Aztán a fényszórók előtt hirtelen, mintha a semmiből ugrana elő, megjelent egy fakereszt. Úgy tizenkét láb magas lehetett, és mindkét szárán egy felirat díszelgett: HANGOLJ RÁ — a vízszintesen —, AZ Ő HALHATATLAN CSATORNÁJÁRA. — a függőlegesen. Arra a helyre, ahol Jézus fejének kellett volna lennie, egy poros, ócska hordozható TV-t erősítettek. Valaki egy. 22-essel átlőtte a képernyőt.
— Most már nem lehet messze — mondta Rydell.
Chevette Washington felmordult, aztán ivott egy kis vizet — a SHELL kútnál vették —, majd a férfi felé kínálta a palackot.
Amikor Rydell kitört az aluljáró-sétálóutcából, valami azt súgta neki, hogy egy országút közelében vannak. A sétálóutca kívülről egy barna téglarakásnak látszott, a környék házainak ablakkeretei olyan újrafeldolgozott szemétből készített, egy napos hányás színű anyagból készültek. Rydell sikító gumikkal megkerült egy nagy üres parkolót, áthajtott egy pár mocsokhalmon meg kihajított ágybetéten, és végül talált egy kifelé vezető utat.
De országútnak nyoma sem volt, csak egy négysávos utcát találtak, ráadásul Loveless a navigációs cuccba is küldhetett egy golyót, mert a monitoron egyfolytában csak Santa Ana belvárosának térképe látszott, az is egyfolytában vibrált. Az egész környéknek olyan lepusztult peremváros hangulata volt, mint az olyan helyeknek, amik az európai pénz betörésekor robbantak le.
Chevette Washington a fridzsider mellett kuporgott; a szemeit csukva tartotta, és egy szót sem szólt. Rydell megijedt, hogy Loveless belé is eresztett egyet, de tudta, addig nem állhat meg, míg eléggé el nem távolodnak a sétálóutcától. Különben vért, vagy sebet nem látott a lányon.
Végül elért ahhoz a Shell kúthoz. Az oszlopok tetején levő fémizék, amik valamikor a reklámtáblákat tartották, elárulták, hogy a hely valamikor a Shellé volt. A férfi WC ajtaját leszakították a zsanérjairól, a nő toalettet láncokkal és reteszekkel zárták le. A pattogatott kukorica gépen látszott, hogy valaki megsorozta valami automata fegyverrel. Rydell a kút végébe kanyarodott az LB-vel, és meglátta azt a régi Airstream kamiont — Tampában, az apja szomszédjában egy fazon pontosan ilyenben lakott. A kamion előtt, egy hibachi mellett egy férfi térdelt, és egy edénnyel vacakolt. Két fekete labrador figyelte, hogy mit csinál.
Rydell leparkolt, megnézte, hogy Chevette Washington lélegzik-e, aztán kiszállt a kocsiból. A hibachi mellett térdelő férfihoz sétált, aki a jöttére felállt, és piros overallja combrészébe törölte a kezeit. A fején egy ócska, kekiszínű baseball sapka volt; a simlédere legalább nyolc hüvelyk hosszan meredt előre. Az overallra hímzett Shell embléma már megfakult, és egy-két helyen kikopott.
— Csak eltévedt — kérdezte a férfi —, vagy valami gondja van?
Rydell úgy látta, a pasas legalább hetven éves.
— Nem, uram, nincs semmi gondom, de teljesen eltévedtem. — Rydell a két fekete kutyára pillantott. Azok visszanéztek rá. — A kutyái mintha nem örülnének nekem.
— Nem sokszor látnak idegent — mondta az öreg.
— Nem, uram — mondta Rydell. — Nem is hittem.
— Van egy pár macskám is. Mostanában mindnek szárított kaját adok. A macskák időnként fognak egy-egy madarat. Vagy egeret. Szóval, eltévedt?
— Igen, uram. El. Azt sem tudom pontosan, hogy melyik államban vagyunk.
A férfi a földre köpött.
— Légy üdvözölve az istenverte klubban, fiam. Amikor annyi idős voltam, mint te, ez az egész California volt, ahogy az Isten megteremtette. Most ez a déli California. Legalábbis ezt mondják. De tudod, hogy valójában micsoda?
— Nem, uram. Micsoda?
— Egy nagy rakás vigyorgó lószar. Éppen olyan lószar, mint az a nő, aki most a Fehér Házban táborozik. — Az öreg levette a sapkáját. A fején egy pár bőrrák-csík ezüst-fehérlett. Megtörölte a homlokát egy olajfoltos zsebkendővel, aztán visszatette a sapkát. — Szóval, eltévedtél?
— Igen, uram. Elromlott a térképem.
— El tudsz igazodni a papírra rajzolt térképeken?
— Igen, uram. El.
— Ez meg mit az ördögöt csinált a fejével? — Az öreg Rydell mögé nézett.
Rydell megfordult. Chevette Washington a sofőrülésre dőlve figyelte őket.
— Így vágatta le a haját — mondta Rydell.
— A francba — mondta az öreg. — Különben egész jóképű lenne.
— Igen, uram — mondta Rydell.
— Látod azt a doboz krémeskorpát? Mit gondolsz, bele tudsz önteni egy csészényit ebbe a vízbe, ha majd forrni kezd?
— Igen, uram.
— Na, akkor megyek, és keresek neked egy térképet. Szúnyog és Fehérke addig majd elszórakoztat.
— Igen, uram…
A kereszt mögött egy másik, magasabb kereszt. Ezt rozsdás vasúti sínekből hegesztették össze. Mellette egy keretszerűség, tele régi televíziókkal; a halott képernyők az út felé fordultak.
Chevette Washington aludt, és az egészből semmit sem látott.
Rydellnek eszébe jutott, hogyan hívta fel Codes telefonján Sublett L.A.-i számát. Amikor meghallotta azt a furcsa csengést, ijedtében majdnem bontotta a vonalat, de aztán kiderült, hogy csak egy hívástovábbító jelzett, mert Sublett időközben elutazott az anyjához, akinek valami baja lett.
— Úgy érted, hogy Texasban vagy?
— Édenben, Berry. A mama beteg, mert ő, meg egy páran felköltöztek ide, DélCal-ba.
— Éden?
Sublett elmagyarázta, hogy pontosan hol van ez a hely, Rydell pedig közben a Shelles öreg térképét böngészte.
— Hé — mondta Rydell, amikor már nagyjából fogalma volt róla, hogy merre jár. — Mi lenne, ha meglátogatnálak?
— Azt hittem, hogy fent, San Franciscóban kaptál munkát.
— Hát, erről majd inkább később beszélek. Személyesen.
— Tudod, hogy engem itt hitehagyottnak tartanak? — Sublett hangján érezni lehetett, hogy nem nagyon örül a dolognak.
— Minek?
— Hitehagyottnak. Mert megmutattam a mamámnak azt a Cronenberg filmet. Azt a Videodromot. Itt azt mondják rá, hogy a Sátántól származik.
— Azt hittem, hogy szerintük minden filmben ott az Isten.
— Vannak olyan filmek, amik egyértelműen a Sátántól származnak, Berry. Vagy legalábbis Fallon tiszteletes ezt állítja. Szerinte Cronenberg összes filmje sátáni.
— Ó is az Édenben van?
— Istenem, nem! — mondta Sublett. — Ő azokban az alagutakban van, a Channel Islandon, Anglia és Franciaország között. Nem jöhet el onnan, mert szüksége van a menedékre.
— Menedék? Mi elől menekül?
— Az adók elől. Tudod ki ásatta ki azokat az alagutakat, Berry?
— Ki?
— Hitler. Rabszolgákkal.