kiemelt egy olajos rongyokba csavart tárgyat, majd amikor látta, hogy Bulldózeres nem figyeli, bedugta az asztal fölötti polcon álló üvegek mögé.
— El tudjuk intézni, hogy a következő pár napban senki se jöjjön fel ide, akit nem ismernek — súgta Yamazakinak. — Ez egy. 38-as Special. Hatlövetű. Tegyél meg nekem egy szívességet, oké? Ha használod, utána dobd le a hídról. Ennek ugyanis… Hmmm… — Fontaine elvigyorodott. — Kétes a származása.
Yamazaki Lovelessre gondolt. Nyelt egyet.
— Rendben lesztek idefent? — kérdezte Fontaine.
— Igen — mondta Yamazaki. — Igen. Köszönjük.
28. LB
Végül csak tíz harminckor kellett elindulniuk, akkor is csak azért, mert Laurie — akit Chevette azóta ismert, amióta először betette ide a lábát — szólt, hogy a tulaj, Benny Singh nemsokára előkerül, és nem maradhatnak, különösen akkor nem, ha a lány barátja úgy alszik, mint aki beszedett valamit. Chevette azt mondta, mindent megért, és megköszönte a nőnek, hogy szólt.
— Ha látod Sammy Salt — mondta Laurie —, mondd meg neki, hogy üdvözlöm.
Chevette szomorúan bólintott, és megrázta a férfi vállát. Rydell felmordult, és megpróbálta eltolni magától a lány kezeit.
— Ébredj. Mennünk kell.
Chevette így utólag alig tudta elhinni, hogy mindent elmondott a pasasnak, de valakinek beszélnie kellett a dologról, különben megőrült volna. Persze azzal, hogy elmesélte a történteket, még semmi sem vált világosabbá, és amikor ez a Rydell is hozzátette a saját sztoriját, az egész még érthetetlenebbé vált. Nem volt valami hihető, hogy valaki csak úgy egyszerűen kinyírta a seggfejet, de Chevette tudta, ha mégis igaz, akkor nagyobb szarban van, mint valaha.
— Kelj fel!
— Jézus… — A férfi felült, és megdörzsölte a szemeit.
— Mennünk kell. Nemsokára itt lesz a tulaj. A barátnőm hagyott aludni egy kicsit.
— Mennünk? Hova?
Chevette-nek ezen el kellett gondolkodnia.
— A Cole-ra, a Panhandle-on túlra. Ott vannak olyan szobáztató helyek.
— Szállodák?
— Nem egészen — mondta a lány. — Olyan emberek járnak oda, akiknek csak egy rövid időre van szükségük egy ágyra.
Rydell benyúlt a dívány mögé, és kiemelte a dzsekijét.
— Ezt nézd meg! — mondta, és átdugta az ujjait a vállrész szakadásán. — Tegnap este még vadonatúj volt.
A környék, aminek lakói főként éjszakai életet éltek, reggel még undorítóbbnak látszott. A napnak ebben a szakában még a koldusok is rondábbak voltak. Mint például az a csupafekély ember, aki megpróbált eladni nekik egy fél konzervdoboznyi spagettiszószt. Chevette egyszerűen kikerülte. Egy-két háztömbnyivel arrébb már összetalálkoztak a Skywalker Park felé igyekvő kirándulókkal; a tömeg fedezéket nyújtott nekik, de zsaru is több volt a környéken. Chevette megpróbált visszaemlékezni, hogy a Skywalker bérzsarui is ahhoz a céghez, az IntenSecure-hoz tartoznak-e, amelyikről Rydell beszélt.
Eltűnődött, hogy Fontaine tényleg felment-e Bulldózereshez. Nem akart túl sokat elmondani neki a telefonban, ezért csak annyit közölt vele, hogy egy időre elmegy. Megkérte Fontaine-t, hogy menjen át, és nézze meg, mi van Bulldózeressel, és hogy ott van-e még vele az a japán egyetemista, aki az utóbbi időben arrafelé lógott. Fontaine azonban megérezte, hogy fél valamitől, és annyit faggatózott, hogy Chevette végül azt mondta, Bulldózerest félti, mert lehet, hogy pár ember fel fog menni hozzá, hogy kinyírja.