— Ezt nem mondtam. Ezt máshol hallhattad.
— Szóval ez helyzet — mondta Rydell. — Az a pasas áthozta ezt a szemüveget Costa Ricából, hogy átadja valakinek, de ez a lány elvette tőle.
— És én örültem, hogy elvette. Nagyon örültem. A futár melletti szobában laktam. Kinyitottam a két szoba közötti ajtót. Átmentem. Bemutatkoztam. Találkozott Loveless-szel. Akkor először. És utoljára. — A fegyver meg sem rezdült, de férfi vakargatni kezdte a fejét. Úgy kaparta, mintha bolhás lenne.
— Loveless?
— A nevem. Nombre de… — Ezután egy hosszú zagyvaság következett. Rydell úgy vélte, a férfi spanyolul beszélhet, de ő csak azt a nombre de izét értette.
— Mit gondolsz, Rydell, elég szűk ez a lány? Én a szűket kedvelem.
— Amerikai vagy?
A férfi feje egy kicsit oldalra dőlt, és Rydell úgy látta, mintha egy pillanatra elrévedne a pillantása. Ám a következő másodpercben már megint olyan kemény volt a tekintete, mint a fegyvere csövét körülfogó krómgyűrű.
— Tudod, ki hozta létre az adat-trezor okát, Rydell?
— A kartellek — mondta Rydell. — A kolumbiaiak.
— Pontosan. A nyolcvanas években ők hozták be Közép-Amerikába az első profi rendszereket, hogy ezekkel koordinálják a szállításaikat. Valakinek le kellett mennie oda, hogy installálja azokat a rendszereket. Drogháború, Rydell. Odalent mindkét oldalon egy csomó amerikai.
— Hát — mondta Rydell —, most pedig már megcsináljuk magunknak a saját drogunkat, igaz?
— De odalent létrehozták a trezorokat. Nincs is szükségük a drogüzletre. Ugyanazt csinálják, amit annak idején Svájc. Az övék az egyetlen olyan hely a világon, ahol az emberek azt tarthatják, amit máshol sehol.
— Egy kicsit mintha fiatal lennél. Nem segíthettél összerakni azokat a rendszereket.
— Az apám csinálta. Te ismered az apádat, Rydell?
— Persze. Legalábbis bizonyos értelemben.
— Én sohasem ismertem. Rengeteg kezelésre kellett járnom emiatt.
Nem sokat segített rajtad, gondolta Rydell.
— Warbaby a trezoroknak dolgozik?
A férfi fején izzadságcsöppek jelentek meg. Most a fegyvert szorongató keze fejével törölte meg magát, de Rydell látta, hogy a pisztoly a kis mozdulat után, mintha egy mágnes vonzaná, visszaáll az előbbi pozíciójába.
— Kapcsold fel a fényszórókat, Rydell. A bal kezedet vedd le a kormányról.
— Minek?
— Mert halott vagy, ha nem teszed meg.
— De miért?
— Csak csináld, oké? — Izzadtság csörgött a férfi szemeibe.
Rydell levette a bal kezét a kormányról, felkapcsolta a fényszórókat, és még egy kattintással átváltott országúti világításra. A két fénytölcsér egy falba, üres üzletek régi, poros plasztiktábláiba ütközött. A bal oldali fénysugár előtt egy felirat látszott: A LYUK.
— Hogy nevezhetnek így egy boltot? — kérdezte Rydell.
— Baszakodni próbálsz velem, Rydell?
— Nem — felelte Rydell. — Csak furcsa ez a név. Habár, már az összes többi hely is csak egy lyuknak látszik…
— Warbabyt csak felbérelték, Rydell. Az IntenSecure mindig előszedi, ha túl meredekké válnak a dolgok. Mindig ezt csinálják.
Egy téren parkoltak, egy sétálóutca végén. Az üzletek kirakatait bedeszkázták vagy bemeszelték, és még a földalatti feljárónak látszó lépcsősort is lefedték.
— Szóval, mivel a lány egy olyan szállodából lopta el a szemüveget, amire az IntenSecure vigyázott, előszedték Warbabyt? — Rydell Chevette Washingtonra nézett. A lány olyan volt, mint azok a króm-izék az antik kocsik orrán. Csak annyiban különbözött a díszektől, hogy libabőrös voltacombja. Nem volt valami meleg, amiből Rydell arra következtetett, hogy tényleg a föld alatt vannak.
— Tudod mit, Rydell?
— Mit?
— Te szart se tudsz erről a szarról. Abból, amit én elmondok neked, sohasem fogod megérteni a helyzetet. Ez a dolog túl nagy ahhoz, hogy egy hozzád hasonló felfogja. Neked fogalmad sincs, hogyan kell kezelni az ilyen nagy dolgokat. Az IntenSecure ahhoz a céghez tartozik, amelyiknek a tulajdonában vannak a szemüvegben levő információk.
— Szingapúr — mondta Rydell. — A DatAmerica is Szingapúré?
— Ezt nem tudod bebizonyítani, Rydell. Sem te, sem a Kongresszus.
— Nézd csak azokat a patkányokat!
— Te baszakszol velem…
Rydell elnézte, ahogy a három patkány közül az utolsó is eltűnik „A Lyuk” nevezetű boltban. Egy szellőzőnyíláson, vagy ilyesmin másztak be. Egy lyukon.
— Nem. Láttam őket.
— Az még nem jutott eszedbe, hogy most itt sem lennél, ha Lucius kibaszott Warbaby a múlt hónapban nem kezd kerekeskorcsolyázni?
— Mi?
— Megrándította a térdét. Warbaby kificamítja a térdét, nem tud vezetni, te pedig feljössz ide. Gondolkodj. Szerinted ennek mi köze van a fejlett kapitalizmushoz?
— A mihez?
— Hát azon a rendőr akadémián semmit sem tanítottak nektek?
— De — mondta Rydell. — Sok mindent.
Például azt, tette hozzá gondolatban, hogy kell beszélni az ilyen őrült faszokkal, akik fogságban tartanak. Persze az egy külön probléma, ha a fickó nem emlékszik arra, amit mondott. Beszéltetni kell, és nem kell vele túl sokat vitatkozni. Ennyi.
— Tulajdonképpen miért izgat mindenkit az az anyag, ami ebben a szemüvegben van?
— Újjá fogják építeni San Franciscót. Az alapjaitól kezdve. Úgy, ahogy Tokióval csinálták. Azzal fogják kezdeni, hogy beállítanak a meglevő infrastruktúrába egy tizenhét komplexumból álló rendszert. Nyolcvan emeletnyi iroda és lakosztály, az alsó szinteken pedig üzlethelyiségek és szolgálati lakások. Teljesen önellátó. Szabályozható parabolikus reflektorok, gőzgenerátorok. Új épületek, haver; fel fogják zabálni a saját hulladékukat!
— Ki fog hulladékot zabálni?
— Az épületek! Fel fogják dolgozni a szemetet, Rydell. Tokióban is ezt csinálják. Önellátóak!
— Napraforgó — mondta Chevette Washington, de látszott rajta, rögtön megbánta, hogy közbeszólt.
— Valaki belenézett… — Arany fogak villantak.
— Uh, hé… — Rydell megpróbált visszakapcsolni a beszélj-a-fegyveres-őrülttel módba.
— Igen?
— És mi a probléma? Ha fel akarják építeni ezeket, csak csinálják.
— A probléma az — mondta Loveless, és elkezdte kigombolni az ingét —, hogy egy San Franciscóhoz hasonló város képes eldönteni, hogy merre akar menni, vagy hogy merre mehet. Ugyanúgy, ahogy te is. Habár neked nem sok választásod van. Emberek milliói fogják kifogásolni, hogy egyáltalán létezik egy ilyen terv. Aztán ott van az ingatlanüzlet…
— Az ingatlanüzlet?
— Tudod mi a három legfontosabb szempont egy ingatlanüzlet létrejötténél, Rydell? — Loveless melle szőrtelen volt, mesterségesen pigmentált, és csillogott az izzadtságtól.
— Három?
— Az elhelyezkedés — mondta Loveless —, az elhelyezkedés, és az elhelyezkedés.
— Nem értem.
— Nem is fogod. De azok az emberek, akik tudják, hol kell vásárolni, akik látták, hol fognak állni azok a tornyok… Azok az emberek érteni fogják, Rydell. Az egészet megértik majd.
Rydell elgondolkodott.
— Te is láttad, mi?
Loveless bólintott.
— Még Mexico Cityben. A futár a szobájában hagyta a szemüveget. Soha, egyszer sem lett volna szabad ezt megtennie.